Amíg lehet....

Akik ismernek, tudják hogy szeretem a karácsonyt. NAGYON-NAGYON SZERETEM. A kedvenc időszakom az évben! Mindig rengeteg program előzi meg, és izgatott várakozás. És azért is szeretem, mert karácsony közeledtével általában felébred az emberekben a tenni akarás... Persze nem mindenkiben, de azért sokakban. Vannak a "cipősdoboz-akciók" szegény gyerekeknek. Forró levesek és meleg takarók hajléktalanoknak. Tartós élelmiszer-csomagok szükségben lévő családoknak. Mindenki kiveheti a részét. Szokták mondani, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Mindenki készül ajándékokkal, meglepetésekkel. Együtt a család, fenyőillat, mosolygó arcok, az utcán ülő koldusok kezét nem tolják el, hanem nagylelkűen veszik elő a pénztárcájukat. Gyerekek szánkóznak, hógolyóznak, és mindenkiben ott van a várakozás. Nekem különleges. És tudom, hogy még sokaknak.
Van egy kedvenc karácsonyi dal.. Na jó, van nekem sok! De ez tavaly vált számomra különlegessé. Munkába menet, munkából jövet, és a munkában is hallgattam: "Legyen minden napod karácsony, szívemből ezt kívánom". És belegondoltam. Talán nem is igazán az ünnepről van szó. Hanem a hozzáállásról. A szeretetről. Nem arról, hogy álljon minden nap karácsonyfa a nappaliban, égjenek az égők, díszek borítsák a házat, főtereket. Nem is arról, hogy kellemes hangulatú karácsonyi dalok szólnak mindenhonnan. Hanem a várakozásról. A szeretetről. A jóindulatról. Az odafigyelésről. A gondoskodásról. Milyen jó is lenne ha minden nap erről szólna! Isten így is tervezte el. "A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal akik testvéreink a hitben." (Galata 6;9-10)
Tegnap jöttem vonattal tanítani. Az állomáson odajött egy néni. Nem volt rosszul öltözött. Odajött, és megkérdezte, hogy nincs véletlen apróm? Mondtam, hogy sajnos nincs. Kérdezte, hogy és ennivalóm? Majdnem rávágtam, hogy nincs, mikor eszembe jutott, hogy pont indulás előtt raktam be magamnak egy nagy szendvicset, mert nem volt időm ebédelni. Gyorsan odaadtam. Csodás érzés volt látni az örömét! Olyan könnyen elfelejtjük, hogy mennyire hálásak lehetünk azért, amink van! És olyan könnyen elfelejtünk segíteni másokon. Elfelejtjük, hogy nem csak karácsony szól a szeretetről, a törődésről. Hanem nyitott szemmel kell járnunk minden nap. És amíg van időnk, jót tenni mindenkivel. Nem tudjuk mennyi lehetőségünk lesz még rá. Azt az időt kell kihasználni, amink van. Milyen jó lenne nem csak karácsonykor látni, hogy segítenek a szegényeken. Nem csak karácsonykor látni, hogy megindulnak egy másik ember szenvedésén. Nem csak karácsonykor szeretni egymást. "Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat." Nem csak karácsonykor. Hanem míg időnk van. És majd aratunk. A vetés után mindig jön az aratás. Nem fogom elfelejteni soha azt a nagymamát, aki az unokájának akart venni egy chips-et és minden kis apróját kiszedte a pénztárcájából, de nem volt így sem elég pénze. Mikor megvettem neki, utánafutottam, és odaadtam neki, könnyes szemmel köszönte meg. Nekem bőven elég aratás volt ez! Látni az örömét. Vagy tegnap. A néni, mint egy kisgyermek az ajándékot, izgatottan bontotta ki a szendvicset... Nagyon megható volt!
Tegyél jót, amíg teheted. Szeress, amíg teheted. Gondoskodj, amíg teheted. Segíts amíg tudsz. Adj, amíg van miből. És legyél nagyon hálás mindenért, amid van. Mert nem ez a természetes. Sokaknak nem.

Miért fárasztod még a Mestert?!

Biztosan veletek is volt már olyan, hogy volt egy jóóóóó nagy problémátok. Vagy legalábbis számotokra nagynak tűnt. És elkezdtetek imádkozni. Hogy oldódjon meg. És mikor már úgy nézett ki, hogy na csak megoldódik, még rosszabbra fordult... Így volt ez Jairussal is. Volt egy 12 éves lánya. Beteg volt. Nagyon. Jairus szaladt Jézushoz segítségért. És mikor már úgy nézett ki, hogy megoldódik a dolog, Jézus elindult Jairus házához, feltartják Jézust. Egy másik beteg (a vérfolyásos asszony). Aki ott helyben meg is gyógyul. És Jézus "elkésik". Jönnek a szolgák Jairushoz a hírrel: a kislánya meghalt. És elhangzik egy mondat: "Miért fárasztod még a Mestert?". Kik mondták ezt neki? Az ellenségei? Akik rosszat akartak neki? Nem! A saját háznépe. Ha van egy problémád, ami rosszról átfordul reménytelenre, akkor leggyakrabban benned, vagy a közvetlen környezetedben merül fel ez a kérdés: Miért fárasztom? Mi értelme van? Elkésett. Már reménytelen. És a legrosszabb, amit tehetünk, hogy megállunk ennél a kérdésnél, és nem figyelünk Jézus válaszára. Mit mondott Jézus? "Ne félj, csak higgy!" Jairus bölcsen döntött, mikor nem törődött azzal, amit a szolgák mondtak neki. Egyszerűen ment Jézussal tovább. Azt hiszem ismert a történet. Jairus hazaér, bemennek Jézussal, Jézus parancsol a kislánynak, hogy keljen fel, és az feltámad. Ez így nagyon szép. De mi lett volna, ha Jairus feladja? Ha azt mondta volna ő is, hogy tényleg, minek fárasztom?! A kislányom meghalt. A Mester elkésett...
Ez már szó szerint egy halott ügy volt. A mi életünkben is vannak halott ügyek (és most nem személyekre gondolok). Olyan problémák, amik nehéz helyzetből reménytelen helyzetbe fordultak át. De Isten nem a halottat látja. Hanem a lehetőséget a feltámasztásra! Nem a reménytelen helyzetet, hanem a reményt a folytatásra. Csak mi sokszor megállunk ott, hogy miért fárasztanánk a Mestert... Már úgyis mindegy. És feladjuk. Nem imádkozunk érte többet. Nem kérjük Istent. Lemondunk róla, az már halott. Ahogy nemrégiben olvastam ezt a szakaszt, nagyon megérintett. Annyi ilyen "halott" ügyet hagytam az életemben. Feladtam. De Isten figyelmeztetett: "Ne félj, csak higgy!". Neki nincsenek halott ügyek. Neki feltámasztható ügyek vannak. Nincsenek kilátástalan helyzetek, nála reményteljes jövő van. És itt az ideje, hogy rázd le magadról az olyan gondolatokat, hogy minek fárasztod még a Mestert... Az Ő válasza csak ennyi: Ne félj, csak higgy!!!!!!!!

Nemzetiségi kérdés...

Ez a kérdés járt mostanában a fejemben... A vőlegényem erdélyi, nemrég kapta meg a magyar állampolgárságot. Elmentem az eskütételre. Voltak vagy 35-en egyszerre, aláírták a papírokat, és letették az esküt. Volt akinek könny csillogott a szemében. Nem is egy ember. Olyan sokat jelentett nekik, hogy végre (az idősebbek újra) magyar állampolgárok lehettek. Büszkén tették le az esküt. Benne volt, hogy a hazát szolgálni fogják, erejükhöz mérten kiállnak a védelmében... Én csak néztem. És gondolkoztam. Nekem a magyar állampolgárság adott volt. Nem kellett érte semmit tennem. Beleszülettem. És soha nem gondolkoztam azon, hogy ez milyen előnyökkel jár. Vagy épp milyen kötelezettségekkel. Megszoktam, hogy magyar vagyok. Nemrégiben volt a népszámlálás is. És ott az egyik kérdés a sok (na jó, nagyon sok) közül, a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozott. Volt ott mindenféle, amit be lehetett jelölni. Csak olvasgattam, hogy húha, ilyenek is élnek itt? :)
Aztán ma olvastam ezt az igét: "Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága, és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Titeket azért választott ki, hogy hirdessétek Isten csodálatos tetteit. Mert Ő hívott ki bennünket a sötétségből abba a csodálatos világosságba, ahol Ő maga lakik." (1 Péter 2;9). Egy kicsit összefüggésbe hoztam a korábbi élményeimmel. Milyen nemzetiségű is vagyok? Milyen országhoz tartozok? Kiválasztott nép, szent nemzet, papok királysága. Milyen felemelő szavak! Ehhez tartozom én! Aztán folytatódik... Milyen nép ez? Olyan nép, amely CSAK (csak és kizárólag) Isten tulajdona! Tartozni egy nemzethez, egy országhoz előnyökkel és kötelezettségekkel is jár. Isten országához tartozok: kiválasztott néphez tartozok, papok királyságához (és itt nem a feketeruhás-kalapos nyakpántos papokra kell gondolni, Isten mindannyiunkat papnak hívott el, a saját környezetünk felé), és szent nemzethez. A legnagyobb Király fennhatósága alá. Az Ő tulajdona vagyok. Így Ő gondoskodik rólam, ad "juttatásokat", "támogatásokat" és Ő ad "munkát" is. Mik a kötelezettségeim? "azért választott ki, hogy hirdessétek Isten csodálatos tetteit". Ez a feladatunk. Az Ő csodás tetteit hirdetni. Ahogy Cseti (a vőlegényem) tette az esküt, mosolyogtam, mikor mondta, hogy "hazámat erőmhöz mérten megvédem". Sosem gondolkoztam ilyeneken magyarként. Hogy mik a kötelezettségeim, vagy hogy mikkel jár ez. És sokszor mi, keresztyének nem gondolkozunk ezen. Hogy melyik királysághoz tartozunk. És ez mivel jár. Megszoktuk már, hogy odatartozunk. Néha kritizáljuk a vezetőinket, gyülekezetünket. És próbálkozunk a kettős állampolgársággal. Na jó kicsit Isten népéhez, kicsit azért a világhoz is tartozom. Pedig itt (is) egyértelműen mondja az ige: "csak Isten tulajdona". Hajlamosak vagyunk elfelejteni a mi részünket. Hogy állampolgárok vagyunk. Annak minden előnyével és kötelezettségével. Olyan büszkén fogták ott a papírokat az erdélyiek a polgármesteri hivatalban! Mennyivel inkább büszkék lehetünk erre a "nemzetünkre". A legcsodásabb királyság állampolgára vagyok! A mindenható Isten tulajdona! És igen, büszke vagyok rá! :)

Megmaradni...teljesen! :)

 Ez a téma a közelgő ifikonfink témája alapján jutott eszembe... Vagy inkább fogalmazódott meg bennem. :) A téma: Szentszellemmel teljes életet élni (okt. 22. 10-00-16.00 Nagyvárad - Church of God épülete; érdemes eljönnöd!!!!). Mielőtt Jézus felment volna a mennybe, megígért valamit... vagy sokkal inkább Valakit! Megígérte, hogy elküldi a Szentszellemet, aki vigasztal, tanácsol, vezet minket. Így Ő bennünk élhet...
"Én vagyok a szőlő növény, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt. Nélkülem azonban semmit sem tudtok tenni." (János 15;5)
Az, hogy mi megmaradjunk Benne, és Ő megmaradjon bennünk, és gyümölcsöket teremjünk, egyetlen módon lehetséges: a Szentszellem által!!! "A Szent Szellem pedig ezeket termi meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom." (Galata 5;22)
Honnan lehet látni, hogy valakinek az élete Szent Szellemmel teljes, megmaradt Jézusban, és Jézus őbenne? A gyümölcsök alapján... Ugyebár almafa sosem fog neked barackot teremni... de még körtét sem! A gyümölcsök jelzik milyen a fa. A cselekedeteid jelzik, ki él benned. A türelmetlenség, szeretetlenség, rosszindulat mind-mind gyümölcsök. Na de mit keresne körte az almafán?! Ha benned a Szent Szellem él, akkor az Ő gyümölcsei jelennek meg az életedben, és CSAK azok. Manapság hívő körökben nagyon divatos lett az "elszellemiesedés". Ó, ő prófétált! Látomást látott! Nyelveken szól! Milyen hite van! Ezek mind nagyon nagyon jó dolgok... de mit mond az 1 Korinthus 13. ? Lehet akkora hited, hogy hegyek mozdulnak meg. Prófétálhatsz. Nyelveken szólhatsz. Tehetsz jó dolgokat. De ha szeretet nincs benned, SEMMI vagy. Kinek a gyümölcse a szeretet? A Galatában fel van sorolva a Szent Szellem gyümölcsei között. Nem azon látszik, a Szent Szellemmel teljes élet, hogy prófétálsz-e. Még csak nem is azon, hogy tudsz-e nyelveken szólni. Azon, hogy milyen gyümölcsök vannak az életedben. A cselekedeteiden látszik. El tudsz képzelni egy szőlőt? Láttad már erőlködni? El tudod képzelni, hogy az ágak szorulásos arccal kínlódnak, hogy végre teremjenek? Nem, ez nevetséges. Ha egy ág rá van kapcsolódva a szőlőtőre, a növényre, akkor automatikusan gyümölcsöt terem. AUTOMATIKUSAN. Erőlködés nélkül. Mi a titka? Rá van kapcsolódva a szőlőtőre. Jézus a szőlőtő. Milyen kapcsolatod van vele? Meg van az a szoros kapcsolat, ami az automatikus gyümölcsterméshez szükséges? Ahogy elválik a szőlővessző a növényről, elszárad. Többet nem terem szőlőt. El kell égetni. Te milyen ág vagy? Szorosan kapcsolódsz, vagy épp száradsz? Hogyan tudsz kapcsolódni?
A vőlegényem iránti szerelmem automatikus gyümölcse, hogy igyekszem a kedvében járni. Igyekszem úgy tenni a dolgaimat, hogy az neki tetsszen. Ugyanígy a Jézussal való kapcsolatom automatikus gyümölcse, hogy Neki tetsző életet akarok élni! Mert szeretem. Amikor csak tehetem beszélgetek Csetivel (ő a vőlegényem), amennyit csak tudunk. A kérdésem: Jézussal mennyit beszélgetsz?
De tudod, így is gyakran elszúrom a dolgokat. Mondok vagy épp teszek valamit, amivel megbántom Csetit. De van egy másik oldal. Nem csak én szeretem őt! Hanem ő is engem! Épp ezért megbocsát, megölel, és megmarad továbbra is a mindennapos kapcsolat (ezt így is tervezzük egész hátralévő életünkre... mármint nem a megbántást, hanem a mindennapos szoros kapcsolatot! :)). Ez így van Jézussal is! Nem biztos, hogy mindig minden sikerülni fog, úgy ahogy Neki tetszene (sőt, biztos, hogy nem!). De szeret, megbocsájt, és megmaradhat a mindennapos szoros kapcsolat. És ne feledd, amíg kapcsolódsz, megjelennek a gyümölcsök... Kapcsolat nélkül viszont elszáradsz. Kívánom, hogy kapcsolódj te is, és maradj is meg....TELJESEN! :)

Jót, vagy igazat? - vagy hogy is van ez...

Ma reggel olvastam a Királyok könyvét. És megfogott nagyon a történet, amit olvastam. Egy hősről. Egy olyan hősről, aki nem győzött le senkit, nem harcolt, nem mentett meg senkit, de még jutalmat sem kapott, legalábbis nem itt a földön. Akkor mitől lett ő hős? Mikájehú az, akiről beszélek. Gondolom sokaknak ismerős a történet. Aháb, Izráel királya harcba készül Arám ellen. És kikéri a próféták véleményét. Jönnek a próféták. És csupa jót ígérnek. És akkor küld a király Mikájehúért. A követ próbál neki segíteni: "Nézd, a próféták egyhangúan jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék, ígérj jót!" (1 Kir. 22;13). Tudjátok, el kezdtem ezen gondolkozni! Hányszor van ilyen az életben! Találkozol valakivel, aki kikéri a véleményed egy bizonyos dologról, amiről esetleg más keresztyének már mondtak véleményt. És akkor jön ez a hang. Ez a belső kényszer: "De hát a többiek is azt mondták. Mindenki így gondolja. Így legalább nem bántom meg. Lehet nem helyes, vagy nem jó amit tesz, de hát ha mindenki azt mondta...". És elkezdünk hezitálni. Mikájehú valami egészen mást mondott a szolgának: "csak azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem!". És ha ismeritek a történetet, tudjátok hogyan folytatódott. Elmondta a királynak, hogy ne menjen harcolni, mert meg fog halni (ellentmondott az összes prófétának). És azt gondolnánk, hogy az Úr megáldja, hogy így kiállt, a király majd hisz neki, és jutalmat kap. De nem így volt. A király börtönbe csukatta. És azt mondta, hogy majd kiengedi, ha visszatért sértetlenül. És mivel a csatában tényleg meghal, nem is olvasunk arról, hogy mi lett Mikájehúval. Valószínűleg ott maradt a börtönben... Megérte neki? Talán ha emberileg nézed, nem. Hát mit kapott azért, hogy igazat mondott? Csak megvetést. Viszont belekerült a Bibliába. Ma is, több ezer évvel később is ismert a tette. És biztos vagyok benne, hogy odafenn találkozunk vele! Mert hős volt. Hős, aki kijelentette: "CSAK azt fogom mondani amit az Úr mond nekem!". Élj így, és hős leszel... Hogyan mondhatod azt amit Ő mond neked? Először is kell, hogy szóljon hozzád. Kell a személyes kapcsolat. A keresztyénség nem egy vallásosság. Hanem személyes kapcsolat Istennel. Kell, hogy legyen időd Vele beszélni, olvasni az Ő Igéjét. Az, hogy Isten mit mond, le van írva a Bibliában. Ha kérdezik a véleményed egy kérdésben, nincs túl nehéz dolgod, hogy azt mondd, amit Isten is mond. Egyszerűen nézz utána a Bibliában. És döntsd el, hogy CSAK azt fogod mondani, amit az Úr mond neked!!!! Még akkor is, ha úgy tűnik, ez nem tesz népszerűvé. Akkor is, ha emiatt furának tartanak, vagy épp nem kedvelnek.

"Nem az a fontos, ki mit gondol rólam.

Nem az a cél, hogy szeressenek.

Egy a lényeg: Érte élek.

Világítanom kell a sötétben.

Igen én csillag leszek a sötét égen!"

Ki ül a kormány mögött?

Ma olvastam Corrie ten Boom-tól:
"Jézus nem azt ígérte, hogy megváltoztatja a körülményeinket. Hanem hatalmas békességet és tiszta örömöt ígért azoknak, akik megtanulják elhinni, hogy Isten az aki mindent irányít." 
Mennyiszer ezért imádkoztam... Istenem változtasd meg ezt, meg azt. Sokszor hallottam ezt, én magam is mondtam másoknak. Nem Isten kell hogy megáldja az én tervem, hanem nekem kell beállnom az Ő tervébe. Mégis gyakorlatban annyiszor arról szólt az imám, hogy Istenem, add meg nekem ezt. Atyám, áldd meg ezt. És ahelyett, hogy azon lettem volna, hogy lássam mi az amit Ő szeretne, próbáltam kiharcolni az áldását arra, amit én szerettem volna. De Isten nem egy automata. Nem úgy működik, hogy én ezt szeretném, "bedobok" egy imát, és várom, hogy kiadja rá a megoldást. Sokkal inkább a személyes kapcsolaton van a hangsúly. Tudhatom, hogy neki TÖKÉLETES terve van. És én ennek a tervnek része vagyok. Nem Isten része az én tervemnek. Én vagyok része az Ő tervének! 
Sokszor úgy viselkedek, mint az unokahúgaim/öcséim. Pont a múltkor mondta az egyik unokahúgom: "Hát ahogy szeretnéd, de inkább játszunk!". Mosolyogtam rajta. De hányszor hangzott így az én imám is! Istenem legyen meg a te akaratod, de inkább ... Megmosolyogni való nem? 
Mindig is tetszett az autós példa. Az életed olyan, mint egy autó. De ki ül a kormány mögött? Mikor megtértem, eldöntöttem, hogy Jézus lesz az Ura az életemnek. Őt ültettem a kormány mögé. De hányszor kaptam én a kormányhoz! Jajj, inkább erre menjünk! Te irányítasz, de ne arra! És szép lassan már az én kezembe volt a kormány. Aztán ahogy láttam, hogy így zsákutcába, vagy épp szakadék szélére jutok, gyorsan igyekeztem visszaadni. Aztán mikor megint átvette az irányítást, megint sikerült visszavennem. Milyen rossz hozzáállás ez! Elhatároztam, hogy Nála van a kormány, Ő irányít. Ahova vezet, ott leszek. Akkor is, ha az éppen nem tetszik. Mert tudom, ha Ő irányít, akkor az a legjobb hely, a legjobb körülmény számomra. Mert szeret. És a legjobbat akarja nekem. És azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. Annyira szeretjük ezt a "minden javukra van" mondatot. De előtte ott van, hogy azoknak, akik Istent szeretik. Mit jelent ez? Ha szeretsz valakit, alig várod hogy beszéljetek, az a célod, hogy a kedvében járj. Milyen a kapcsolatod Istennel? Alig várod, hogy beszélhessetek, és úgy élsz, hogy a kedvében járj? Nekem ez a célom.
És az imám az, amit Corrie ten  Boom is imádkozott: "Legyen meg a Te akaratod Atyám. Taníts minket, hogy TE irányítod, és nem mi irányítjuk az életünket, a mi javunkra.".

Új élet, és ami azzal jár....

Egy hónap után újra blogközelben... Azt hiszem igazán lehetnék kicsit kitartóbb! :) Na de itt egy újabb bejegyzés, ha véletlenül valaki hiányolta volna az írásaim...

Mint már többen tudjátok, 8 napja megszületett a család jelenleg legkisebb tagja, a legidősebb nővérem kislánya. És engem ért az a megtiszteltetés, hogy láthattam, ahogyan előbújik! Ott voltam a nővérem mellett, fogtam a kezét, törölgettem vizes zsebkendővel az arcát, és hamarabb megláttam a csöppséget, mint nővérem! Láttam ahogyan feltűnik a kis feje, ahogyan az orvos gyorsan kitisztítja a légutakat, hallottam ahogy először felsír, és láttam az örömet a nővérem arcán, mikor a kezébe adták. Csodás élmény volt.
Vasárnap a gyülekezetben az alkalom végén volt előrehívás, hogy aki szeretne Jézussal új életet kezdeni, emelje fel a kezét. Láttam ahogyan egy kéz felemelkedik. Láttam ahogyan előrejön. Láttam a megilletődöttséget az arcán. Aztán láttam az örömöt imádkozás után. Ott voltam még egy születésen! Csodás élmény volt.
Értitek a párhuzamot? Mikor Jézushoz megy Nikodémus éjszaka, Jézus valami nagyon fontosat mond neki: "Igazán mondom neked, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát". Elgondolkoztam a párhuzamon. Az újjászületés, születés párhuzamán. Az hogy megszületik egy gyermek, óriási változással jár, eddig ott volt a pocakban, nem látott semmit. Vak volt. Aztán kijön a pocakból, éles fények, hangok. Hirtelen meglátja mi folyik körülötte. De még mindig nem lát mindent (kb. 20-30 cm távolságra lát, már amikor hajlandó kinyitni a szemét). Ahogy kijön a fényre, látszik rajta a "mocsok" ami ráragadt. Meg kell mosni, tisztítani. Sír. De ahogy az anyukája pocakjára helyezik, megnyugszik.
Mielőtt újjá nem születtem, vak voltam. Nem látszott a "mocsok" ami a korábbi életvitelemből rám ragadt. De mikor újjászülettem, elkezdtem látni a helytelen dolgokat az életemben, persze nem azonnal mindent. De voltak akik segítettek, és tanácsokat adtak. És bemerítkeztem. Megmostak. Le lett mosva az összes szenny. És érezhettem milyen az Atya szívéhez közel lenni. Ott lenni az Ő karjaiban. Kézbe vett, megnyugodtam.
Felraktam képeket a facebook-ra a babáról, jó sokan "lájkolták". Meg mentek jó páran meglátogatni a nővérem, vagy épp gratulációkat küldtek. Mindenki őszintén örült annak, hogy egy új élet született. Tegnap elmentem hozzájuk babázni kicsit. Ott aludt az ölemben. Annyira jó volt nézni a kis békés arcát. Aztán jött az etetés idő. Ki tudja harcolni a figyelmet! Hallani lehetett a hangját, ahogy kérte, hogy végre hadd egyen. 3 óránként eszik. Pelenkázni kell. Néha nincs minden rendben, meg kell nyugtatni, ringatni kell. Rengeteg figyelmet igényel. Ez az, amit sokszor mi hívők elfelejtünk. Igen, hú de jó hogy megtért ez a személy, talán örülünk neki, "lájkoljuk", vagy talán gratulálunk neki hozzá. De vajon ki az aki meglátogatja a "születés" után? Ki az aki odafigyel, hogy az "új élet" megfelelő táplálékot kapjon, megfelelő gyakorisággal? Ki az aki figyel rá, mikor nehézségei vannak? Ki az aki "elringatja"? Ki az aki "tisztába teszi"? Ki az aki figyel rá? Engem nagyon elgondolkoztatott. Attól tartok rengeteg magára maradt keresztyén  "csecsemő" van. Aki azért nem növekedik, azért nem halad előre, mert nincs aki foglalkozzon vele.
Ahogy nő a gyermek, egyre önállóbb lesz. Egyre nagyobb felelősséget lehet rájuk bízni. Nővérem legidősebb lánya (12 éves), már hatalmas segítség. Akár ringatni is tudja, megmelegíti a teát, előkerít mindent amire szükség van, és örömmel ügyködik a baba körül. Teszi, amire az anyukája kéri. De még a kisebb gyerkőcök is próbálnak segíteni! A kérdésem, hogy RÁD mit lehet bízni? Mikor "megszületik" egy újabb élet a környezetedben, teszed amire az Atya kér? Segítesz abban, hogy egészségesen növekedjen a "baba"? Vagy csak "lájkolsz" és gratulálsz... vagy talán még azt sem....
Egy új élet nem mindig csak Hawaiii. Hogy jujj de jó, milyen aranyos. Ez igaz. De van idő, mikor "tisztába kell tenni", mikor segíteni kell neki, hogy megőrizhesse tisztán magát. Mikor sír, meg kell vigasztalni. Lehet az éjszaka közepén. Egy új élet felelősség. A kérdés, hogy ki az aki felvállalja érte a felelősséget. 

Hóseás felesége vagyunk....

Brooke Fraser-nek van egy száma ezzel a címmel. Előtte már hallgattam egy tanítássorozatot a házasságról, és az egyik héten Hóseásról volt szó. És kedvet kaptam tanulmányozni Hóseás könyvét. Már olvastam korábban is. De most olyan szemszögből kicsit, ahogy Brooke Fraser is megközelítette. Mi vagyunk Hóseás felesége.
Hóseásnak azt mondta az Úr, hogy vegyen el egy nőt. Egy parázna nőt. Mert meg akarja mutatni milyen a kapcsolata a népével, Hóseáson keresztül. Hóseás elveszi Gómert. Szül gyermekeket (persze más apától is), aztán elmegy. Isten pedig ezt mondta: "Szeresd csak tovább azt az asszonyt aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az Úr szereti Izrael fiait, bár más istenekhez fordulnak". És Hóseás fogta, és visszavásárolta a saját feleségét. El tudod képzelni azt a fájdalmat? A saját házastársad folyamatosan megcsal, mástól lesz gyereke, elhagy. A te házastársad. És te utánamész, és megvásárolod drága áron. Hogy jöjjön vissza hozzád. Áldozatot hozol, hogy visszaszerezd. Nem törődsz vele, hogy mit tett veled. Hogy mekkora fájdalmat okozott. Neked a lényeg, hogy veled legyen. És mindent megteszel ezért. Miért tette ezt Hóseás? Miért mondott neki ilyet Isten? Hiszen abban az időben a paráznaságnak halál volt a büntetése! Megkövezték az ilyen nőt! Miért kérte mégis ezt Isten tőle? Mert be akarta mutatni a saját természetét... Be akarta mutatni, mit jelentünk neki. Be akarta mutatni, hogy mi mindannyian Hóseás felesége vagyunk! Az egész emberiség története le van írva ebben a példában. Ott volt Ádám és Éva. Istennel közösségben. Mindennapos élő kapcsolatuk volt egymással. És Ádám és Éva azt tették, ami fájdalmat okozott Istennek. Bűnt követtek el. Az emberiség egyre inkább elfordult Istentől. Egyre távolabb került. És a bűn következménye a halál. De Isten könyörült. Drága áron megvásárolt minket. A legdrágábbat adta értünk. A Fiát. Nem törődött vele, hogy mit tettünk azelőtt. Nem foglalkozott vele, mekkora fájdalmat okoztunk Neki. Számára az volt a lényeg, hogy Vele legyünk. És mindent megtett ezért. Pont, mint Hóseás a feleségéért.
De talán ez neked még mindig túl általánosan hangzik. Egy kicsit személyesebb leszek. Miattad és miattam kérte ezt Isten Hóseástól. Mert tudta, hogy olvasni fogjuk. És remélte, hogy hatással lesz ránk. Mert téged és engem is elhívott. Kiválasztott. Mintahogy Hóseás is feleségül vette Gómert. Aztán elkezdtünk gyümölcsöket teremni. Az Ige beszél a Lélek gyümölcseiről. Hányszor nem azok a gyümölcsök teremtek meg bennem, hanem pont az ellenkezője! Gómernek is másik férfitól született gyermeke. Hányszor született meg olyan dolog az életedben, ami nem Istentől való volt? Vagy esetleg hányszor fordultál el Istentől? Hányszor nem foglalkoztál vele? Tudjátok, Hóseás mikor visszavásárolta a feleségét, azt mondta neki, hogy ő sem fogja érinteni. Miért? Mert ez Isten természete. Szeret. Kimondhatatlanul. Annak ellenére, hogy hogyan bántunk Vele. Kifizette értünk a legnagyobb árat. De nem fogja magát ránk erőltetni. Meghagyta a szabad akaratot. A kérdés, hogy mit kezdesz vele? Az ár ki lett érted fizetve. A kérdés, hogy tovább "paráználkodsz", keresed máshol a megoldást, vagy visszatérsz ahhoz, Aki annak ellenére, hogy fájdalmat okoztál neki, mindent megtett, hogy veled lehessen.
A Hóseás könyvében nincs leírva a sztori vége. Hiszem, hogy nem véletlen. Mert ez a mi sztorink is. És mindenkinek a szabad akaratában áll eldönteni, hogyan fejeződjön be. Mi vagyunk Hóseás felesége....

Ahogy jónak látom! - 21.századi tizenéveseknek

Mivel írtam már nőkről, férfiakról, most úgy döntöttem írok a fiatalokról, tizenévesekről. Még én is az vagyok pár hónapig! :)

Tegnap láttam hogy Willow Smith-nek van egy új száma 21st century girl címmel. Belenéztem, és nagyon nem tetszett. "21. századi lány, azt teszem ami nekem tetszik" (nyersfordítás). Nagyon nem tetszik, de sajnos valahol igaza van. Ez a fiatalok hozzáállása a dolgokhoz. "Azt teszem ami nekem tetszik!", "Úgy élek, ahogy én jónak látom!", "Azt teszem amit a szívem diktál!", "Én döntöm el, hogy mi a jó és mi a rossz!". És sorolhatnám. Én is tudtam mondani! :) Manapság sokmindent hallhatunk, panaszokat a szülőktől, idősektől, hogy milyen nehéz a fiatalokkal. Még mielőtt azt gondolnád, hogy most ostorozás következik, szólok, hogy nem! Én azt látom, hogy Isten hatalmas értékként adta a fiatalokat! Azt látom, hogy az a tűz, erő és lelkesedés amit Isten nekünk fiataloknak adott, rendkívül fontos! Sőt messzebb megyek! Nem is lenne az igazi Isten országa tinédzserek nélkül! Minden korszaknak meg van a maga ideje. És a maga feladata. De nem mindegy, hogy az adott korszakunkkal mit kezdünk. Nem tudod újrarendezni a múltad. Nem tudod megmásítani. A jelenben viszont arra kell törekedned, hogy mikor már a jelened múlt lesz, ne megbánással kelljen visszatekintened! "Örvendezz ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod" így kezdődik a Prédikátor 11;9. Ez olyan szimpatikus, nem? Igen, pont így képzeltem én is! Örülök, fiatal vagyok, azt teszem amit én jónak látok! De hogyan folytatódik? "De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!" Na ez már annyira nem szimpatikus. Pedig így van. Minden egyes tettünkért felelősek vagyunk. Nem lehet Isten előtt kifogás, hogy hát, de én még fiatal voltam! A fiatalságodban is fel kell állítanod határokat! Állíts fel korlátokat, amik megóvhatnak téged! Ez most lehet úgy hangzik, mintha rabságban lennél. Korlátok mögött. Nem így gondolom. Vannak korlátok, amik arra jók, hogy védjenek, hogy védjék a szabadságod! Ugye milyen jó mikor a 10. emeleten az erkélyen van korlát, hogy le ne ess? Na ilyen korlátokra gondolok!

Most felsorolok néhány példát, ami problémát jelent sok fiatalnak, amivel szemben érdemes korlátokat felállítani. Még akkor is ha azt mondod, hogy dehát mindenki ezt csinálja! Miért ne tehetném én? Nos, elég egyetlen indokot megjelölnöm. Azért, mert Krisztus nem azért halt meg Érted, hogy úgy élj ahogy mindenki más!

Az egyik ilyen az alkoholfogyasztás. Elég nagy a nyomás, minél többfélét ittál már, minél többet bírsz, annál menőbb. De mi Isten véleménye? "Ne részegeskedjetek... inkább teljetek el lélekkel"! Nem is mennék mélyebben bele. :)

A másik nagyon gyakori probléma a dohányzás. És ilyenkor jönnek a "dehát nincs benne a Bibliában, hogy nem szabad dohányozni!" - válaszok. Nos tényleg nincs benne (abban az időben még nem volt ismert), de van valami, ami szerintem ide illik: "Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával". És miért illik ide? Nos, egész egyszerűen azért, mert a dohányzásnak nagyon sokan rabjai lesznek. Nem tudják lerakni. Függőség alakul ki. És miért raknád magadra a szolgaság igáját?

A következő példám gyakran vitatott téma keresztyéneknél is. Az együttjárás. Annyira természetessé vált. Tizenegynehány évesen már nagyon divatos. Sőt meg is kérdezik, hány barátod/barátnőd volt már? És ha még nem volt az gáz. Akkor lúzer vagy. Teljesen természetes, hogy ebben a korban elkezdünk érdeklődni a másik nem iránt. Természetes, hogy elkezd valaki "tetszeni". De nem lenne szabad, hogy a párkapcsolat természetes legyen! Megint jöhetsz, hogy dehát ilyen nincs a Bibliában, sehol nincs leírva! Tényleg. Nincs. Az együttjárásról nem ír az ige. De ír valamiről, amit jó lenne megszívlelni. "Mindennek rendelt ideje van". Nekem, mint már korábban írtam, meg többen tudjátok, vőlegényem van. Nyáron ismertem meg, karácsonykor volt az eljegyzés. Soha előtte nem volt "barátom". És elég egyszerű, és ésszerű magyarázatom van rá. Szeretnék gyerekeket. És majd ha lesznek, és megkérdezik tőlem, hogy ki volt az első, aki megfogta a kezem, vagy ki volt az első aki megcsókolt, akkor nem szeretnék elkezdeni másról beszélni, hanem egyszerűen azt akarom mondani, hogy az apukád. És én hiszem, hogy Isten akarata az, hogy egy emberrel éld le az életed. Minden egyes kapcsolatodban adsz egy kicsit magadból. Isten mondta, hogy gyűlöli a válást. A "szakítás" is egyfajta válás. És ha már ideáig jutottunk egy kalap alá veszem azzal a nyomással, amit a szexualitás terén próbálnak a fiatalokra gyakorolni. Mindenütt ez van. A csapból is ez folyik. Pedig Isten ajándéka a szexualitás. Jónak tervezte el. EGY férfi és EGY nő között. Házasság kötelékén belül. De mára már ezt abszolút nem kötik keretekhez. Természetes, hogy már 14-16 évesen elkezdik, és arról már ne is beszéljünk, milyen szégyen, ha még 18 évesen sem vesztetted el a szüzességed. De kérlek, ne engedj a nyomásnak, emelj fel korlátokat, ne lépj bele párkapcsolatokba, ne menj bele paráznaságba! Eljön az ideje, rendelt ideje van! Eljön az ideje a házasságnak, eljön az ideje a szexualitásnak. Azzal az Eggyel oszd meg az életed!

Még egy dolog, ami a tizenéveseknél nagy problémát jelent, pedig nekünk sokszor nem tűnik nagynak. Ez a beszédünk. Jézus ezt mondta: "Nem az szennyezi be az embert, ami bemegy a száján, hanem az, ami kijön rajta."  Hatalmas felelősség, hogy mi jön ki a szádon! Milyen szavakat használsz? Mennyire épít az másokat? Vagy mondjuk mennyire tiszteletteljes a felnőttekkel/szülőkkel szemben?

Állíts fel korlátokat. Mert Krisztus nem azért halt meg, hogy úgy élj, ahogy mindenki más!

Még egyszer idézném az első igét: "Örvendezz ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod. De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!" (Prédikátor 11;9)

Élj a lehetőségekkel, ne pedig megbánással. Úgy éld le ezeket az éveket, hogy később ne sajnálattal, hanem örömmel tekinthess vissza! És a Willow Smith számot inkább úgy énekelném, hogy 21. századi lány, azt teszem, ami Neki tetszik! :) (de persze ez fiúkra is vonatkozik!)

A tökéletes férfi...

Csak megírom közkívánatra. Bár letudhatnám 2 mondatban. A tökéletes férfi Jézusra hasonlít. Vagy ha jelenleg a földön élő példát szeretnél, ott a vőlegényem! :) 

De mivel ennél azért többet szoktam blogba írni (tudjátok, a nők sokat beszélnek), ezért inkább kifejtem. Hasonlóan, ahogy a szupernőkről írtam, most supermanek következnek a bibliából, tulajdonságokkal.

Egy igazi férfi eltartja magát/családját:

Pál azt írja "Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen és békésen éljetek! Mindenki gondosan végezze a maga dolgát, és saját kezével keresse meg a kenyerét! Ezt már korábban is parancsoltuk nektek!" (I. Thessz 4;11) Írja máshol, hogy ő nem várta, hogy a gyülekezet tartsa el, bár jogában állt volna, hanem inkább dolgozott (sátorkészítőként) és eltartotta magát a gyülekezeti munka mellett. Ez becsületbeli ügy - dolgozz meg a pénzedért, és tartsd el a családod!

Egy igazi férfi kitartó: Jákób beleszeretett Ráhelbe. Nem csak egy fellángolás volt. Dolgozott 7 évet, hogy megkapja. És becsapták. Ráhel nővérét, Leát adták neki. Azt mondta az após, hogy dolgozzon még 7 évet Ráhelért. Összesen tehát 14 évet dolgozott, hogy megkapja, akit szeret. 14 év nem kis idő. De szerette Ráhelt. És kitartott. Ha van egy álmod, amit Isten adott, ne engedj belőle, akármennyit kell is rá várnod!!!

Egy igazi férfi erős/bátor: de nem vakmerő és nem hősködő! Lehet, hogy kétségbe esel, mert nincsenek nagy izmaid. Nem feltétlen erre gondolok. Inkább arra, hogy erős vagy az Úrban, bátran megvéded a családod, kiállsz az igazság mellett, állva maradsz a támadások idején. Gedeonnak azt mondta az Úr: "Menj és a te erőddel szabadítsd meg" . A TE ERŐDDEL! Isten azt akarja, hogy használd az erődet. Védd a családod, a környezetet. Bátran állj ki az Úrért!

Egy igazi férfi hűséges: talán a példák, akiket felhozok mintha nem ide illenének. Sidrák, Misák, és Abednégó. Mikor mindenki leborult a bálvány előtt, ők állva maradtak. Tudták, hogy meg fogják őket ölni, mégse borultak le. De hogy jön ez a hűséghez? Nos, ők hűségesek voltak Istenhez. Az Ő parancsolataihoz. Annyira, hogy képesek lettek volna inkább meghalni, minthogy megszegjék az Úr parancsolatát. Ha egy férfi ennyire hűséges az Úrhoz, ennyire hűséges a társához. Mégpedig elég egyszerű az indok. Isten parancsolatait ha megtartod, ha ennyire fontosak a számodra, hogy inkább meghalsz, minthogy megszegd őket, akkor a házasságra vonatkozó parancsokat is megtartod (ne paráználkodj, ne kívánd felebarátod feleségét, úgy szeresd a feleséged mint Krisztus az egyházat, stb.). 

Egy igazi férfi szenvedélyes: igen, ez is nagyon fontos! Tudd kimutatni az érzéseid! Dávidot az Ige Isten szíve szerint való férfinak nevezi. Mit tett, mikor a frigyláda haza került? Táncolt, mint egy őrült örömében. Volt aki meg is botránkozott rajta (pl. a felesége). De Istennek tetszett. Mert kifejezte az érzéseit, nem szégyellte. Ugyanígy ahogy olvassuk a zsoltárok könyvét, nagyon sok helyen kifejezi a bánatát. Dávid nem szégyellte kimutatni az érzéseit. Ha látom valakin, hogy Isten felé őszintén ki tudja mutatni az érzéseit, jobban el tudom hinni, hogy a társa felé is kimutatja. És ezt mi nők szeretjük. Ha a párunk kimutatja, hogy szeret. Vagy épp nem szégyelli elmondani, ha valami nem megy, vagy szomorú. Szeretjük, ha egy férfi szenvedélyes, és nem fél kimutatni az érzéseit.

Gondolom még lehetne sorolni.... Még egy utolsót leírok: egy igazi férfi vezető! Igen. Minden férfi vezető. Ha máshol nem, otthon a családjában. DE NEM DIKTÁTOR! Neki kell döntéseket hozni, neki kell a családját vezetni. De szeretetben. Feladva önmagát. És erre a legjobb példa Jézus. Ő a legjobb vezető. Vezet téged is, engem is. De szeretettel. Annyira szeret, hogy az életét is odaadta értünk. És nem próbálja ránkerőszakolni az Ő akaratát. Szabad akaratot adott. Soha nem önzésből kér valamit. Hanem mert szeret és a legjobbat akarja nekünk. Ugyanígy egy jó vezető nem erőszakolja rá a másikra a saját akaratát, nem zsarolja, nem önzésből kér, hanem szeretetből, a másik javát keresve.

Tehát összfoglalva: Minden igazi férfi vezető. Minden igazi vezető eltartja, akik rá vannak bízva; kitartó, hogy elérje célját; erős, és bátran kiáll az igazság mellett; hűséges; és nem utolsósorban szenvedélyes! Na íme a tökéletes férfi női szemmel... És hálás vagyok Istennek, hogy nekem ilyen társat adott! :)

Szupernő :)

Ha már így nőnap van, csak írok ezzel kapcsolatban.
Nem tudom, ki hogy van vele, én mikor kisebb voltam (sőt pár évvel ezelőtt is), azon gondolkoztam, hogy miért vagyok én lány? Miért nem lehetek fiú? Egy nő mindig takarít, főz, süt, gyerekeket rendez, otthon van. Nekem ezek közül csak a sütés és a gyerekrendezés volt szimpatikus. És hát nem értettem, hogy miért pont nőnek kellett születnem. De aztán Isten formálta rendesen a véleményem.
Gondoltam leírok pár értéket, amit Isten nekünk, nőknek adott. Nem, nem a férfiak ellen beszélek (írok), nagyon nagyon értékesnek tartom őket (és persze ne felejtsük el, hogy Jézus is férfi volt), és nagyon hálás vagyok értük! De most nőnap alkalmából gondoltam írok néhány "szupernőről''.
Egyik legnagyobb példa számomra a bibliai Eszter. Egy zsidó lány, aki ráadásul nem olyan túl jó körülmények között élt. De történt valami. Részt vett egy "szépségversenyen". És nyert. Ő lett a király felesége. És ezáltal megmenthette a népét (aki nem ismerné a teljes sztorit, olvassa el!). Az egyik ilyen érték, amit Isten nekünk nőknek adott, az a szépség. Igen, ez furcsán hangzik. Mondhatod, hogy hát, ez csak néhány nőnek adatott, nekem nem. Én nem vagyok szép. Nem tetszik az arcom, vagy épp az alakommal vannak gondjaim. De tudod mit? Valakinek egész biztosan tetszel... Tapasztalat! :) Van legalább egy valaki, aki így lát téged szépnek és vonzónak. A kérdés, hogy mit kezdesz a szépségeddel. Ma nagyon divat lett a nőknek "kirakni" magukat, rámászni fiúkra, közszemlére tenni a bájakat. Isten a szépséget céllal adta neked. Hogy használd, de arra célra, amiért kaptad. Eszter azért kapta, hogy ő legyen a király felesége. Hogy megmenthesse a népét. Szerintetek, ha nem őrizte volna meg a tisztaságát a király számára, ő lett volna a királynő? Ha előtte kapcsolatból kapcsolatba mászkál? Isten értékesnek, valaki számára szépnek, vonzónak teremtett. De kérdés, hogy mit kezdesz vele? Megőrzöd annak az egynek?
Másik nagy példaképem Abigél. Neki Isten bölcsességet adott. Tudta, hogy mit kell tenni, mikor a férje ideges, és nem helyesen cselekszik. Abigél megmentette a férje és házanépe életét. Mert volt bölcsessége. Isten adott nekünk nőknek bölcsességet. Azt akarja, hogy használjuk. Ne okoskodásra! Az Istentől való bölcsesség nem okoskodik, hanem megment. Megmenti a kapcsolatokat, megmenti a dühös embereket, megmenti a haragtól a másikat. Isten ezt adta a nőnek. Hogy tudja kezelni a konfliktusokat.
És még egy utolsó nő... Tábita. Isten adott neki kreativitást. És segített ezzel a környezetén. Ingeket, ruhákat készített a rászorulóknak, és adakozott. Isten nekünk nőknek adott kreativitást. Hogy segítsünk másokon. Hogy másokat felemeljünk. Mennyire szerette a környezete Tábitát! Miért? Mert amit Istentől kapott, helyesen használta. Isten neked is adott kreativitást... Talán nem kézműves dolgokban, de valamiben egész biztos, hogy jó vagy (pl. főzés, sütés, varrás, kötés, hímzés, stb.). Azért adta, hogy használd. Mások javára.
Tehát Isten Téged, mint nőt, szépnek, bölcsnek és kreatívnak teremtett. Ne felejtsd el a célt, amiért adta ezeket az értékeket! :)

Az én Istenem képes...

Mostanában nagyon sokat hallgatok egy éneket (God is able, Planetshakers). "Te választod szét az óceánokat, csendesíted le a háborgó tengereket. Képes vagy ezt bennem is megtenni. Tudom, az én Istenem képes, és tudom, hogy szeretete soha nem múlik el." (nyersfordítás)

Amikor a tanítványok hatalmas viharba keveredtek, Jézus nyugodtan aludt. Jöttek a nagy hullámok. Azt gondolták meg fognak halni. Féltek. Nagyon. És úgy tűnt, hogy minden elveszett. Felkeltik Jézust. Ő ráparancsolt a szelekre, és a tengerre, és nagy csend lett. Hányszor hallottam ezt a történetet! Egész pici koromtól. Gyerekórákon, igehirdetésekben, meg persze én magam is olvastam. De most valahogy megnyílt előttem, ahogy énekeltem. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem az éneklés a lételemem, gyakran azon kapom magam még az utcán is, hogy hoppá, már megint énekelek. És nagyon sokszor dicsőítés közben mutat meg nekem dolgokat az Úr. Ez is ilyen volt. Énekeltem. És Isten megértette velem. Az én életemben is vannak/lesznek viharok. Soha nem ígért olyat, hogy nem lesznek. De megígért valamit. Hogy minden nap velem lesz. Hányszor elhatalmasodott a vihar. És féltem, hogy mi lesz, hogyan tovább. Mikor a tanítványoknak szükségük lett volna Jézusra, aludt. Fel kellett ébreszteni. Tudod, az én kapcsolatom is sokszor "aludt" Jézussal. Nem volt közöttünk megfelelő kommunikáció. És Őt hibáztattam. Hogy miért engedi meg. Közben pedig csak fel kellett volna ébreszteni a kapcsolatunkat. Én hanyagoltam el. Nem beszélgettem eleget vele. De a jó hír: ha felébreszted, parancsol. És nyugalmad lesz. A kérdés, hogy ott van-e a csónakodban? Befogadtad az életedbe? És ha befogadtad, milyen a kapcsolatod Vele? Alszik? Ez rajtad áll. És Ő is megteszi, ami rajta áll. Ő az aki lecsendesíti a háborgó tengereket. És KÉPES megtenni benned is. Én erre vágyom. Hogy ne csak ott legyen a "csónakomban", hanem éber kapcsolatom legyen vele. Mindig. Viharokban, nyugodt időkben. Mert Ő képes. Én nem. De TUDOM, HOGY AZ ÉN ISTENEM KÉPES! Milyen biztonságot ad ez. :)

Hol vagy?

Ma voltam egy családnál, ahol a 2 és fél éves kislányra fogok vigyázni. Nagyon kis tündér. Míg ott voltam játszottunk egy játékot. Elbújt a fürdőszobában, és meg kellett keresnem. Persze teljesen tisztában voltam vele, hogy hova bújt. De élvezte, ahogy keresem. Hogy kérdezem, hogy hol van. Aztán újított, engem is behívott, és az anyukájának kellett minket megkeresni. Az anyukája odajött az ajtó elé, bekopogott és megkérdezte: Itt vagy? A kislány válaszolt: Nem! Nevettünk rajta.
Hazajöttem, és beugrott erről valami. Mikor Ádám és Éva bujkál az Édenkertben. És jön Isten, és kérdezi: "Hol vagy?". Szerintetek tényleg nem tudta Isten, hogy hol vannak? Tényleg Istennek volt szüksége a válaszra? Dehogynem tudta, pontosan tudta, hol van Ádám. Viszont Ádám nagyon hasonló a kislányhoz. Nevetséges. De Isten megkérdezte: HOL VAGY? Miért? Miért kérdezte? Mert nagyon fontos volt, hogy Ádám meglássa hogy hol van. Hogy a helyén van-e. Isten ma is kérdez. Téged is, engem is. "Lulla, hol vagy??" - mi a válasz? Sokszor legszívesebben azt válaszolnám, mint a kislány, hogy nem vagyok itt... Mert nem jó helyen vagyok. És szégyellem. De Istennek a célja a kérdéssel, hogy rájöjj arra, hogy nem jó helyen vagy. Hogy változtatni kell. Isten nem azt akarja, hogy bujkálj. Isten nem akar folyamatosan a nyomodban járni, kérdezgetve hol vagy. Mint egy kis óvodással. Isten ennél sokkal többre hívott el. Sokkal jobbat szán. Nem bujkálást akar. Hanem fel akar emelni. Azt akarja, hogy "kelj fel és tündökölj, mert eljött világosságod". Azt akarja, hogy "dicsőségről dicsőségre" éljünk. Ha ma megkérdezi tőled Isten, hogy hol vagy, mi a válaszod? Kívánom, hogy ne bujkálj tovább... Hanem állj bátran, tisztán az Ő jelenlétében, és járj királyi gyermekhez méltóan! :)

Tízezer közül is kitűnik :)

Ma reggel olvastam az Igét, és ellapoztam az Énekek énekéhez... és elolvastam a menyasszony leírását a vőlegényről. Nagyon megtetszett ez a mondat "tízezer közül is kitűnik". Igen, ha valaki menyasszony/vőlegény, pontosan érti miért mondja ezt Szulamit. Neked a társad a leghelyesebb/legszebb, legkedvesebb, legcsodásabb, legtökéletesebb. Ha ránézel, büszkeség tölt el: IGEN Ő AZ ENYÉM! Szereted. Nincs különösebb magyarázatod, hogy miért. Egyszerűen azért, aki. Ha nem látod, hiányzik. Ürességet érzel. Ha nem beszéltek, aggódsz, hogy mi lehet vele. Mikor meglátod, öröm tölt el. Tízezer közül is kitűnik. Az én vőlegényem ilyen. "Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem Jeruzsálem lányai!" (énekek éneke 5;16). :)
Aztán tovább gondolkoztam. Mennyit mondták, hogy ez a könyv tükrözi a Jézus-Egyház kapcsolatát. És valami megfogott. Van egy másik Vőlegény. Aki ugyanígy gondolkodik rólam, rólad, a Menyasszonyról. Legszebbnek lát. Legcsodásabbnak. Büszke, ha ránk néz. Szeret minket, minden különösebb indok nélkül. Hiányzik Neki a mindennapos kapcsolat velünk. Hiányzik, hogy minden nap beszélgessünk. Örül, ha ránk néz. És boldogan mondja az Apjának: IGEN, Ő AZ ENYÉM!
A célom, hogy a vőlegényemmel való kapcsolatom hűen tükrözze a Vőlegénnyel való kapcsolatom. És hálás vagyok, hogy a földi kapcsolat ad egy kis szikrát, hogy milyen lesz majd a mennyben, együtt. Hálás vagyok, hogy olyan társam van, aki szintén naponta tartja a kapcsolatot a Vőlegénnyel. És tízezer közül is kitűnik!

3 H

Talán kicsit fura ez a cím... Mi ez a 3H? :)
Pedig nem is olyan bonyolult... ez a legújabb elvem az életemre. Eszerint akarok élni:
1) Hallom!
Az első H a hallás... Mennyire fontos meghallani a hangját! Mennyire fontos, mikor figyelmeztet, mikor bátorít, mikor fedd. Jézus mondta: "Az én juhaim hallják az én szómat". Igen, az első legfontosabb dolog, hogy halld meg, mikor szól hozzád. Halld meg, és ismerd meg az Ő hangját. Mert ma is szól!
2) Hiszem!
A második H, hogy elhiszem... Nem elég hallani amit mond! El kell hinnem, hogy igen, Ő az aki szól, Ő a legjobbat akarja a számomra. Hiszem, hogy amit hallok Tőle, az igaz. Hiszem, hogy szeret. Hogy fontos vagyok neki. Hogy bennem él. Hogy Benne élhetek én. Hiszem, bármit mond.
3) Hát persze!
Talán ez kicsit mintha nem illene ide. Pedig igen! :) Ez a válaszom, mikor mond valamit (mármint erre törekszem)! Nem elég csak hallani. Nem elég csak hinni. Cselekedni kell. Ez kell, hogy legyen a válasz, mikor kér tőlem valamit: HÁT PERSZE!
Ez így elvben nagyon szép. De gyakorlatban még szebb lenne... :) Milyen jó lenne mindig hallani a hangját, hinni amit mond, és hát persze!-t válaszolni rá. Ez a célom, 3H határozza meg az életem... :)

Tudtam én.....

Hallottam egy történetet egy öreg néniről. Vasárnap délelőtt ment a templomba. Elég nehéz volt oda eljutnia, mert egy dombon kellett átmennie a templomhoz. És ez az ő idős korában már nem volt egyszerű. Délelőtt a pap arról szolgált, mikor Jézus azt mondja a tanítványainak: "ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne. És semmi sem volna nektek lehetetlen."
Ez az öreg néninek nagyon tetszett. Gondolta, milyen jó is lenne, ha nem kellene minden vasárnap átgyalogolnia a dombon, hogy eljusson a templomba. Hazament, és minden nap imádkozott, hogy vasárnapra menjen arrébb a domb. Vasárnap reggel felkelt, kinézett az ablakon, és ezt mondta: "TUDTAM ÉN, HOGY NEM MEGY ARRÉBB!" :) Én is mosolyogtam mikor hallottam. De aztán elgondolkodtam. Mennyiszer vagyok én is így! Imádkozom, de aztán mikor nem történik meg, az van bennem, hogy TUDTAM ÉN.... És ez nem megmosolyogni való. Vannak hegyek mindenki életében. Vannak problémák. De ha neked egy kicsi hited lenne, arrébb menne. Semmi nem lenne lehetetlen. Mi a hit? "Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja." (Zsidók 11;1 egyszerű fordítás) Hogyha te bizonyos vagy valamiben... ha meg vagy győződve róla... akkor nem jön benned a reakció, hogy "áá tudtam én, hogy nem". Mert a hit bizonyosság. Meggyőződés. Én ilyen hitre vágyom. Mert ha ez megvan, akkor semmi sem lehetetlen. Ez Isten akarata. Hogy ilyen hitünk legyen. Benne. Nekem ez kihívás. De szeretem a kihívásokat! :)

Ég a ház!

Olvasom Corrie ten Boom áhítatos könyvét. És végig arról szólt az elmúlt jópár nap, hogy mennyire fontos a bizonyságtétel. Annyira örültem, hogy Isten minden nap adott valakit, akinek beszélhettem arról, hogy Kiben hiszek. És a ma reggeli mondat nagyon megérintett: "Ha ég egy ház, és tudod, hogy emberek vannak benne, bűn képeket egyenesítgetni a házban. Ez a világ veszélyben van." - nagyon megfogott. Sokszor olyan dolgok, amik nem is bűnök, helytelenek lesznek azzal, hogy olyankor tesszük, mikor mást kéne. A mi felelősségünk figyelmeztetni az embereket a környezetünkben, hogy: ÉG A HÁZ!!!! Milyen sokszor inkább beszéltem másról... "egyenesítgettem a képet".... de mit érsz vele, ha leég a ház?
Isten most ezt nagyon a szívemre helyezte, és hiszem nem véletlenül... Pénteken ifin is arról volt szó, hogy mi vagyunk a szolgák akiknek hívogatni kell az Urunk menyegzőjére. Lesznek akik elutasítják, lesznek akik elfogadják. A mi felelősségünk mindenkinek csak megadni a lehetőséget, hogy dönthessen.
A kérdés már csak az, hogy mennyire állunk a helyünkön. "Mert az aratni való sok, de a munkás kevés". Istennek a szívén az emberek üdvössége van. De mi van a te szíveden? Kész vagy hagyni, hogy az Úr használjon? Vagy inkább el vagy foglalva apróbb dolgokkal? Mert a ház ég... és emberek vannak benne! Akiknek meg kell menekülni valahogyan! És TE lehetsz az, aki figyelmezteti őket, aki rámutat az igazi Megmentőre. Sok ember él égő házban. Nem tudhatod mennyi időd van, hogy szólj, mielőtt a lángok elérik. Ne hagyj ki egyetlen lehetőséget sem!

Nem rejthető el...

Olyan fura mikor hallom:
"hát rólam nem igazán tudják, hogy keresztyén vagyok".
Be kell vallanom, sokszor én is ebbe a kategóriába tartoztam. De igyekeztem változni. És ezt olvastam ma: "Ti vagytok a világ világossága, nem rejthető el a hegyen épült város." (Máté 5;14)
Ez nem úgy hangzik, mintha el tudnád titkolni. :)
Emlékszem sokszor mentem Németországba apukámmal, rokonokhoz. És az úton arrafelé, átmegyünk Ausztrián. És van ott egy kastély. Álomszép. Soha nem voltam benne, mindig csak vágytam rá. Mindig elmentünk "mellette". Azért írom idézőjelben, mert csak nagyon nagyon messzire tőle mentünk el. Soha nem voltam a közelében. De minden egyes alkalommal mikor mentem arra, néztem, hogy mikor látom meg. Gyönyörű látvány. És tudjátok miért láttam olyan messziről? Mert egy hegytetőn van. Magához vonzza a tekintetet. Messziről észreveszed. Isten ilyennek teremtett meg téged is, engem is. Egy hegyen épített városnak. Ami már messziről észrevehető. Már messziről vonzza a tekintetet. A te életednek ilyennek kell lenni. Meg kell hogy látszódjon rajtad a különbség. Meg kell látniuk benned a világosságot. Meg kell látniuk benned Jézust. És mint ahogy minden egyes alkalommal vártam, hogy meglássam ezt a kastélyt, ugyanúgy a környezeted minden egyes alkalommal várja, hogy megláthassák benned Jézust. A kérdés, hogy azt látják-e. Mert ha igen, akkor az vonzó lesz számukra. Én mindig kértem apát, hogy menjünk már el egyszer abba a kastélyba, csak hadd nézzem meg! Csak egyszer, hadd lássam közelebbről (nem sikerült). Ugyanígy, ha benned meglátják Jézust, közelebb akarnak jönni az emberek. Akarnak többet látni Belőle. Akarják közelebbről megismerni.
Mert a hegyen épített város NEM REJTHETŐ EL. A kérdés, hogy a te "városod" hova épült? Hegyre, vagy völgybe... :)

Csak a kötelességem...

Olvastam a Lukácsban Jézus példázatát, és nagyon megfogott :)
"Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz. Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is? Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük." (Lukács 17;7-10)
Tetszett... Az emberi természetünk az, hogy elismerést várunk a munkánkért. Mégha nem is mondjuk ki. Hányszor volt az bennem is, hogy igen, ezt megcsináltam. Sőt hányszor hoztam fel Istennek is, hogy "Uram miért? Hiszen én ezt is csináltam, ebben is engedelmes voltam!". És elolvastam ezt. Elgondolkoztam. Igen, megcsináltam, igen engedelmes voltam dolgokban. ÉS? CSAK A KÖTELESSÉGEM TELJESÍTETTEM! A példában a szolga egész nap dolgozott kinn a mezőn, és este mikor hazajön az ura megkéri, hogy még szolgálja ki, csak utána egyen, igyon. És meg se köszöni a szolgának. Jézus mondta el ezt a példát. És Ő hitelesen példát is mutatott. Mikor pihenni indult, de jött a sokaság, nem elzavarta őket, hanem beszélt nekik. Mit kapott érte? Kereszthalált. Olyan méltó jutalom, nem? De neki igazi szolgai lelkülete volt. A kötelességét teljesítette.
Én hol vagyok ehhez? Panaszkodok, ha nem látják a munkám? Ha nem látom a gyümölcsét vagy nem látom, hogy Isten megjutalmazná? Ha teszek valamit az Úrért, csak a kötelességem teljesítem. És igen, lehet úgy tűnik kimerítő, lehet már fáradt vagyok. De ez a kötelességem... Mert szolga vagyok. A legnagyobb Király szolgája. És ha mindent megteszek is, amit parancsol, csak egy szolga vagyok. Nem várok érte köszönetet. Nem várok dicséretet. Nem várok semmit. Mert Ő már mindent megtett értem. Mindent Neki köszönhetek. A legkevesebb, hogy teljesítem, amit kér. Csak a kötelességem...
És nem egy panaszkodó, nyavalygó, lázadó szolga leszek, hanem olyan szolga, aki hűségesen teszi amit az Ura parancsol. Mert ez a kötelességem! :) És majd eljön az az idő amikor én ülök az asztalhoz enni, inni. De előbb Őt kell kiszolgálni. Mert szolga vagyok. A leghatalmasabb Úr szolgája. És kiváltság, hogy szolgálhatom. Csak a kötelességem teljesítem...

Valentin-nap

Lehet páran nem értenek meg, mikor azt mondom, sosem értettem a Valentin-nap lényegét. Ez a "szerelmesek napja". Én meg úgy gondoltam, hogy ha szerelmes vagy, úgyis megleped a párodat véletlenszerűen is, nem kell külön rá egy nap. Na de persze vannak mellette érvek, és ellenérvek.
Rákerestem a Wikipédián, hogy honnan is ered. És egy mondat nagyon megfogott. "A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre." Na igen... Ez már nagyon nagyon tetszik... Valentin-nap a javából. Milyen csodás lesz!
Régebben nagyon szerettem egy filmet, abban volt az, hogy megkérdezték a főszereplőt, hogy mi a kedvenc része egy esküvőn. És ő azt válaszolta, hogy mikor a menyasszony belép, és minden szem rászegeződik, ő az oltárnál álló vőlegényt nézi. Mert igazi boldogság tükröződik a szemében.
Ha elképzelem, amikor ott leszünk, az Isten jelenlétében, ott leszünk, mint Menyasszony, és ott fog minket várni csillogó szemekkel a Vőlegény, olyan öröm tölt el. Igen. Azt a napot várom. Csodás lesz. És bár mindenki aki Valentin-napot ünnepel észben tartaná. Lesz egy Esküvő. Eljön a nap. És addig is lehet készülődni, hogy gyönyörű legyen a Menyasszony.
Lepd meg a párodat (ha van), de ne feledkezz el arról, hogy van még Valaki, aki nagyon szeret téged, aki minden egyes nap megajándékoz, aki minden egyes nap körülvesz a szeretetével, és aki ott fog állni csillogó szemekkel az esküvőn. A legszebb Valentin-napi ajándék, amit Neki adhatsz, az az első hely az életedben. A vőlegényem nemrég írt egy emailt, amiben az állt, hogy a második helynél jobbat nem adhat nekem, de a második helyen mindig én leszek. És hogy őszinte legyek, ennél nagyobb öröm nekem nem is kell. Tudni, hogy mindketten az első helyet fenntartjuk annak, Aki minket eltervezett, és mindketten ott fogunk állni azon a napon, ott leszünk azon az Esküvőn, ez a legtöbb amire vágyhatok. :)
Boldog Valentin-napot! Remélem az Esküvőn találkozunk ;)

Keljfeljancsi

Kinek volt gyerekkorában keljfeljancsija? Nekem volt. Ez az a játék, aminek az alja gömb, és nehezék van benne. Így akármilyen erősen is lököd meg, újra feláll. És ugyanazzal a kedvesen vigyorgó képével néz rád. Akárhányszor próbálod a földre sújtani, újból feláll. Sokat játszottam vele. Nem is gondoltam, hogy ennyi hasznom lesz belőle.

Ma lett volna egy állásinterjúm... de kiderült, hogy a cég kicsit sumák (mást hirdet és más amit akarna), így el sem mentem. Az életben mindig jönnek a pofonok. Az ellenség próbálkozik kizökkenteni az egyensúlyból. És lehet sikerül is neki. De ha ott van bennem az a nehezék, akkor újra felállok! Jézus Krisztus ez a "nehezék".

"Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit... Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével"  
(Zsoltárok 37;23-24)

Kaphatok olyan pofonokat, amitől elesek. De nem terülök el! Ott az az erő, ami újra felállít. Így bátran nézhetek a nehézségek elé. Nem baj, ha elárasztanak. Mert biztos vagyok benne: újra fel fogok állni! Jöhet az ellenség a legnagyobb erejével, lehetek a leghatalmasabb problémák között. Egy keljfeljancsit hiába próbálsz a földre ütni. Úgyis feláll. Visszahúzza egy erő! És mosolyog tovább. Milyen jó ez a tudat! 

Gyerünk, nyugodtan ki lehet zökkenteni az egyensúlyomból... 

de ÚGYIS FELÁLLOK ÉS MOSOLYGOK TOVÁBB! :)

De ha nem tenné is...

 Ez a mondat nagyon sokat járt a fejemben. Gondolom ismeritek sokan Sidrák, Misák, Abednégó történetét. Mikor nem borultak le az aranyszobor előtt, és a király elé vitték őket, hogy az a tüzes kemencébe vetesse őket. Valami hihetetlen az a hit és bizalom ami bennük Isten felé volt.
"Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk, Ő ki tud minket szabadítani...De ha nem tenné is..." 
El tudom képzelni a képet. Hatalmas kemence, nagy tűzzel, király, katonák, és három fiatal srác. Akik hárman a sok ezer ember között állva maradtak. Mekkora nyomás lehetett rajtuk! Körülöttük mindenki a földre borul, ők hárman maradnak csak állva. Vajon mi volt bennük? A többiek körülöttük vajon nem mondták nekik, hogy ugyan már, gyorsan borulj le, ez nem olyan gáz, megérti az Istened. De ők nem tették, pedig tudták, hogy mi a büntetése. És mikor kapnak egy második esélyt a királytól, elutasítják. Akkor hangzik el az a bizonyos "De ha nem tenné is".
Ez a fajta gondolkodás kéne, hogy jellemezzen minket keresztyéneket... Ez a három fiatal kitűnt a tömegből! Mikor mindenki leborult, ők állva maradtak. Te kitűnsz a tömegből? Vagy inkább próbálsz beleszürkülni? Ez a három srác ismerte Istent. "Ő ki tud minket szabadítani". Tudták, mire képes. Te ismered? Tudod mire képes? "DE HA NEM TENNÉ IS" - és ez az ami a legtöbbet jelent nekem... Lehet, hogy nehézségekkel nézel szembe, lehet hogy úgy érzed Isten szabadítása késik, lehet hogy úgy gondolod, hogy a dolgoknak nem így kéne menni. Lehet kinéznek pl. az iskolában vagy munkahelyen, ha kitűnsz a tömegből. Lehet gúnyolnak. Lehet problémákkal állsz szembe. Lehet összedőlt minden körülötted. De képzeld el ezt a három fiút. Ott a tűz. Tudják, hogy beledobják őket. És ők a megalkuvás helyett, kijelentik, hogy az Ő Istenük meg tudja őket szabadítani. De ha nem tenné is... ők nem adhatják fel az Istenbe vetett hitet. És tudjátok, ebben a történetben Isten közbelépett. De ha nem tette volna is. Hősök lettek. Több ezer évvel utána milliók ismerik a történetüket. Mert nem féltek kiállni. Tudunk vajon egy nevet is azok közül az ezrek közül akik leborultak? Nem. Miért? Mert ők beleszürkültek a tömegbe. Terólad mit lehet elmondani? Kiállsz az Úr mellett? Vagy inkább beleszürkülsz a tömegbe? Vagy az elején próbálsz kiállni a nehézségben, de aztán úgy gondolod, hogy mi van, ha késik a szabadítás?
Ő ki tud szabadítani. De ha nem tenné is... én akkor sem tehetek másképp! Minthogy, csak Őt dicsérjem, csak Érte éljek, csak az Ő szavára hallgassak. És ezzel a hozzáállással kitűnsz a tömegből! Nem tudsz nem kitűnni. Nem tudsz "leborulni" a különböző bálványok előtt. Mert ismered Őt. Tudod mire képes. 
DE HA NEM TENNÉ IS... :)

Adathordozó.... pendriveként a világban

Gondolkoztam mi legyen a következő téma, és ez jutott eszembe... :)
Szerintem hasonlítunk egy pendrive-hoz... Aminek egész nagy a tárhelye. És ahogy kapcsolódunk, viszonyulunk dolgokhoz, különböző adatok kerülnek a memóriánkba. Aztán ezeket az adatokat visszük tovább a másik helyre, ahol kapcsolódunk. A kérdés, hogy milyen adatok kerülnek ránk, milyen adatokat adunk tovább másoknak!

Jézus szavai szerint: "Mert a szívnek teljességéből szól a száj"   

A kérdés csak az, hogy mivel töltötted meg a szíved előzőleg? Mi az amit te adathordozóként viszel tovább? Lehet jóra és rosszra is használni... Sajnos manapság egyre inkább fertőződünk akár a tévében látott, vagy rádióban hallott, vagy épp interneten olvasott információknak köszönhetően. Próbálják elhitetni, hogy teljesen normális, ha homoszexuális vagy, teljesen normális a válás, újraházasodás, egyik baráttól/barátnőtől a másikhoz mászkálni, teljesen normális a saját érdekemet nézve kihasználni a másikat, teljesen normális, sőt vicces ocsmány szavakkal illetni a másikat, nőknek teljesen normális kirakni magukat a közönség örömére, stb. És ezek a "vírusok" felkerülhetnek a pendrive-odra... elkezd fertőzni... mennyien vannak, akiket már annyira megfertőzött, hogy folyamatosan ez árad belőlük!
De Isten annyira megsajnált minket, hogy kifejlesztette a formatálást.... Értünk adta Jézust, és így lehetséges az, hogy "a régiek elmúltak és íme újjá lett minden"! De a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel az új kezdettel... mert nem marad üres az adathordozó! Mivel töltöd? Milyen adatokat tárolsz? Van ez a közmondás, hogy "amit eszel, azzá leszel". Te mivel táplálkozol? Mennyi időt töltesz azzal, hogy Isten igéjével táplálkozz? Hogy ez határozza meg a gondolkodásod? Ez határozza meg a látásod?
Nagyon egyszerű leellenőrizni mi van az adathordozódon. A mindennapokban mikor "kapcsolódsz" másokhoz, kiderül milyen adatokat közvetítesz. Mi a fő beszédtémád. Mert a szív teljességéből szól a száj. Csak az jöhet ki, ami benned van. És azt hiszem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, nem csak egy formatálásra van szükség... hanem folyamatos vírusirtásra... ezt pedig úgy tudjuk, ha hagyjuk hogy az Ő igéje formáljon, alakítson, járjon át bennünket. És minden nap telve kell lenni Vele. Akkor Őt tudjuk közvetíteni. Azt akarom, hogy ha bárki leolvassa az adataimat, Őt találja meg. Az Ő adathordozója akarok lenni :)

Vőlegényvárás....

Még régebben hallottam egy aranyos történetet egy öreg cipészbácsiról. Akit egyszer megkérdeztek, hogy mit csinál. Az ő válasza ez volt: "Várom az Úr Jézust, és közben megjavítok néhány cipőt!"
Annyira bennem ragadt... már több éve, hogy ezt hallottam, de ma is visszacseng a fülembe. Neki az elsődleges az volt, hogy várja az ő Urát. Megszégyenített. Mikor válaszolnék én bárkinek is így? Mikor lenne ez nekem az első helyen? Sőt egyáltalán mennyire várom én, hogy visszatérjen?
Mint írtam már korábban, megvolt az eljegyzésem. A vőlegényem Nagyváradon lakik, én Debrecenben, nem annyira hatalmas távolság, de ahhoz épp elég, hogy ne találkozhassunk minden héten. És mikor már napok óta nem látom, egyre inkább vágyom rá, hogy találkozzunk. Hogy a közelében legyek. Igen, mindennap beszélünk. Ettől függetlenül számolom a napokat, mikor végre megláthatom. És minden egyes nap elteltével közeledik a nap, mikor láthatom. És a várakozásom egyre fokozódik.
Valahogy így kéne lenni ennek Jézussal kapcsolatban is. Hiszen az Ige azt írja, hogy mi vagyunk a Menyasszony. Minden nap beszélhetünk a Vőlegénnyel, megismerhetjük még jobban. Érezhetjük a szeretetét. De eljön a nap, mikor meglátjuk színről színre! A kérdés, hogy Te, mint Menyasszony mennyire várod. Mennyire vagy szerelmes? Mennyire ég ott benned az első szeretet tüze? Fontosabb minden másnál, hogy Őt meglásd? Tudod, hogy minden nap elteltével közelebb kerülsz ahhoz a naphoz, mikor találkoztok? Fokozódik a várakozásod az idővel, vagy inkább ellanyhul?
A kérdés, hogy mikor visszajön, hogy talál? Boldogságtól ragyogó arccal, vagy szomorkodsz, hogy nem számítottál rá? Ha megkérdezem tőled mit csinálsz, hasonlít a válaszod a cipészbácsiéhoz?
  

"Ne tegyél semmi olyat, amit nem szeretnél akkor tenni, mikor Jézus jön. Ne menj sehová, ahol nem szeretnéd, hogy legyél mikor visszatér." (Corrie ten Boom)

Kulcs a tökéletességhez

Kezdtem kétségbe esni az utóbbi időkben a saját alkalmatlanságomat, és tökéletlenségemet látva...
És elolvastam ezt az igét újra, és újra, és újra:

"Aki Isten szeretetével szereti a testvérét, az megmarad a világosságban,

és semmi nincs benne, ami miatt rosszat tenne." (I.Ján.2;10)

 

Megtaláltam a kulcsot! Hiszen mi is lehetne tökéletesebb, mint úgy élni, hogy semmi nincs bennem, ami miatt rosszat tennék? Olyan sokszor magyaráztam ki magam: "ó hát csak azért, mert te is olyan voltál", "csak rossz napom volt" "igazából nem is úgy gondoltam" "csak már előtte felidegesítettek"... stb., sorolhatnám még. De az ige azt írja, hogy SEMMI nincs benne, ami miatt rosszat tenne. Nincs seb, fájdalom, sértődöttség, büszkeség, makacsság, SEMMI ami miatt rosszat tennél. De mikor van ez? Ha Isten szeretetével szereted a másikat. Az mit jelent? Mit jelent úgy szeretni, mint Ő? Ő a számára legdrágábbat is odaadta, mikor még bűnösök voltunk. Mikor fájdalmat okoztunk Neki. Mikor nem foglalkoztunk Vele. Mikor bántottuk a Fiát. Mikor nem érdemeltük meg. Mikor senki más nem látott bennünk értéket. Ő már eltervezett. És szeretett.
Te szereted a másikat, mikor megbánt. Mikor áldozatot kell hoznod érte. Mikor fájdalmat okoz. Mikor nem foglalkozik veled. Mikor nem érdemli meg. Mikor bántja a szeretteidet. Szereted, és értékesnek tartod. Mert Isten tervezte el. És szereti. Jézus érte is meghalt.
Nem tűnik egyszerűnek. Nem is az. Mert fel kell adnod önmagad, a saját érdeked, a saját vágyaid, és hagyni, hogy Isten szeretete teljesedjen ki benned. Ez döntés. Amit minden egyes nap meg kell hozni. Minden egyes nap meg kell harcolni. De ez a kulcs a tökéletességhez. És én ki akarom nyitni az ajtót :)

Egy darabka az óriáskirakóból

Mostanában foglalkoztat ez a téma: kis kép - nagy kép. Főleg, hogy jöttek a problémák. Hova fókuszálok? Annyira letör a kis kép látványa, hogy a nagy kép nem is érdekel? Talán nem tiszta mire is gondolok, kicsit elmagyarázom.

‘Mert csak én tudom, mi a tervem veletek’ – így szól az Úr. ‘Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.’ (Jer 29,11)

Hiszem, hogy Istennek van egy terve. Egy olyan terv, amelyre kiválasztott téged is, engem is, hogy részesei legyünk! Tényleg olyan ez, mint egy óriáskirakó. Csak akkor mutat szépnek, teljesnek, ha minden darab a helyén van. Egyetlen egy darab hiánya meglátszik. Neked és nekem is megvan a helyünk ebben a kirakóban. Igaz nagyon kicsi darabkák vagyunk, de nélkülünk nem teljes a kép. Fontos, hogy a helyeden legyél! Sokszor annyira koncentrálunk a saját kis részünkre, a saját kis darabkánkra, annak a rücskös széleire, hogy elfelejtjük, hogy pont ezekkel a rücskökkel illeszkedünk be a nagy képbe. Elfelejtjük, hogy ez nem (csak) rólunk szól. Elfelejtjük, hogy Isten tervében a mi életünk egy kis kirakódarab. Hagynunk kell, hogy Ő formálja, alakítsa, az Ő tetszése szerint. Hallanunk kell a hangját, mikor igazítani próbál. Hagynunk kell, hogy Ő illesszen be. Lehet, hogy fáj, amikor alakít. Fáj, ahogy illesztget. De én be akarok állni az Ő tervébe! Nem tudom ki szeret kirakózni. Én csak a látványát inkább. Mikor látom, hogy valaki milyen türelemmel rak ki pl. egy 1000 darabos kirakót. Ha csak egy kis darabkáját veszed, nem tűnik szépnek. Sőt. Lehet pont egy olyan kis kirakódarabot fogsz, ami a szürke talajnak a része lesz. Ránézel, és nem tetszik. Nem látszik olyan fontosnak. De képzeld el azt a csalódottságot, mikor kirakja valaki azt a hatalmas kirakót, és észreveszi, hogy egy darab hiányzik! Azonnal észreveszi a hiányt. A kis kirakódarabnak a nagy kép ad értéket. A te életednek az ad értéket és értelmet, ha beilleszkedsz az Ő tervébe. Ne panaszkodj, hogy neked csak egy szürke darabka jutott. Teljesen mindegy milyen színű, mintájú darabka vagy, a nagyobb kép ad csak értéket neked.
És a nagy kép egymásra épülve, egymáshoz kapcsolódva rajzolódik ki. Fontos, hogy ne csak Istennel legyen meg a személyes kapcsolat, hanem a körülötted lévőkkel is. Így egyre nagyobb darabkát látsz az óriáskirakóból. A mennyben pedig gyönyörködni fogunk a TELJES KÉPben. Tökéletes lesz. Minden darabka a helyén. Kirajzolódik a Menyasszony. És a Vőlegény örömmel és gyönyörrel nézi majd. Én ott akarok lenni. ha csak egy kis darabka is vagyok, de része az óriáskirakónak. És ez értéket ad nekem. Milyen jó is ez a tudat!

Tegnap a József az álmok királya című rajzfilmre utaltam. Megteszem ma is! :) Itt egy magyar link, magyar szöveggel, nagyon illik a témámhoz:

"Te csak egy porszem vagy az Úr tervében,
És mégis meg kell tenned mindent itt lenn,
Hogy lelked megszépüljön még, tudd és tedd.
Ne feledj többet adni annál, mit kérsz."

 

"Patkánykorszak" - avagy az álomtól a veremig...

Előjött a "patkánykorszakom". Ennek neveztük el a sógornőmmel. Pár évente visszatér. Pedig harcolok ellene. Sokan beleesünk, legalábbis mi lányok a családban ezt tapasztaltuk. Ez az az időszak mikor a hullámok összecsapnak, és te úgy érzed, minden rossz amit teszel, semmire nem vagy jó. Nem érted, hogy jutottál ide, miért pont veled történik, hogyan lesz tovább.
Talán furán hangzik ez egy alapvetően optimista, vidám lány szájából, aki ráadásul nemrég lett menyasszony. Kezdem valahol az elején. Mármint visszamegyek a "patkánykorszak" előtti időre. Egy évet éltem kint Londonban, dolgoztam. Isten megáldott, volt jó munkám, szerettem, szerettek, egy csodás gyülekezet tagja lehettem, szolgáltam. Minden olyan jó volt. A család persze hiányzott, na de túltettem magam rajta. Elkezdtem szervezni a Nagydobosi tábort (cigánygyerekeknek egy hetes tábor), pénzt gyűjtöttem rá, persze a saját félretett pénzemből is áldoztam. Élveztem, láttam, ahogy Isten mellém áll. Nyárra hazajöttem, azzal a tervvel, hogy ősszel visszamegyek, itthon csak nyaralok, tábortszervezek, hasonló kikapcsolódások. Megvolt a tábor, ami nem csak a gyerekek számára volt áldás, hanem nekem is. Megismerkedtem Valakivel. Akkor még nem gondoltam, hogy mennyire fontos is volt ez. Aztán a tábor után, Isten Lelke nem hagyott nyugodni... éreztem, hogy nem helyes visszamennem Angliába. És győzködött. És végül engedtem Neki. Csak a cuccaimért mentem vissza. Ősszel "végleg" hazaköltöztem. És egyre többet beszéltem azzal a Valakivel, akivel a táborban megismerkedtem. Közben persze munkát kerestem. Minden olyan tökéletesnek tűnt. Aztán nem sikerült az első állásinterjú. Aztán a második. Nem adtam fel. És Isten adott egy ideiglenes munkát karácsonyig. Annyira hálás voltam érte. Aztán karácsonykor az a bizonyos Valaki megkérte a kezem. Igent mondtam. És annyira bíztam benne, hogy összejön a munka is. Merthogy a tartalékok elfogytak. És aztán biztattak. Újabb állásinterjú, újabb kudarc. Veszekedések, konfliktusok körülöttem. Újabb állásinterjú, újabb kudarc. Újabb konfliktusok. Letört. Elkezdtem kérdezni: MIÉRT? MIÉRT PONT ÉN? NEM TE MONDTAD, HOGY MARADJAK? - elkezdődött a patkánykorszak...
És kaptam egy linket a nővéremtől. Azt kérte, hogy hallgassam meg ezt a dalt. Figyeljek a szövegére. Először nem is nagyon érdekelt. Ma este viszont belémhatolt minden egyes szava. József az álmok királya című rajzfilmnek az angol "You know better than I' című dala. Aztán elgondolkodtam József életén. Nagy álmokkal indult. Minden olyan szép volt. Aztán eladták rabszolgának. De Isten megsegíti, Potifár előlépteti, minden vagyonát rábízza. Mikor úgy tűnik végre újból felállt, helyreáll az élete, hamis váddal börtönbe zárják. Milyen érzés lehet? Mikor már nincs senkid, az álmok amiket Isten adott olyan távolinak és képtelennek tűnnek, ott vagy a börtönben.... Ahhoz képest az én patkánykorszakom semmi.
"Ha ez egy próba, nem látom az okát. De lehet, hogy az hogy rájöttem: nem értem már része a kiútnak. Megpróbálom a legjobbat tenni, és a hit megmutatta, hogy a legjobb amit tehetek, hogy bízok Benned. Mert Te jobban tudod, mint én, Te ismered az utat, már nem kell tudnom, hogy miért, mert Te jobban tudod, mint én!" (a dalból nyersfordítás)

Azt hiszem lábalok ki a patkánykorszakból. Ő jobban tudja, mint én. És akármi is van most, Ő jobban tudja, mint én.

"Azt pedig tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál" (Róma 8;28)

Elkezdtem én is... hát bemutatkoznék!

Mi késztetett arra, hogy én is belekezdjek a blogolásba? A válasz elég egyszerű. Itthon vagyok, kicsit több időm van, és szeretem leírni a gondolataimat. Aztán ki tudja, talán még másnak is javára válik :)
Sokan meglepődnek, mikor megtudják, hány testvérem van... igen... én vagyok a 9. gyerkőc! Ilyenkor mindig 2 gondolat fut át az ember agyán. Ezek vagy cigányok, vagy vallásosak. Nos, én az utóbbihoz tartozom.
Keresztyén családban nőttem fel. Ez kihatással van arra, ahogy a világot szemlélem. 9 gyerek, és jön a 10. unoka... persze unokákkal még nem álltunk le... hátra van még a java! :)
De tartozom még egy ennél is nagyobb családhoz! Az Isten családjához. És hát hiszem, hogy az is növekedik még inkább. Elsődleges célom, hogy ezt a családot építsem.
A karácsonyi bábmisszióban én is részt vehettem, sok-sok iskolába, óvodába juttathattuk el a karácsony igazi üzenetét a gyerekeknek. Nagyon tetszett az a példa, amit ott használtunk. Egy zseblámpát. Mire való? Hogy világítson. Tudjuk másra használni? Nem igazán. De mi van akkor ha üres belül, ha nincs benne elem? Tud úgy világítani? Tudod arra használni, amire el lett tervezve?  A te életed is egy ilyen zseblámpa. Valaki eltervezte az életed felől, hogy fény legyél, hogy utat mutass másoknak. De ha belül üres vagy, ha nincs benned az "elem", hogyan tehetnéd? Jézus Krisztus az az elem, aki nélkül üres az életed. Aki nélkül ugyan szépen mutathat kívülről az életed, használhatod sokmindenre, mégsem tudod arra használni, amire el lett tervezve. Az életem itt a földön rövid, a mennyben pedig örökké tart. Ezért az a célom, hogy amíg itt élek, az Ő akaratát tegyem, az legyek, akinek engem eltervezett, elhívott. És így az élet tényleg szép, és élményekkel teli.
talán ez lenne a bemutatkozás... majd a többit holnap :)