Nemrég olvastam Méfibóset történetét, és egy teljesen új értelmet nyert számomra. Gondoltam megosztom veletek is.
Ha már régebb óta olvasod az Igét, talán ismerős a történet. Izráelben Dávid lett a király, Saul után. Nem azért mert ő lett volna vér szerint az örökös, hanem azért, mertSaul elfordult Istentől, Isten elvetette, és Dávidot kente fel királynak. Saulnak volt egy fia, Jonatán, aki Dáviddal nagyon jó barátságban volt, és szövetséget kötöttek. De mire Dávid trónra került, meghalt Saul és Jonatán is. Dávid tisztelni akarta a Jonatánnal kötött szövetségét, ezért fel akarta kutatni, van-e bármilyen leszármazottja Jonatánnak, aki még életben van. Megtalálta Jonatán fiát, Méfibósetet, aki egy Ló-debár nevű városban élt, és mindkét lábára béna volt. Érdekesség: a Ló-Debár név azt jelentette, hogy "legelő nélküli". Szóval ez a Méfibóset ott élt, egy ilyen nem túl bizalomgerjesztő nevű helyen, igencsak száraz vidéknek tűnik a neve alapján, ráadásul mindkét lábára béna volt. Nem az az élet, amire bárki is vágyna - semmi nem látszott az életén a múlt dicsőségéből, pedig ő volt az előző uralkodó egyetlen élő unokája. Dávid magához hívatta. Méfibóset félt. De Dávid nem bántani akarta, hanem, hogy megtartsa a Jonatánnal kötött szövetségét, visszaadott neki minden területet, ami jogosan őt illette, és meghívta, egyen minden nap nála, a király asztalánál. Méfibóset ledöbbent és azt mondta: "bár én annyit érek, mint egy döglött kutya, te mégis jóindulattal vagy hozzám!" (2 Sámuel 9:8 EFO) Mit ne mondjak, nem volt túl magas az önértékelése... :)
Ott élt, egy száraz helyen, még csak legelők sem voltak arrafelé. Mindkét lábára sánta/béna volt, egy olyan korban, amikor csak a két kezi munkából lehetett megélni, amikor nem volt rokkant segély. Ha az életére nézett, úgy látta, annyit ér, mint egy döglött kutya. Nem keresett jobbat. Nem számított jobbra. Azt gondolta, neki ennyi jutott. De Dávid kereste. Megkereste, és bőségesen megáldotta. Meghívta, hogy az asztalánál egyen. Ő nem döglött kutyaként tekintett rá, hanem a szövetség örököseként.
És itt lett ismerős a történet... Mert volt valaki, aki megkeresett, mikor száraz, legelők nélküli helyen volt az életem, és füves legelőkhöz, csendes vizekhez terelgetett. Volt valaki, aki nem azt nézte, milyen béna vagyok dolgokban, hanem a szövetség örököseként tekintett rám. Volt Valaki, aki az asztalához hívott, amit áldásokkal terített meg előttem... Volt valaki, aki jobbat tervezett az életem felől, mint azt valaha gondoltam volna!
Lehet, hogy most Ló-Debárban vagy, egy száraz, kietlen helyen. Lehet nincs jövőképed sem. Akkor épp ideje, hogy a királyi palotába költözz, és a Király asztalánál egyél! A meghívás áll neked is! Te is lehetsz a szövetség örököse. Nem számít, ha béna vagy, ha döglött kutyának érzed magad. Ne elégedj meg kevesebbel attól, amit Isten neked szánt! Mert Ő jót tervezett felőled, tágas térre visz, és rádárasztja az áldásait! Kelj fel, indulj a palotába, itt az idő, hogy átvedd jogos örökségedet! ;)
Ha már régebb óta olvasod az Igét, talán ismerős a történet. Izráelben Dávid lett a király, Saul után. Nem azért mert ő lett volna vér szerint az örökös, hanem azért, mertSaul elfordult Istentől, Isten elvetette, és Dávidot kente fel királynak. Saulnak volt egy fia, Jonatán, aki Dáviddal nagyon jó barátságban volt, és szövetséget kötöttek. De mire Dávid trónra került, meghalt Saul és Jonatán is. Dávid tisztelni akarta a Jonatánnal kötött szövetségét, ezért fel akarta kutatni, van-e bármilyen leszármazottja Jonatánnak, aki még életben van. Megtalálta Jonatán fiát, Méfibósetet, aki egy Ló-debár nevű városban élt, és mindkét lábára béna volt. Érdekesség: a Ló-Debár név azt jelentette, hogy "legelő nélküli". Szóval ez a Méfibóset ott élt, egy ilyen nem túl bizalomgerjesztő nevű helyen, igencsak száraz vidéknek tűnik a neve alapján, ráadásul mindkét lábára béna volt. Nem az az élet, amire bárki is vágyna - semmi nem látszott az életén a múlt dicsőségéből, pedig ő volt az előző uralkodó egyetlen élő unokája. Dávid magához hívatta. Méfibóset félt. De Dávid nem bántani akarta, hanem, hogy megtartsa a Jonatánnal kötött szövetségét, visszaadott neki minden területet, ami jogosan őt illette, és meghívta, egyen minden nap nála, a király asztalánál. Méfibóset ledöbbent és azt mondta: "bár én annyit érek, mint egy döglött kutya, te mégis jóindulattal vagy hozzám!" (2 Sámuel 9:8 EFO) Mit ne mondjak, nem volt túl magas az önértékelése... :)
Ott élt, egy száraz helyen, még csak legelők sem voltak arrafelé. Mindkét lábára sánta/béna volt, egy olyan korban, amikor csak a két kezi munkából lehetett megélni, amikor nem volt rokkant segély. Ha az életére nézett, úgy látta, annyit ér, mint egy döglött kutya. Nem keresett jobbat. Nem számított jobbra. Azt gondolta, neki ennyi jutott. De Dávid kereste. Megkereste, és bőségesen megáldotta. Meghívta, hogy az asztalánál egyen. Ő nem döglött kutyaként tekintett rá, hanem a szövetség örököseként.
És itt lett ismerős a történet... Mert volt valaki, aki megkeresett, mikor száraz, legelők nélküli helyen volt az életem, és füves legelőkhöz, csendes vizekhez terelgetett. Volt valaki, aki nem azt nézte, milyen béna vagyok dolgokban, hanem a szövetség örököseként tekintett rám. Volt Valaki, aki az asztalához hívott, amit áldásokkal terített meg előttem... Volt valaki, aki jobbat tervezett az életem felől, mint azt valaha gondoltam volna!
Lehet, hogy most Ló-Debárban vagy, egy száraz, kietlen helyen. Lehet nincs jövőképed sem. Akkor épp ideje, hogy a királyi palotába költözz, és a Király asztalánál egyél! A meghívás áll neked is! Te is lehetsz a szövetség örököse. Nem számít, ha béna vagy, ha döglött kutyának érzed magad. Ne elégedj meg kevesebbel attól, amit Isten neked szánt! Mert Ő jót tervezett felőled, tágas térre visz, és rádárasztja az áldásait! Kelj fel, indulj a palotába, itt az idő, hogy átvedd jogos örökségedet! ;)
