Tudtam én.....

Hallottam egy történetet egy öreg néniről. Vasárnap délelőtt ment a templomba. Elég nehéz volt oda eljutnia, mert egy dombon kellett átmennie a templomhoz. És ez az ő idős korában már nem volt egyszerű. Délelőtt a pap arról szolgált, mikor Jézus azt mondja a tanítványainak: "ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne. És semmi sem volna nektek lehetetlen."
Ez az öreg néninek nagyon tetszett. Gondolta, milyen jó is lenne, ha nem kellene minden vasárnap átgyalogolnia a dombon, hogy eljusson a templomba. Hazament, és minden nap imádkozott, hogy vasárnapra menjen arrébb a domb. Vasárnap reggel felkelt, kinézett az ablakon, és ezt mondta: "TUDTAM ÉN, HOGY NEM MEGY ARRÉBB!" :) Én is mosolyogtam mikor hallottam. De aztán elgondolkodtam. Mennyiszer vagyok én is így! Imádkozom, de aztán mikor nem történik meg, az van bennem, hogy TUDTAM ÉN.... És ez nem megmosolyogni való. Vannak hegyek mindenki életében. Vannak problémák. De ha neked egy kicsi hited lenne, arrébb menne. Semmi nem lenne lehetetlen. Mi a hit? "Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja." (Zsidók 11;1 egyszerű fordítás) Hogyha te bizonyos vagy valamiben... ha meg vagy győződve róla... akkor nem jön benned a reakció, hogy "áá tudtam én, hogy nem". Mert a hit bizonyosság. Meggyőződés. Én ilyen hitre vágyom. Mert ha ez megvan, akkor semmi sem lehetetlen. Ez Isten akarata. Hogy ilyen hitünk legyen. Benne. Nekem ez kihívás. De szeretem a kihívásokat! :)