Csak a kötelességem...

Olvastam a Lukácsban Jézus példázatát, és nagyon megfogott :)
"Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz. Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is? Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük." (Lukács 17;7-10)
Tetszett... Az emberi természetünk az, hogy elismerést várunk a munkánkért. Mégha nem is mondjuk ki. Hányszor volt az bennem is, hogy igen, ezt megcsináltam. Sőt hányszor hoztam fel Istennek is, hogy "Uram miért? Hiszen én ezt is csináltam, ebben is engedelmes voltam!". És elolvastam ezt. Elgondolkoztam. Igen, megcsináltam, igen engedelmes voltam dolgokban. ÉS? CSAK A KÖTELESSÉGEM TELJESÍTETTEM! A példában a szolga egész nap dolgozott kinn a mezőn, és este mikor hazajön az ura megkéri, hogy még szolgálja ki, csak utána egyen, igyon. És meg se köszöni a szolgának. Jézus mondta el ezt a példát. És Ő hitelesen példát is mutatott. Mikor pihenni indult, de jött a sokaság, nem elzavarta őket, hanem beszélt nekik. Mit kapott érte? Kereszthalált. Olyan méltó jutalom, nem? De neki igazi szolgai lelkülete volt. A kötelességét teljesítette.
Én hol vagyok ehhez? Panaszkodok, ha nem látják a munkám? Ha nem látom a gyümölcsét vagy nem látom, hogy Isten megjutalmazná? Ha teszek valamit az Úrért, csak a kötelességem teljesítem. És igen, lehet úgy tűnik kimerítő, lehet már fáradt vagyok. De ez a kötelességem... Mert szolga vagyok. A legnagyobb Király szolgája. És ha mindent megteszek is, amit parancsol, csak egy szolga vagyok. Nem várok érte köszönetet. Nem várok dicséretet. Nem várok semmit. Mert Ő már mindent megtett értem. Mindent Neki köszönhetek. A legkevesebb, hogy teljesítem, amit kér. Csak a kötelességem...
És nem egy panaszkodó, nyavalygó, lázadó szolga leszek, hanem olyan szolga, aki hűségesen teszi amit az Ura parancsol. Mert ez a kötelességem! :) És majd eljön az az idő amikor én ülök az asztalhoz enni, inni. De előbb Őt kell kiszolgálni. Mert szolga vagyok. A leghatalmasabb Úr szolgája. És kiváltság, hogy szolgálhatom. Csak a kötelességem teljesítem...