Nemzetiségi kérdés...

Ez a kérdés járt mostanában a fejemben... A vőlegényem erdélyi, nemrég kapta meg a magyar állampolgárságot. Elmentem az eskütételre. Voltak vagy 35-en egyszerre, aláírták a papírokat, és letették az esküt. Volt akinek könny csillogott a szemében. Nem is egy ember. Olyan sokat jelentett nekik, hogy végre (az idősebbek újra) magyar állampolgárok lehettek. Büszkén tették le az esküt. Benne volt, hogy a hazát szolgálni fogják, erejükhöz mérten kiállnak a védelmében... Én csak néztem. És gondolkoztam. Nekem a magyar állampolgárság adott volt. Nem kellett érte semmit tennem. Beleszülettem. És soha nem gondolkoztam azon, hogy ez milyen előnyökkel jár. Vagy épp milyen kötelezettségekkel. Megszoktam, hogy magyar vagyok. Nemrégiben volt a népszámlálás is. És ott az egyik kérdés a sok (na jó, nagyon sok) közül, a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozott. Volt ott mindenféle, amit be lehetett jelölni. Csak olvasgattam, hogy húha, ilyenek is élnek itt? :)
Aztán ma olvastam ezt az igét: "Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága, és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Titeket azért választott ki, hogy hirdessétek Isten csodálatos tetteit. Mert Ő hívott ki bennünket a sötétségből abba a csodálatos világosságba, ahol Ő maga lakik." (1 Péter 2;9). Egy kicsit összefüggésbe hoztam a korábbi élményeimmel. Milyen nemzetiségű is vagyok? Milyen országhoz tartozok? Kiválasztott nép, szent nemzet, papok királysága. Milyen felemelő szavak! Ehhez tartozom én! Aztán folytatódik... Milyen nép ez? Olyan nép, amely CSAK (csak és kizárólag) Isten tulajdona! Tartozni egy nemzethez, egy országhoz előnyökkel és kötelezettségekkel is jár. Isten országához tartozok: kiválasztott néphez tartozok, papok királyságához (és itt nem a feketeruhás-kalapos nyakpántos papokra kell gondolni, Isten mindannyiunkat papnak hívott el, a saját környezetünk felé), és szent nemzethez. A legnagyobb Király fennhatósága alá. Az Ő tulajdona vagyok. Így Ő gondoskodik rólam, ad "juttatásokat", "támogatásokat" és Ő ad "munkát" is. Mik a kötelezettségeim? "azért választott ki, hogy hirdessétek Isten csodálatos tetteit". Ez a feladatunk. Az Ő csodás tetteit hirdetni. Ahogy Cseti (a vőlegényem) tette az esküt, mosolyogtam, mikor mondta, hogy "hazámat erőmhöz mérten megvédem". Sosem gondolkoztam ilyeneken magyarként. Hogy mik a kötelezettségeim, vagy hogy mikkel jár ez. És sokszor mi, keresztyének nem gondolkozunk ezen. Hogy melyik királysághoz tartozunk. És ez mivel jár. Megszoktuk már, hogy odatartozunk. Néha kritizáljuk a vezetőinket, gyülekezetünket. És próbálkozunk a kettős állampolgársággal. Na jó kicsit Isten népéhez, kicsit azért a világhoz is tartozom. Pedig itt (is) egyértelműen mondja az ige: "csak Isten tulajdona". Hajlamosak vagyunk elfelejteni a mi részünket. Hogy állampolgárok vagyunk. Annak minden előnyével és kötelezettségével. Olyan büszkén fogták ott a papírokat az erdélyiek a polgármesteri hivatalban! Mennyivel inkább büszkék lehetünk erre a "nemzetünkre". A legcsodásabb királyság állampolgára vagyok! A mindenható Isten tulajdona! És igen, büszke vagyok rá! :)