Miért fárasztod még a Mestert?!

Biztosan veletek is volt már olyan, hogy volt egy jóóóóó nagy problémátok. Vagy legalábbis számotokra nagynak tűnt. És elkezdtetek imádkozni. Hogy oldódjon meg. És mikor már úgy nézett ki, hogy na csak megoldódik, még rosszabbra fordult... Így volt ez Jairussal is. Volt egy 12 éves lánya. Beteg volt. Nagyon. Jairus szaladt Jézushoz segítségért. És mikor már úgy nézett ki, hogy megoldódik a dolog, Jézus elindult Jairus házához, feltartják Jézust. Egy másik beteg (a vérfolyásos asszony). Aki ott helyben meg is gyógyul. És Jézus "elkésik". Jönnek a szolgák Jairushoz a hírrel: a kislánya meghalt. És elhangzik egy mondat: "Miért fárasztod még a Mestert?". Kik mondták ezt neki? Az ellenségei? Akik rosszat akartak neki? Nem! A saját háznépe. Ha van egy problémád, ami rosszról átfordul reménytelenre, akkor leggyakrabban benned, vagy a közvetlen környezetedben merül fel ez a kérdés: Miért fárasztom? Mi értelme van? Elkésett. Már reménytelen. És a legrosszabb, amit tehetünk, hogy megállunk ennél a kérdésnél, és nem figyelünk Jézus válaszára. Mit mondott Jézus? "Ne félj, csak higgy!" Jairus bölcsen döntött, mikor nem törődött azzal, amit a szolgák mondtak neki. Egyszerűen ment Jézussal tovább. Azt hiszem ismert a történet. Jairus hazaér, bemennek Jézussal, Jézus parancsol a kislánynak, hogy keljen fel, és az feltámad. Ez így nagyon szép. De mi lett volna, ha Jairus feladja? Ha azt mondta volna ő is, hogy tényleg, minek fárasztom?! A kislányom meghalt. A Mester elkésett...
Ez már szó szerint egy halott ügy volt. A mi életünkben is vannak halott ügyek (és most nem személyekre gondolok). Olyan problémák, amik nehéz helyzetből reménytelen helyzetbe fordultak át. De Isten nem a halottat látja. Hanem a lehetőséget a feltámasztásra! Nem a reménytelen helyzetet, hanem a reményt a folytatásra. Csak mi sokszor megállunk ott, hogy miért fárasztanánk a Mestert... Már úgyis mindegy. És feladjuk. Nem imádkozunk érte többet. Nem kérjük Istent. Lemondunk róla, az már halott. Ahogy nemrégiben olvastam ezt a szakaszt, nagyon megérintett. Annyi ilyen "halott" ügyet hagytam az életemben. Feladtam. De Isten figyelmeztetett: "Ne félj, csak higgy!". Neki nincsenek halott ügyek. Neki feltámasztható ügyek vannak. Nincsenek kilátástalan helyzetek, nála reményteljes jövő van. És itt az ideje, hogy rázd le magadról az olyan gondolatokat, hogy minek fárasztod még a Mestert... Az Ő válasza csak ennyi: Ne félj, csak higgy!!!!!!!!