Amíg lehet....

Akik ismernek, tudják hogy szeretem a karácsonyt. NAGYON-NAGYON SZERETEM. A kedvenc időszakom az évben! Mindig rengeteg program előzi meg, és izgatott várakozás. És azért is szeretem, mert karácsony közeledtével általában felébred az emberekben a tenni akarás... Persze nem mindenkiben, de azért sokakban. Vannak a "cipősdoboz-akciók" szegény gyerekeknek. Forró levesek és meleg takarók hajléktalanoknak. Tartós élelmiszer-csomagok szükségben lévő családoknak. Mindenki kiveheti a részét. Szokták mondani, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Mindenki készül ajándékokkal, meglepetésekkel. Együtt a család, fenyőillat, mosolygó arcok, az utcán ülő koldusok kezét nem tolják el, hanem nagylelkűen veszik elő a pénztárcájukat. Gyerekek szánkóznak, hógolyóznak, és mindenkiben ott van a várakozás. Nekem különleges. És tudom, hogy még sokaknak.
Van egy kedvenc karácsonyi dal.. Na jó, van nekem sok! De ez tavaly vált számomra különlegessé. Munkába menet, munkából jövet, és a munkában is hallgattam: "Legyen minden napod karácsony, szívemből ezt kívánom". És belegondoltam. Talán nem is igazán az ünnepről van szó. Hanem a hozzáállásról. A szeretetről. Nem arról, hogy álljon minden nap karácsonyfa a nappaliban, égjenek az égők, díszek borítsák a házat, főtereket. Nem is arról, hogy kellemes hangulatú karácsonyi dalok szólnak mindenhonnan. Hanem a várakozásról. A szeretetről. A jóindulatról. Az odafigyelésről. A gondoskodásról. Milyen jó is lenne ha minden nap erről szólna! Isten így is tervezte el. "A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal akik testvéreink a hitben." (Galata 6;9-10)
Tegnap jöttem vonattal tanítani. Az állomáson odajött egy néni. Nem volt rosszul öltözött. Odajött, és megkérdezte, hogy nincs véletlen apróm? Mondtam, hogy sajnos nincs. Kérdezte, hogy és ennivalóm? Majdnem rávágtam, hogy nincs, mikor eszembe jutott, hogy pont indulás előtt raktam be magamnak egy nagy szendvicset, mert nem volt időm ebédelni. Gyorsan odaadtam. Csodás érzés volt látni az örömét! Olyan könnyen elfelejtjük, hogy mennyire hálásak lehetünk azért, amink van! És olyan könnyen elfelejtünk segíteni másokon. Elfelejtjük, hogy nem csak karácsony szól a szeretetről, a törődésről. Hanem nyitott szemmel kell járnunk minden nap. És amíg van időnk, jót tenni mindenkivel. Nem tudjuk mennyi lehetőségünk lesz még rá. Azt az időt kell kihasználni, amink van. Milyen jó lenne nem csak karácsonykor látni, hogy segítenek a szegényeken. Nem csak karácsonykor látni, hogy megindulnak egy másik ember szenvedésén. Nem csak karácsonykor szeretni egymást. "Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat." Nem csak karácsonykor. Hanem míg időnk van. És majd aratunk. A vetés után mindig jön az aratás. Nem fogom elfelejteni soha azt a nagymamát, aki az unokájának akart venni egy chips-et és minden kis apróját kiszedte a pénztárcájából, de nem volt így sem elég pénze. Mikor megvettem neki, utánafutottam, és odaadtam neki, könnyes szemmel köszönte meg. Nekem bőven elég aratás volt ez! Látni az örömét. Vagy tegnap. A néni, mint egy kisgyermek az ajándékot, izgatottan bontotta ki a szendvicset... Nagyon megható volt!
Tegyél jót, amíg teheted. Szeress, amíg teheted. Gondoskodj, amíg teheted. Segíts amíg tudsz. Adj, amíg van miből. És legyél nagyon hálás mindenért, amid van. Mert nem ez a természetes. Sokaknak nem.