Tízezer közül is kitűnik :)

Ma reggel olvastam az Igét, és ellapoztam az Énekek énekéhez... és elolvastam a menyasszony leírását a vőlegényről. Nagyon megtetszett ez a mondat "tízezer közül is kitűnik". Igen, ha valaki menyasszony/vőlegény, pontosan érti miért mondja ezt Szulamit. Neked a társad a leghelyesebb/legszebb, legkedvesebb, legcsodásabb, legtökéletesebb. Ha ránézel, büszkeség tölt el: IGEN Ő AZ ENYÉM! Szereted. Nincs különösebb magyarázatod, hogy miért. Egyszerűen azért, aki. Ha nem látod, hiányzik. Ürességet érzel. Ha nem beszéltek, aggódsz, hogy mi lehet vele. Mikor meglátod, öröm tölt el. Tízezer közül is kitűnik. Az én vőlegényem ilyen. "Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem Jeruzsálem lányai!" (énekek éneke 5;16). :)
Aztán tovább gondolkoztam. Mennyit mondták, hogy ez a könyv tükrözi a Jézus-Egyház kapcsolatát. És valami megfogott. Van egy másik Vőlegény. Aki ugyanígy gondolkodik rólam, rólad, a Menyasszonyról. Legszebbnek lát. Legcsodásabbnak. Büszke, ha ránk néz. Szeret minket, minden különösebb indok nélkül. Hiányzik Neki a mindennapos kapcsolat velünk. Hiányzik, hogy minden nap beszélgessünk. Örül, ha ránk néz. És boldogan mondja az Apjának: IGEN, Ő AZ ENYÉM!
A célom, hogy a vőlegényemmel való kapcsolatom hűen tükrözze a Vőlegénnyel való kapcsolatom. És hálás vagyok, hogy a földi kapcsolat ad egy kis szikrát, hogy milyen lesz majd a mennyben, együtt. Hálás vagyok, hogy olyan társam van, aki szintén naponta tartja a kapcsolatot a Vőlegénnyel. És tízezer közül is kitűnik!

3 H

Talán kicsit fura ez a cím... Mi ez a 3H? :)
Pedig nem is olyan bonyolult... ez a legújabb elvem az életemre. Eszerint akarok élni:
1) Hallom!
Az első H a hallás... Mennyire fontos meghallani a hangját! Mennyire fontos, mikor figyelmeztet, mikor bátorít, mikor fedd. Jézus mondta: "Az én juhaim hallják az én szómat". Igen, az első legfontosabb dolog, hogy halld meg, mikor szól hozzád. Halld meg, és ismerd meg az Ő hangját. Mert ma is szól!
2) Hiszem!
A második H, hogy elhiszem... Nem elég hallani amit mond! El kell hinnem, hogy igen, Ő az aki szól, Ő a legjobbat akarja a számomra. Hiszem, hogy amit hallok Tőle, az igaz. Hiszem, hogy szeret. Hogy fontos vagyok neki. Hogy bennem él. Hogy Benne élhetek én. Hiszem, bármit mond.
3) Hát persze!
Talán ez kicsit mintha nem illene ide. Pedig igen! :) Ez a válaszom, mikor mond valamit (mármint erre törekszem)! Nem elég csak hallani. Nem elég csak hinni. Cselekedni kell. Ez kell, hogy legyen a válasz, mikor kér tőlem valamit: HÁT PERSZE!
Ez így elvben nagyon szép. De gyakorlatban még szebb lenne... :) Milyen jó lenne mindig hallani a hangját, hinni amit mond, és hát persze!-t válaszolni rá. Ez a célom, 3H határozza meg az életem... :)

Tudtam én.....

Hallottam egy történetet egy öreg néniről. Vasárnap délelőtt ment a templomba. Elég nehéz volt oda eljutnia, mert egy dombon kellett átmennie a templomhoz. És ez az ő idős korában már nem volt egyszerű. Délelőtt a pap arról szolgált, mikor Jézus azt mondja a tanítványainak: "ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne. És semmi sem volna nektek lehetetlen."
Ez az öreg néninek nagyon tetszett. Gondolta, milyen jó is lenne, ha nem kellene minden vasárnap átgyalogolnia a dombon, hogy eljusson a templomba. Hazament, és minden nap imádkozott, hogy vasárnapra menjen arrébb a domb. Vasárnap reggel felkelt, kinézett az ablakon, és ezt mondta: "TUDTAM ÉN, HOGY NEM MEGY ARRÉBB!" :) Én is mosolyogtam mikor hallottam. De aztán elgondolkodtam. Mennyiszer vagyok én is így! Imádkozom, de aztán mikor nem történik meg, az van bennem, hogy TUDTAM ÉN.... És ez nem megmosolyogni való. Vannak hegyek mindenki életében. Vannak problémák. De ha neked egy kicsi hited lenne, arrébb menne. Semmi nem lenne lehetetlen. Mi a hit? "Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja." (Zsidók 11;1 egyszerű fordítás) Hogyha te bizonyos vagy valamiben... ha meg vagy győződve róla... akkor nem jön benned a reakció, hogy "áá tudtam én, hogy nem". Mert a hit bizonyosság. Meggyőződés. Én ilyen hitre vágyom. Mert ha ez megvan, akkor semmi sem lehetetlen. Ez Isten akarata. Hogy ilyen hitünk legyen. Benne. Nekem ez kihívás. De szeretem a kihívásokat! :)

Ég a ház!

Olvasom Corrie ten Boom áhítatos könyvét. És végig arról szólt az elmúlt jópár nap, hogy mennyire fontos a bizonyságtétel. Annyira örültem, hogy Isten minden nap adott valakit, akinek beszélhettem arról, hogy Kiben hiszek. És a ma reggeli mondat nagyon megérintett: "Ha ég egy ház, és tudod, hogy emberek vannak benne, bűn képeket egyenesítgetni a házban. Ez a világ veszélyben van." - nagyon megfogott. Sokszor olyan dolgok, amik nem is bűnök, helytelenek lesznek azzal, hogy olyankor tesszük, mikor mást kéne. A mi felelősségünk figyelmeztetni az embereket a környezetünkben, hogy: ÉG A HÁZ!!!! Milyen sokszor inkább beszéltem másról... "egyenesítgettem a képet".... de mit érsz vele, ha leég a ház?
Isten most ezt nagyon a szívemre helyezte, és hiszem nem véletlenül... Pénteken ifin is arról volt szó, hogy mi vagyunk a szolgák akiknek hívogatni kell az Urunk menyegzőjére. Lesznek akik elutasítják, lesznek akik elfogadják. A mi felelősségünk mindenkinek csak megadni a lehetőséget, hogy dönthessen.
A kérdés már csak az, hogy mennyire állunk a helyünkön. "Mert az aratni való sok, de a munkás kevés". Istennek a szívén az emberek üdvössége van. De mi van a te szíveden? Kész vagy hagyni, hogy az Úr használjon? Vagy inkább el vagy foglalva apróbb dolgokkal? Mert a ház ég... és emberek vannak benne! Akiknek meg kell menekülni valahogyan! És TE lehetsz az, aki figyelmezteti őket, aki rámutat az igazi Megmentőre. Sok ember él égő házban. Nem tudhatod mennyi időd van, hogy szólj, mielőtt a lángok elérik. Ne hagyj ki egyetlen lehetőséget sem!

Nem rejthető el...

Olyan fura mikor hallom:
"hát rólam nem igazán tudják, hogy keresztyén vagyok".
Be kell vallanom, sokszor én is ebbe a kategóriába tartoztam. De igyekeztem változni. És ezt olvastam ma: "Ti vagytok a világ világossága, nem rejthető el a hegyen épült város." (Máté 5;14)
Ez nem úgy hangzik, mintha el tudnád titkolni. :)
Emlékszem sokszor mentem Németországba apukámmal, rokonokhoz. És az úton arrafelé, átmegyünk Ausztrián. És van ott egy kastély. Álomszép. Soha nem voltam benne, mindig csak vágytam rá. Mindig elmentünk "mellette". Azért írom idézőjelben, mert csak nagyon nagyon messzire tőle mentünk el. Soha nem voltam a közelében. De minden egyes alkalommal mikor mentem arra, néztem, hogy mikor látom meg. Gyönyörű látvány. És tudjátok miért láttam olyan messziről? Mert egy hegytetőn van. Magához vonzza a tekintetet. Messziről észreveszed. Isten ilyennek teremtett meg téged is, engem is. Egy hegyen épített városnak. Ami már messziről észrevehető. Már messziről vonzza a tekintetet. A te életednek ilyennek kell lenni. Meg kell hogy látszódjon rajtad a különbség. Meg kell látniuk benned a világosságot. Meg kell látniuk benned Jézust. És mint ahogy minden egyes alkalommal vártam, hogy meglássam ezt a kastélyt, ugyanúgy a környezeted minden egyes alkalommal várja, hogy megláthassák benned Jézust. A kérdés, hogy azt látják-e. Mert ha igen, akkor az vonzó lesz számukra. Én mindig kértem apát, hogy menjünk már el egyszer abba a kastélyba, csak hadd nézzem meg! Csak egyszer, hadd lássam közelebbről (nem sikerült). Ugyanígy, ha benned meglátják Jézust, közelebb akarnak jönni az emberek. Akarnak többet látni Belőle. Akarják közelebbről megismerni.
Mert a hegyen épített város NEM REJTHETŐ EL. A kérdés, hogy a te "városod" hova épült? Hegyre, vagy völgybe... :)

Csak a kötelességem...

Olvastam a Lukácsban Jézus példázatát, és nagyon megfogott :)
"Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz. Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is? Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük." (Lukács 17;7-10)
Tetszett... Az emberi természetünk az, hogy elismerést várunk a munkánkért. Mégha nem is mondjuk ki. Hányszor volt az bennem is, hogy igen, ezt megcsináltam. Sőt hányszor hoztam fel Istennek is, hogy "Uram miért? Hiszen én ezt is csináltam, ebben is engedelmes voltam!". És elolvastam ezt. Elgondolkoztam. Igen, megcsináltam, igen engedelmes voltam dolgokban. ÉS? CSAK A KÖTELESSÉGEM TELJESÍTETTEM! A példában a szolga egész nap dolgozott kinn a mezőn, és este mikor hazajön az ura megkéri, hogy még szolgálja ki, csak utána egyen, igyon. És meg se köszöni a szolgának. Jézus mondta el ezt a példát. És Ő hitelesen példát is mutatott. Mikor pihenni indult, de jött a sokaság, nem elzavarta őket, hanem beszélt nekik. Mit kapott érte? Kereszthalált. Olyan méltó jutalom, nem? De neki igazi szolgai lelkülete volt. A kötelességét teljesítette.
Én hol vagyok ehhez? Panaszkodok, ha nem látják a munkám? Ha nem látom a gyümölcsét vagy nem látom, hogy Isten megjutalmazná? Ha teszek valamit az Úrért, csak a kötelességem teljesítem. És igen, lehet úgy tűnik kimerítő, lehet már fáradt vagyok. De ez a kötelességem... Mert szolga vagyok. A legnagyobb Király szolgája. És ha mindent megteszek is, amit parancsol, csak egy szolga vagyok. Nem várok érte köszönetet. Nem várok dicséretet. Nem várok semmit. Mert Ő már mindent megtett értem. Mindent Neki köszönhetek. A legkevesebb, hogy teljesítem, amit kér. Csak a kötelességem...
És nem egy panaszkodó, nyavalygó, lázadó szolga leszek, hanem olyan szolga, aki hűségesen teszi amit az Ura parancsol. Mert ez a kötelességem! :) És majd eljön az az idő amikor én ülök az asztalhoz enni, inni. De előbb Őt kell kiszolgálni. Mert szolga vagyok. A leghatalmasabb Úr szolgája. És kiváltság, hogy szolgálhatom. Csak a kötelességem teljesítem...

Valentin-nap

Lehet páran nem értenek meg, mikor azt mondom, sosem értettem a Valentin-nap lényegét. Ez a "szerelmesek napja". Én meg úgy gondoltam, hogy ha szerelmes vagy, úgyis megleped a párodat véletlenszerűen is, nem kell külön rá egy nap. Na de persze vannak mellette érvek, és ellenérvek.
Rákerestem a Wikipédián, hogy honnan is ered. És egy mondat nagyon megfogott. "A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre." Na igen... Ez már nagyon nagyon tetszik... Valentin-nap a javából. Milyen csodás lesz!
Régebben nagyon szerettem egy filmet, abban volt az, hogy megkérdezték a főszereplőt, hogy mi a kedvenc része egy esküvőn. És ő azt válaszolta, hogy mikor a menyasszony belép, és minden szem rászegeződik, ő az oltárnál álló vőlegényt nézi. Mert igazi boldogság tükröződik a szemében.
Ha elképzelem, amikor ott leszünk, az Isten jelenlétében, ott leszünk, mint Menyasszony, és ott fog minket várni csillogó szemekkel a Vőlegény, olyan öröm tölt el. Igen. Azt a napot várom. Csodás lesz. És bár mindenki aki Valentin-napot ünnepel észben tartaná. Lesz egy Esküvő. Eljön a nap. És addig is lehet készülődni, hogy gyönyörű legyen a Menyasszony.
Lepd meg a párodat (ha van), de ne feledkezz el arról, hogy van még Valaki, aki nagyon szeret téged, aki minden egyes nap megajándékoz, aki minden egyes nap körülvesz a szeretetével, és aki ott fog állni csillogó szemekkel az esküvőn. A legszebb Valentin-napi ajándék, amit Neki adhatsz, az az első hely az életedben. A vőlegényem nemrég írt egy emailt, amiben az állt, hogy a második helynél jobbat nem adhat nekem, de a második helyen mindig én leszek. És hogy őszinte legyek, ennél nagyobb öröm nekem nem is kell. Tudni, hogy mindketten az első helyet fenntartjuk annak, Aki minket eltervezett, és mindketten ott fogunk állni azon a napon, ott leszünk azon az Esküvőn, ez a legtöbb amire vágyhatok. :)
Boldog Valentin-napot! Remélem az Esküvőn találkozunk ;)

Keljfeljancsi

Kinek volt gyerekkorában keljfeljancsija? Nekem volt. Ez az a játék, aminek az alja gömb, és nehezék van benne. Így akármilyen erősen is lököd meg, újra feláll. És ugyanazzal a kedvesen vigyorgó képével néz rád. Akárhányszor próbálod a földre sújtani, újból feláll. Sokat játszottam vele. Nem is gondoltam, hogy ennyi hasznom lesz belőle.

Ma lett volna egy állásinterjúm... de kiderült, hogy a cég kicsit sumák (mást hirdet és más amit akarna), így el sem mentem. Az életben mindig jönnek a pofonok. Az ellenség próbálkozik kizökkenteni az egyensúlyból. És lehet sikerül is neki. De ha ott van bennem az a nehezék, akkor újra felállok! Jézus Krisztus ez a "nehezék".

"Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit... Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével"  
(Zsoltárok 37;23-24)

Kaphatok olyan pofonokat, amitől elesek. De nem terülök el! Ott az az erő, ami újra felállít. Így bátran nézhetek a nehézségek elé. Nem baj, ha elárasztanak. Mert biztos vagyok benne: újra fel fogok állni! Jöhet az ellenség a legnagyobb erejével, lehetek a leghatalmasabb problémák között. Egy keljfeljancsit hiába próbálsz a földre ütni. Úgyis feláll. Visszahúzza egy erő! És mosolyog tovább. Milyen jó ez a tudat! 

Gyerünk, nyugodtan ki lehet zökkenteni az egyensúlyomból... 

de ÚGYIS FELÁLLOK ÉS MOSOLYGOK TOVÁBB! :)

De ha nem tenné is...

 Ez a mondat nagyon sokat járt a fejemben. Gondolom ismeritek sokan Sidrák, Misák, Abednégó történetét. Mikor nem borultak le az aranyszobor előtt, és a király elé vitték őket, hogy az a tüzes kemencébe vetesse őket. Valami hihetetlen az a hit és bizalom ami bennük Isten felé volt.
"Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk, Ő ki tud minket szabadítani...De ha nem tenné is..." 
El tudom képzelni a képet. Hatalmas kemence, nagy tűzzel, király, katonák, és három fiatal srác. Akik hárman a sok ezer ember között állva maradtak. Mekkora nyomás lehetett rajtuk! Körülöttük mindenki a földre borul, ők hárman maradnak csak állva. Vajon mi volt bennük? A többiek körülöttük vajon nem mondták nekik, hogy ugyan már, gyorsan borulj le, ez nem olyan gáz, megérti az Istened. De ők nem tették, pedig tudták, hogy mi a büntetése. És mikor kapnak egy második esélyt a királytól, elutasítják. Akkor hangzik el az a bizonyos "De ha nem tenné is".
Ez a fajta gondolkodás kéne, hogy jellemezzen minket keresztyéneket... Ez a három fiatal kitűnt a tömegből! Mikor mindenki leborult, ők állva maradtak. Te kitűnsz a tömegből? Vagy inkább próbálsz beleszürkülni? Ez a három srác ismerte Istent. "Ő ki tud minket szabadítani". Tudták, mire képes. Te ismered? Tudod mire képes? "DE HA NEM TENNÉ IS" - és ez az ami a legtöbbet jelent nekem... Lehet, hogy nehézségekkel nézel szembe, lehet hogy úgy érzed Isten szabadítása késik, lehet hogy úgy gondolod, hogy a dolgoknak nem így kéne menni. Lehet kinéznek pl. az iskolában vagy munkahelyen, ha kitűnsz a tömegből. Lehet gúnyolnak. Lehet problémákkal állsz szembe. Lehet összedőlt minden körülötted. De képzeld el ezt a három fiút. Ott a tűz. Tudják, hogy beledobják őket. És ők a megalkuvás helyett, kijelentik, hogy az Ő Istenük meg tudja őket szabadítani. De ha nem tenné is... ők nem adhatják fel az Istenbe vetett hitet. És tudjátok, ebben a történetben Isten közbelépett. De ha nem tette volna is. Hősök lettek. Több ezer évvel utána milliók ismerik a történetüket. Mert nem féltek kiállni. Tudunk vajon egy nevet is azok közül az ezrek közül akik leborultak? Nem. Miért? Mert ők beleszürkültek a tömegbe. Terólad mit lehet elmondani? Kiállsz az Úr mellett? Vagy inkább beleszürkülsz a tömegbe? Vagy az elején próbálsz kiállni a nehézségben, de aztán úgy gondolod, hogy mi van, ha késik a szabadítás?
Ő ki tud szabadítani. De ha nem tenné is... én akkor sem tehetek másképp! Minthogy, csak Őt dicsérjem, csak Érte éljek, csak az Ő szavára hallgassak. És ezzel a hozzáállással kitűnsz a tömegből! Nem tudsz nem kitűnni. Nem tudsz "leborulni" a különböző bálványok előtt. Mert ismered Őt. Tudod mire képes. 
DE HA NEM TENNÉ IS... :)

Adathordozó.... pendriveként a világban

Gondolkoztam mi legyen a következő téma, és ez jutott eszembe... :)
Szerintem hasonlítunk egy pendrive-hoz... Aminek egész nagy a tárhelye. És ahogy kapcsolódunk, viszonyulunk dolgokhoz, különböző adatok kerülnek a memóriánkba. Aztán ezeket az adatokat visszük tovább a másik helyre, ahol kapcsolódunk. A kérdés, hogy milyen adatok kerülnek ránk, milyen adatokat adunk tovább másoknak!

Jézus szavai szerint: "Mert a szívnek teljességéből szól a száj"   

A kérdés csak az, hogy mivel töltötted meg a szíved előzőleg? Mi az amit te adathordozóként viszel tovább? Lehet jóra és rosszra is használni... Sajnos manapság egyre inkább fertőződünk akár a tévében látott, vagy rádióban hallott, vagy épp interneten olvasott információknak köszönhetően. Próbálják elhitetni, hogy teljesen normális, ha homoszexuális vagy, teljesen normális a válás, újraházasodás, egyik baráttól/barátnőtől a másikhoz mászkálni, teljesen normális a saját érdekemet nézve kihasználni a másikat, teljesen normális, sőt vicces ocsmány szavakkal illetni a másikat, nőknek teljesen normális kirakni magukat a közönség örömére, stb. És ezek a "vírusok" felkerülhetnek a pendrive-odra... elkezd fertőzni... mennyien vannak, akiket már annyira megfertőzött, hogy folyamatosan ez árad belőlük!
De Isten annyira megsajnált minket, hogy kifejlesztette a formatálást.... Értünk adta Jézust, és így lehetséges az, hogy "a régiek elmúltak és íme újjá lett minden"! De a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel az új kezdettel... mert nem marad üres az adathordozó! Mivel töltöd? Milyen adatokat tárolsz? Van ez a közmondás, hogy "amit eszel, azzá leszel". Te mivel táplálkozol? Mennyi időt töltesz azzal, hogy Isten igéjével táplálkozz? Hogy ez határozza meg a gondolkodásod? Ez határozza meg a látásod?
Nagyon egyszerű leellenőrizni mi van az adathordozódon. A mindennapokban mikor "kapcsolódsz" másokhoz, kiderül milyen adatokat közvetítesz. Mi a fő beszédtémád. Mert a szív teljességéből szól a száj. Csak az jöhet ki, ami benned van. És azt hiszem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, nem csak egy formatálásra van szükség... hanem folyamatos vírusirtásra... ezt pedig úgy tudjuk, ha hagyjuk hogy az Ő igéje formáljon, alakítson, járjon át bennünket. És minden nap telve kell lenni Vele. Akkor Őt tudjuk közvetíteni. Azt akarom, hogy ha bárki leolvassa az adataimat, Őt találja meg. Az Ő adathordozója akarok lenni :)

Vőlegényvárás....

Még régebben hallottam egy aranyos történetet egy öreg cipészbácsiról. Akit egyszer megkérdeztek, hogy mit csinál. Az ő válasza ez volt: "Várom az Úr Jézust, és közben megjavítok néhány cipőt!"
Annyira bennem ragadt... már több éve, hogy ezt hallottam, de ma is visszacseng a fülembe. Neki az elsődleges az volt, hogy várja az ő Urát. Megszégyenített. Mikor válaszolnék én bárkinek is így? Mikor lenne ez nekem az első helyen? Sőt egyáltalán mennyire várom én, hogy visszatérjen?
Mint írtam már korábban, megvolt az eljegyzésem. A vőlegényem Nagyváradon lakik, én Debrecenben, nem annyira hatalmas távolság, de ahhoz épp elég, hogy ne találkozhassunk minden héten. És mikor már napok óta nem látom, egyre inkább vágyom rá, hogy találkozzunk. Hogy a közelében legyek. Igen, mindennap beszélünk. Ettől függetlenül számolom a napokat, mikor végre megláthatom. És minden egyes nap elteltével közeledik a nap, mikor láthatom. És a várakozásom egyre fokozódik.
Valahogy így kéne lenni ennek Jézussal kapcsolatban is. Hiszen az Ige azt írja, hogy mi vagyunk a Menyasszony. Minden nap beszélhetünk a Vőlegénnyel, megismerhetjük még jobban. Érezhetjük a szeretetét. De eljön a nap, mikor meglátjuk színről színre! A kérdés, hogy Te, mint Menyasszony mennyire várod. Mennyire vagy szerelmes? Mennyire ég ott benned az első szeretet tüze? Fontosabb minden másnál, hogy Őt meglásd? Tudod, hogy minden nap elteltével közelebb kerülsz ahhoz a naphoz, mikor találkoztok? Fokozódik a várakozásod az idővel, vagy inkább ellanyhul?
A kérdés, hogy mikor visszajön, hogy talál? Boldogságtól ragyogó arccal, vagy szomorkodsz, hogy nem számítottál rá? Ha megkérdezem tőled mit csinálsz, hasonlít a válaszod a cipészbácsiéhoz?
  

"Ne tegyél semmi olyat, amit nem szeretnél akkor tenni, mikor Jézus jön. Ne menj sehová, ahol nem szeretnéd, hogy legyél mikor visszatér." (Corrie ten Boom)

Kulcs a tökéletességhez

Kezdtem kétségbe esni az utóbbi időkben a saját alkalmatlanságomat, és tökéletlenségemet látva...
És elolvastam ezt az igét újra, és újra, és újra:

"Aki Isten szeretetével szereti a testvérét, az megmarad a világosságban,

és semmi nincs benne, ami miatt rosszat tenne." (I.Ján.2;10)

 

Megtaláltam a kulcsot! Hiszen mi is lehetne tökéletesebb, mint úgy élni, hogy semmi nincs bennem, ami miatt rosszat tennék? Olyan sokszor magyaráztam ki magam: "ó hát csak azért, mert te is olyan voltál", "csak rossz napom volt" "igazából nem is úgy gondoltam" "csak már előtte felidegesítettek"... stb., sorolhatnám még. De az ige azt írja, hogy SEMMI nincs benne, ami miatt rosszat tenne. Nincs seb, fájdalom, sértődöttség, büszkeség, makacsság, SEMMI ami miatt rosszat tennél. De mikor van ez? Ha Isten szeretetével szereted a másikat. Az mit jelent? Mit jelent úgy szeretni, mint Ő? Ő a számára legdrágábbat is odaadta, mikor még bűnösök voltunk. Mikor fájdalmat okoztunk Neki. Mikor nem foglalkoztunk Vele. Mikor bántottuk a Fiát. Mikor nem érdemeltük meg. Mikor senki más nem látott bennünk értéket. Ő már eltervezett. És szeretett.
Te szereted a másikat, mikor megbánt. Mikor áldozatot kell hoznod érte. Mikor fájdalmat okoz. Mikor nem foglalkozik veled. Mikor nem érdemli meg. Mikor bántja a szeretteidet. Szereted, és értékesnek tartod. Mert Isten tervezte el. És szereti. Jézus érte is meghalt.
Nem tűnik egyszerűnek. Nem is az. Mert fel kell adnod önmagad, a saját érdeked, a saját vágyaid, és hagyni, hogy Isten szeretete teljesedjen ki benned. Ez döntés. Amit minden egyes nap meg kell hozni. Minden egyes nap meg kell harcolni. De ez a kulcs a tökéletességhez. És én ki akarom nyitni az ajtót :)

Egy darabka az óriáskirakóból

Mostanában foglalkoztat ez a téma: kis kép - nagy kép. Főleg, hogy jöttek a problémák. Hova fókuszálok? Annyira letör a kis kép látványa, hogy a nagy kép nem is érdekel? Talán nem tiszta mire is gondolok, kicsit elmagyarázom.

‘Mert csak én tudom, mi a tervem veletek’ – így szól az Úr. ‘Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.’ (Jer 29,11)

Hiszem, hogy Istennek van egy terve. Egy olyan terv, amelyre kiválasztott téged is, engem is, hogy részesei legyünk! Tényleg olyan ez, mint egy óriáskirakó. Csak akkor mutat szépnek, teljesnek, ha minden darab a helyén van. Egyetlen egy darab hiánya meglátszik. Neked és nekem is megvan a helyünk ebben a kirakóban. Igaz nagyon kicsi darabkák vagyunk, de nélkülünk nem teljes a kép. Fontos, hogy a helyeden legyél! Sokszor annyira koncentrálunk a saját kis részünkre, a saját kis darabkánkra, annak a rücskös széleire, hogy elfelejtjük, hogy pont ezekkel a rücskökkel illeszkedünk be a nagy képbe. Elfelejtjük, hogy ez nem (csak) rólunk szól. Elfelejtjük, hogy Isten tervében a mi életünk egy kis kirakódarab. Hagynunk kell, hogy Ő formálja, alakítsa, az Ő tetszése szerint. Hallanunk kell a hangját, mikor igazítani próbál. Hagynunk kell, hogy Ő illesszen be. Lehet, hogy fáj, amikor alakít. Fáj, ahogy illesztget. De én be akarok állni az Ő tervébe! Nem tudom ki szeret kirakózni. Én csak a látványát inkább. Mikor látom, hogy valaki milyen türelemmel rak ki pl. egy 1000 darabos kirakót. Ha csak egy kis darabkáját veszed, nem tűnik szépnek. Sőt. Lehet pont egy olyan kis kirakódarabot fogsz, ami a szürke talajnak a része lesz. Ránézel, és nem tetszik. Nem látszik olyan fontosnak. De képzeld el azt a csalódottságot, mikor kirakja valaki azt a hatalmas kirakót, és észreveszi, hogy egy darab hiányzik! Azonnal észreveszi a hiányt. A kis kirakódarabnak a nagy kép ad értéket. A te életednek az ad értéket és értelmet, ha beilleszkedsz az Ő tervébe. Ne panaszkodj, hogy neked csak egy szürke darabka jutott. Teljesen mindegy milyen színű, mintájú darabka vagy, a nagyobb kép ad csak értéket neked.
És a nagy kép egymásra épülve, egymáshoz kapcsolódva rajzolódik ki. Fontos, hogy ne csak Istennel legyen meg a személyes kapcsolat, hanem a körülötted lévőkkel is. Így egyre nagyobb darabkát látsz az óriáskirakóból. A mennyben pedig gyönyörködni fogunk a TELJES KÉPben. Tökéletes lesz. Minden darabka a helyén. Kirajzolódik a Menyasszony. És a Vőlegény örömmel és gyönyörrel nézi majd. Én ott akarok lenni. ha csak egy kis darabka is vagyok, de része az óriáskirakónak. És ez értéket ad nekem. Milyen jó is ez a tudat!

Tegnap a József az álmok királya című rajzfilmre utaltam. Megteszem ma is! :) Itt egy magyar link, magyar szöveggel, nagyon illik a témámhoz:

"Te csak egy porszem vagy az Úr tervében,
És mégis meg kell tenned mindent itt lenn,
Hogy lelked megszépüljön még, tudd és tedd.
Ne feledj többet adni annál, mit kérsz."

 

"Patkánykorszak" - avagy az álomtól a veremig...

Előjött a "patkánykorszakom". Ennek neveztük el a sógornőmmel. Pár évente visszatér. Pedig harcolok ellene. Sokan beleesünk, legalábbis mi lányok a családban ezt tapasztaltuk. Ez az az időszak mikor a hullámok összecsapnak, és te úgy érzed, minden rossz amit teszel, semmire nem vagy jó. Nem érted, hogy jutottál ide, miért pont veled történik, hogyan lesz tovább.
Talán furán hangzik ez egy alapvetően optimista, vidám lány szájából, aki ráadásul nemrég lett menyasszony. Kezdem valahol az elején. Mármint visszamegyek a "patkánykorszak" előtti időre. Egy évet éltem kint Londonban, dolgoztam. Isten megáldott, volt jó munkám, szerettem, szerettek, egy csodás gyülekezet tagja lehettem, szolgáltam. Minden olyan jó volt. A család persze hiányzott, na de túltettem magam rajta. Elkezdtem szervezni a Nagydobosi tábort (cigánygyerekeknek egy hetes tábor), pénzt gyűjtöttem rá, persze a saját félretett pénzemből is áldoztam. Élveztem, láttam, ahogy Isten mellém áll. Nyárra hazajöttem, azzal a tervvel, hogy ősszel visszamegyek, itthon csak nyaralok, tábortszervezek, hasonló kikapcsolódások. Megvolt a tábor, ami nem csak a gyerekek számára volt áldás, hanem nekem is. Megismerkedtem Valakivel. Akkor még nem gondoltam, hogy mennyire fontos is volt ez. Aztán a tábor után, Isten Lelke nem hagyott nyugodni... éreztem, hogy nem helyes visszamennem Angliába. És győzködött. És végül engedtem Neki. Csak a cuccaimért mentem vissza. Ősszel "végleg" hazaköltöztem. És egyre többet beszéltem azzal a Valakivel, akivel a táborban megismerkedtem. Közben persze munkát kerestem. Minden olyan tökéletesnek tűnt. Aztán nem sikerült az első állásinterjú. Aztán a második. Nem adtam fel. És Isten adott egy ideiglenes munkát karácsonyig. Annyira hálás voltam érte. Aztán karácsonykor az a bizonyos Valaki megkérte a kezem. Igent mondtam. És annyira bíztam benne, hogy összejön a munka is. Merthogy a tartalékok elfogytak. És aztán biztattak. Újabb állásinterjú, újabb kudarc. Veszekedések, konfliktusok körülöttem. Újabb állásinterjú, újabb kudarc. Újabb konfliktusok. Letört. Elkezdtem kérdezni: MIÉRT? MIÉRT PONT ÉN? NEM TE MONDTAD, HOGY MARADJAK? - elkezdődött a patkánykorszak...
És kaptam egy linket a nővéremtől. Azt kérte, hogy hallgassam meg ezt a dalt. Figyeljek a szövegére. Először nem is nagyon érdekelt. Ma este viszont belémhatolt minden egyes szava. József az álmok királya című rajzfilmnek az angol "You know better than I' című dala. Aztán elgondolkodtam József életén. Nagy álmokkal indult. Minden olyan szép volt. Aztán eladták rabszolgának. De Isten megsegíti, Potifár előlépteti, minden vagyonát rábízza. Mikor úgy tűnik végre újból felállt, helyreáll az élete, hamis váddal börtönbe zárják. Milyen érzés lehet? Mikor már nincs senkid, az álmok amiket Isten adott olyan távolinak és képtelennek tűnnek, ott vagy a börtönben.... Ahhoz képest az én patkánykorszakom semmi.
"Ha ez egy próba, nem látom az okát. De lehet, hogy az hogy rájöttem: nem értem már része a kiútnak. Megpróbálom a legjobbat tenni, és a hit megmutatta, hogy a legjobb amit tehetek, hogy bízok Benned. Mert Te jobban tudod, mint én, Te ismered az utat, már nem kell tudnom, hogy miért, mert Te jobban tudod, mint én!" (a dalból nyersfordítás)

Azt hiszem lábalok ki a patkánykorszakból. Ő jobban tudja, mint én. És akármi is van most, Ő jobban tudja, mint én.

"Azt pedig tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál" (Róma 8;28)

Elkezdtem én is... hát bemutatkoznék!

Mi késztetett arra, hogy én is belekezdjek a blogolásba? A válasz elég egyszerű. Itthon vagyok, kicsit több időm van, és szeretem leírni a gondolataimat. Aztán ki tudja, talán még másnak is javára válik :)
Sokan meglepődnek, mikor megtudják, hány testvérem van... igen... én vagyok a 9. gyerkőc! Ilyenkor mindig 2 gondolat fut át az ember agyán. Ezek vagy cigányok, vagy vallásosak. Nos, én az utóbbihoz tartozom.
Keresztyén családban nőttem fel. Ez kihatással van arra, ahogy a világot szemlélem. 9 gyerek, és jön a 10. unoka... persze unokákkal még nem álltunk le... hátra van még a java! :)
De tartozom még egy ennél is nagyobb családhoz! Az Isten családjához. És hát hiszem, hogy az is növekedik még inkább. Elsődleges célom, hogy ezt a családot építsem.
A karácsonyi bábmisszióban én is részt vehettem, sok-sok iskolába, óvodába juttathattuk el a karácsony igazi üzenetét a gyerekeknek. Nagyon tetszett az a példa, amit ott használtunk. Egy zseblámpát. Mire való? Hogy világítson. Tudjuk másra használni? Nem igazán. De mi van akkor ha üres belül, ha nincs benne elem? Tud úgy világítani? Tudod arra használni, amire el lett tervezve?  A te életed is egy ilyen zseblámpa. Valaki eltervezte az életed felől, hogy fény legyél, hogy utat mutass másoknak. De ha belül üres vagy, ha nincs benned az "elem", hogyan tehetnéd? Jézus Krisztus az az elem, aki nélkül üres az életed. Aki nélkül ugyan szépen mutathat kívülről az életed, használhatod sokmindenre, mégsem tudod arra használni, amire el lett tervezve. Az életem itt a földön rövid, a mennyben pedig örökké tart. Ezért az a célom, hogy amíg itt élek, az Ő akaratát tegyem, az legyek, akinek engem eltervezett, elhívott. És így az élet tényleg szép, és élményekkel teli.
talán ez lenne a bemutatkozás... majd a többit holnap :)