Amíg lehet....

Akik ismernek, tudják hogy szeretem a karácsonyt. NAGYON-NAGYON SZERETEM. A kedvenc időszakom az évben! Mindig rengeteg program előzi meg, és izgatott várakozás. És azért is szeretem, mert karácsony közeledtével általában felébred az emberekben a tenni akarás... Persze nem mindenkiben, de azért sokakban. Vannak a "cipősdoboz-akciók" szegény gyerekeknek. Forró levesek és meleg takarók hajléktalanoknak. Tartós élelmiszer-csomagok szükségben lévő családoknak. Mindenki kiveheti a részét. Szokták mondani, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Mindenki készül ajándékokkal, meglepetésekkel. Együtt a család, fenyőillat, mosolygó arcok, az utcán ülő koldusok kezét nem tolják el, hanem nagylelkűen veszik elő a pénztárcájukat. Gyerekek szánkóznak, hógolyóznak, és mindenkiben ott van a várakozás. Nekem különleges. És tudom, hogy még sokaknak.
Van egy kedvenc karácsonyi dal.. Na jó, van nekem sok! De ez tavaly vált számomra különlegessé. Munkába menet, munkából jövet, és a munkában is hallgattam: "Legyen minden napod karácsony, szívemből ezt kívánom". És belegondoltam. Talán nem is igazán az ünnepről van szó. Hanem a hozzáállásról. A szeretetről. Nem arról, hogy álljon minden nap karácsonyfa a nappaliban, égjenek az égők, díszek borítsák a házat, főtereket. Nem is arról, hogy kellemes hangulatú karácsonyi dalok szólnak mindenhonnan. Hanem a várakozásról. A szeretetről. A jóindulatról. Az odafigyelésről. A gondoskodásról. Milyen jó is lenne ha minden nap erről szólna! Isten így is tervezte el. "A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal akik testvéreink a hitben." (Galata 6;9-10)
Tegnap jöttem vonattal tanítani. Az állomáson odajött egy néni. Nem volt rosszul öltözött. Odajött, és megkérdezte, hogy nincs véletlen apróm? Mondtam, hogy sajnos nincs. Kérdezte, hogy és ennivalóm? Majdnem rávágtam, hogy nincs, mikor eszembe jutott, hogy pont indulás előtt raktam be magamnak egy nagy szendvicset, mert nem volt időm ebédelni. Gyorsan odaadtam. Csodás érzés volt látni az örömét! Olyan könnyen elfelejtjük, hogy mennyire hálásak lehetünk azért, amink van! És olyan könnyen elfelejtünk segíteni másokon. Elfelejtjük, hogy nem csak karácsony szól a szeretetről, a törődésről. Hanem nyitott szemmel kell járnunk minden nap. És amíg van időnk, jót tenni mindenkivel. Nem tudjuk mennyi lehetőségünk lesz még rá. Azt az időt kell kihasználni, amink van. Milyen jó lenne nem csak karácsonykor látni, hogy segítenek a szegényeken. Nem csak karácsonykor látni, hogy megindulnak egy másik ember szenvedésén. Nem csak karácsonykor szeretni egymást. "Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat." Nem csak karácsonykor. Hanem míg időnk van. És majd aratunk. A vetés után mindig jön az aratás. Nem fogom elfelejteni soha azt a nagymamát, aki az unokájának akart venni egy chips-et és minden kis apróját kiszedte a pénztárcájából, de nem volt így sem elég pénze. Mikor megvettem neki, utánafutottam, és odaadtam neki, könnyes szemmel köszönte meg. Nekem bőven elég aratás volt ez! Látni az örömét. Vagy tegnap. A néni, mint egy kisgyermek az ajándékot, izgatottan bontotta ki a szendvicset... Nagyon megható volt!
Tegyél jót, amíg teheted. Szeress, amíg teheted. Gondoskodj, amíg teheted. Segíts amíg tudsz. Adj, amíg van miből. És legyél nagyon hálás mindenért, amid van. Mert nem ez a természetes. Sokaknak nem.

Miért fárasztod még a Mestert?!

Biztosan veletek is volt már olyan, hogy volt egy jóóóóó nagy problémátok. Vagy legalábbis számotokra nagynak tűnt. És elkezdtetek imádkozni. Hogy oldódjon meg. És mikor már úgy nézett ki, hogy na csak megoldódik, még rosszabbra fordult... Így volt ez Jairussal is. Volt egy 12 éves lánya. Beteg volt. Nagyon. Jairus szaladt Jézushoz segítségért. És mikor már úgy nézett ki, hogy megoldódik a dolog, Jézus elindult Jairus házához, feltartják Jézust. Egy másik beteg (a vérfolyásos asszony). Aki ott helyben meg is gyógyul. És Jézus "elkésik". Jönnek a szolgák Jairushoz a hírrel: a kislánya meghalt. És elhangzik egy mondat: "Miért fárasztod még a Mestert?". Kik mondták ezt neki? Az ellenségei? Akik rosszat akartak neki? Nem! A saját háznépe. Ha van egy problémád, ami rosszról átfordul reménytelenre, akkor leggyakrabban benned, vagy a közvetlen környezetedben merül fel ez a kérdés: Miért fárasztom? Mi értelme van? Elkésett. Már reménytelen. És a legrosszabb, amit tehetünk, hogy megállunk ennél a kérdésnél, és nem figyelünk Jézus válaszára. Mit mondott Jézus? "Ne félj, csak higgy!" Jairus bölcsen döntött, mikor nem törődött azzal, amit a szolgák mondtak neki. Egyszerűen ment Jézussal tovább. Azt hiszem ismert a történet. Jairus hazaér, bemennek Jézussal, Jézus parancsol a kislánynak, hogy keljen fel, és az feltámad. Ez így nagyon szép. De mi lett volna, ha Jairus feladja? Ha azt mondta volna ő is, hogy tényleg, minek fárasztom?! A kislányom meghalt. A Mester elkésett...
Ez már szó szerint egy halott ügy volt. A mi életünkben is vannak halott ügyek (és most nem személyekre gondolok). Olyan problémák, amik nehéz helyzetből reménytelen helyzetbe fordultak át. De Isten nem a halottat látja. Hanem a lehetőséget a feltámasztásra! Nem a reménytelen helyzetet, hanem a reményt a folytatásra. Csak mi sokszor megállunk ott, hogy miért fárasztanánk a Mestert... Már úgyis mindegy. És feladjuk. Nem imádkozunk érte többet. Nem kérjük Istent. Lemondunk róla, az már halott. Ahogy nemrégiben olvastam ezt a szakaszt, nagyon megérintett. Annyi ilyen "halott" ügyet hagytam az életemben. Feladtam. De Isten figyelmeztetett: "Ne félj, csak higgy!". Neki nincsenek halott ügyek. Neki feltámasztható ügyek vannak. Nincsenek kilátástalan helyzetek, nála reményteljes jövő van. És itt az ideje, hogy rázd le magadról az olyan gondolatokat, hogy minek fárasztod még a Mestert... Az Ő válasza csak ennyi: Ne félj, csak higgy!!!!!!!!

Nemzetiségi kérdés...

Ez a kérdés járt mostanában a fejemben... A vőlegényem erdélyi, nemrég kapta meg a magyar állampolgárságot. Elmentem az eskütételre. Voltak vagy 35-en egyszerre, aláírták a papírokat, és letették az esküt. Volt akinek könny csillogott a szemében. Nem is egy ember. Olyan sokat jelentett nekik, hogy végre (az idősebbek újra) magyar állampolgárok lehettek. Büszkén tették le az esküt. Benne volt, hogy a hazát szolgálni fogják, erejükhöz mérten kiállnak a védelmében... Én csak néztem. És gondolkoztam. Nekem a magyar állampolgárság adott volt. Nem kellett érte semmit tennem. Beleszülettem. És soha nem gondolkoztam azon, hogy ez milyen előnyökkel jár. Vagy épp milyen kötelezettségekkel. Megszoktam, hogy magyar vagyok. Nemrégiben volt a népszámlálás is. És ott az egyik kérdés a sok (na jó, nagyon sok) közül, a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozott. Volt ott mindenféle, amit be lehetett jelölni. Csak olvasgattam, hogy húha, ilyenek is élnek itt? :)
Aztán ma olvastam ezt az igét: "Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága, és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Titeket azért választott ki, hogy hirdessétek Isten csodálatos tetteit. Mert Ő hívott ki bennünket a sötétségből abba a csodálatos világosságba, ahol Ő maga lakik." (1 Péter 2;9). Egy kicsit összefüggésbe hoztam a korábbi élményeimmel. Milyen nemzetiségű is vagyok? Milyen országhoz tartozok? Kiválasztott nép, szent nemzet, papok királysága. Milyen felemelő szavak! Ehhez tartozom én! Aztán folytatódik... Milyen nép ez? Olyan nép, amely CSAK (csak és kizárólag) Isten tulajdona! Tartozni egy nemzethez, egy országhoz előnyökkel és kötelezettségekkel is jár. Isten országához tartozok: kiválasztott néphez tartozok, papok királyságához (és itt nem a feketeruhás-kalapos nyakpántos papokra kell gondolni, Isten mindannyiunkat papnak hívott el, a saját környezetünk felé), és szent nemzethez. A legnagyobb Király fennhatósága alá. Az Ő tulajdona vagyok. Így Ő gondoskodik rólam, ad "juttatásokat", "támogatásokat" és Ő ad "munkát" is. Mik a kötelezettségeim? "azért választott ki, hogy hirdessétek Isten csodálatos tetteit". Ez a feladatunk. Az Ő csodás tetteit hirdetni. Ahogy Cseti (a vőlegényem) tette az esküt, mosolyogtam, mikor mondta, hogy "hazámat erőmhöz mérten megvédem". Sosem gondolkoztam ilyeneken magyarként. Hogy mik a kötelezettségeim, vagy hogy mikkel jár ez. És sokszor mi, keresztyének nem gondolkozunk ezen. Hogy melyik királysághoz tartozunk. És ez mivel jár. Megszoktuk már, hogy odatartozunk. Néha kritizáljuk a vezetőinket, gyülekezetünket. És próbálkozunk a kettős állampolgársággal. Na jó kicsit Isten népéhez, kicsit azért a világhoz is tartozom. Pedig itt (is) egyértelműen mondja az ige: "csak Isten tulajdona". Hajlamosak vagyunk elfelejteni a mi részünket. Hogy állampolgárok vagyunk. Annak minden előnyével és kötelezettségével. Olyan büszkén fogták ott a papírokat az erdélyiek a polgármesteri hivatalban! Mennyivel inkább büszkék lehetünk erre a "nemzetünkre". A legcsodásabb királyság állampolgára vagyok! A mindenható Isten tulajdona! És igen, büszke vagyok rá! :)

Megmaradni...teljesen! :)

 Ez a téma a közelgő ifikonfink témája alapján jutott eszembe... Vagy inkább fogalmazódott meg bennem. :) A téma: Szentszellemmel teljes életet élni (okt. 22. 10-00-16.00 Nagyvárad - Church of God épülete; érdemes eljönnöd!!!!). Mielőtt Jézus felment volna a mennybe, megígért valamit... vagy sokkal inkább Valakit! Megígérte, hogy elküldi a Szentszellemet, aki vigasztal, tanácsol, vezet minket. Így Ő bennünk élhet...
"Én vagyok a szőlő növény, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt. Nélkülem azonban semmit sem tudtok tenni." (János 15;5)
Az, hogy mi megmaradjunk Benne, és Ő megmaradjon bennünk, és gyümölcsöket teremjünk, egyetlen módon lehetséges: a Szentszellem által!!! "A Szent Szellem pedig ezeket termi meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom." (Galata 5;22)
Honnan lehet látni, hogy valakinek az élete Szent Szellemmel teljes, megmaradt Jézusban, és Jézus őbenne? A gyümölcsök alapján... Ugyebár almafa sosem fog neked barackot teremni... de még körtét sem! A gyümölcsök jelzik milyen a fa. A cselekedeteid jelzik, ki él benned. A türelmetlenség, szeretetlenség, rosszindulat mind-mind gyümölcsök. Na de mit keresne körte az almafán?! Ha benned a Szent Szellem él, akkor az Ő gyümölcsei jelennek meg az életedben, és CSAK azok. Manapság hívő körökben nagyon divatos lett az "elszellemiesedés". Ó, ő prófétált! Látomást látott! Nyelveken szól! Milyen hite van! Ezek mind nagyon nagyon jó dolgok... de mit mond az 1 Korinthus 13. ? Lehet akkora hited, hogy hegyek mozdulnak meg. Prófétálhatsz. Nyelveken szólhatsz. Tehetsz jó dolgokat. De ha szeretet nincs benned, SEMMI vagy. Kinek a gyümölcse a szeretet? A Galatában fel van sorolva a Szent Szellem gyümölcsei között. Nem azon látszik, a Szent Szellemmel teljes élet, hogy prófétálsz-e. Még csak nem is azon, hogy tudsz-e nyelveken szólni. Azon, hogy milyen gyümölcsök vannak az életedben. A cselekedeteiden látszik. El tudsz képzelni egy szőlőt? Láttad már erőlködni? El tudod képzelni, hogy az ágak szorulásos arccal kínlódnak, hogy végre teremjenek? Nem, ez nevetséges. Ha egy ág rá van kapcsolódva a szőlőtőre, a növényre, akkor automatikusan gyümölcsöt terem. AUTOMATIKUSAN. Erőlködés nélkül. Mi a titka? Rá van kapcsolódva a szőlőtőre. Jézus a szőlőtő. Milyen kapcsolatod van vele? Meg van az a szoros kapcsolat, ami az automatikus gyümölcsterméshez szükséges? Ahogy elválik a szőlővessző a növényről, elszárad. Többet nem terem szőlőt. El kell égetni. Te milyen ág vagy? Szorosan kapcsolódsz, vagy épp száradsz? Hogyan tudsz kapcsolódni?
A vőlegényem iránti szerelmem automatikus gyümölcse, hogy igyekszem a kedvében járni. Igyekszem úgy tenni a dolgaimat, hogy az neki tetsszen. Ugyanígy a Jézussal való kapcsolatom automatikus gyümölcse, hogy Neki tetsző életet akarok élni! Mert szeretem. Amikor csak tehetem beszélgetek Csetivel (ő a vőlegényem), amennyit csak tudunk. A kérdésem: Jézussal mennyit beszélgetsz?
De tudod, így is gyakran elszúrom a dolgokat. Mondok vagy épp teszek valamit, amivel megbántom Csetit. De van egy másik oldal. Nem csak én szeretem őt! Hanem ő is engem! Épp ezért megbocsát, megölel, és megmarad továbbra is a mindennapos kapcsolat (ezt így is tervezzük egész hátralévő életünkre... mármint nem a megbántást, hanem a mindennapos szoros kapcsolatot! :)). Ez így van Jézussal is! Nem biztos, hogy mindig minden sikerülni fog, úgy ahogy Neki tetszene (sőt, biztos, hogy nem!). De szeret, megbocsájt, és megmaradhat a mindennapos szoros kapcsolat. És ne feledd, amíg kapcsolódsz, megjelennek a gyümölcsök... Kapcsolat nélkül viszont elszáradsz. Kívánom, hogy kapcsolódj te is, és maradj is meg....TELJESEN! :)

Jót, vagy igazat? - vagy hogy is van ez...

Ma reggel olvastam a Királyok könyvét. És megfogott nagyon a történet, amit olvastam. Egy hősről. Egy olyan hősről, aki nem győzött le senkit, nem harcolt, nem mentett meg senkit, de még jutalmat sem kapott, legalábbis nem itt a földön. Akkor mitől lett ő hős? Mikájehú az, akiről beszélek. Gondolom sokaknak ismerős a történet. Aháb, Izráel királya harcba készül Arám ellen. És kikéri a próféták véleményét. Jönnek a próféták. És csupa jót ígérnek. És akkor küld a király Mikájehúért. A követ próbál neki segíteni: "Nézd, a próféták egyhangúan jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék, ígérj jót!" (1 Kir. 22;13). Tudjátok, el kezdtem ezen gondolkozni! Hányszor van ilyen az életben! Találkozol valakivel, aki kikéri a véleményed egy bizonyos dologról, amiről esetleg más keresztyének már mondtak véleményt. És akkor jön ez a hang. Ez a belső kényszer: "De hát a többiek is azt mondták. Mindenki így gondolja. Így legalább nem bántom meg. Lehet nem helyes, vagy nem jó amit tesz, de hát ha mindenki azt mondta...". És elkezdünk hezitálni. Mikájehú valami egészen mást mondott a szolgának: "csak azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem!". És ha ismeritek a történetet, tudjátok hogyan folytatódott. Elmondta a királynak, hogy ne menjen harcolni, mert meg fog halni (ellentmondott az összes prófétának). És azt gondolnánk, hogy az Úr megáldja, hogy így kiállt, a király majd hisz neki, és jutalmat kap. De nem így volt. A király börtönbe csukatta. És azt mondta, hogy majd kiengedi, ha visszatért sértetlenül. És mivel a csatában tényleg meghal, nem is olvasunk arról, hogy mi lett Mikájehúval. Valószínűleg ott maradt a börtönben... Megérte neki? Talán ha emberileg nézed, nem. Hát mit kapott azért, hogy igazat mondott? Csak megvetést. Viszont belekerült a Bibliába. Ma is, több ezer évvel később is ismert a tette. És biztos vagyok benne, hogy odafenn találkozunk vele! Mert hős volt. Hős, aki kijelentette: "CSAK azt fogom mondani amit az Úr mond nekem!". Élj így, és hős leszel... Hogyan mondhatod azt amit Ő mond neked? Először is kell, hogy szóljon hozzád. Kell a személyes kapcsolat. A keresztyénség nem egy vallásosság. Hanem személyes kapcsolat Istennel. Kell, hogy legyen időd Vele beszélni, olvasni az Ő Igéjét. Az, hogy Isten mit mond, le van írva a Bibliában. Ha kérdezik a véleményed egy kérdésben, nincs túl nehéz dolgod, hogy azt mondd, amit Isten is mond. Egyszerűen nézz utána a Bibliában. És döntsd el, hogy CSAK azt fogod mondani, amit az Úr mond neked!!!! Még akkor is, ha úgy tűnik, ez nem tesz népszerűvé. Akkor is, ha emiatt furának tartanak, vagy épp nem kedvelnek.

"Nem az a fontos, ki mit gondol rólam.

Nem az a cél, hogy szeressenek.

Egy a lényeg: Érte élek.

Világítanom kell a sötétben.

Igen én csillag leszek a sötét égen!"

Ki ül a kormány mögött?

Ma olvastam Corrie ten Boom-tól:
"Jézus nem azt ígérte, hogy megváltoztatja a körülményeinket. Hanem hatalmas békességet és tiszta örömöt ígért azoknak, akik megtanulják elhinni, hogy Isten az aki mindent irányít." 
Mennyiszer ezért imádkoztam... Istenem változtasd meg ezt, meg azt. Sokszor hallottam ezt, én magam is mondtam másoknak. Nem Isten kell hogy megáldja az én tervem, hanem nekem kell beállnom az Ő tervébe. Mégis gyakorlatban annyiszor arról szólt az imám, hogy Istenem, add meg nekem ezt. Atyám, áldd meg ezt. És ahelyett, hogy azon lettem volna, hogy lássam mi az amit Ő szeretne, próbáltam kiharcolni az áldását arra, amit én szerettem volna. De Isten nem egy automata. Nem úgy működik, hogy én ezt szeretném, "bedobok" egy imát, és várom, hogy kiadja rá a megoldást. Sokkal inkább a személyes kapcsolaton van a hangsúly. Tudhatom, hogy neki TÖKÉLETES terve van. És én ennek a tervnek része vagyok. Nem Isten része az én tervemnek. Én vagyok része az Ő tervének! 
Sokszor úgy viselkedek, mint az unokahúgaim/öcséim. Pont a múltkor mondta az egyik unokahúgom: "Hát ahogy szeretnéd, de inkább játszunk!". Mosolyogtam rajta. De hányszor hangzott így az én imám is! Istenem legyen meg a te akaratod, de inkább ... Megmosolyogni való nem? 
Mindig is tetszett az autós példa. Az életed olyan, mint egy autó. De ki ül a kormány mögött? Mikor megtértem, eldöntöttem, hogy Jézus lesz az Ura az életemnek. Őt ültettem a kormány mögé. De hányszor kaptam én a kormányhoz! Jajj, inkább erre menjünk! Te irányítasz, de ne arra! És szép lassan már az én kezembe volt a kormány. Aztán ahogy láttam, hogy így zsákutcába, vagy épp szakadék szélére jutok, gyorsan igyekeztem visszaadni. Aztán mikor megint átvette az irányítást, megint sikerült visszavennem. Milyen rossz hozzáállás ez! Elhatároztam, hogy Nála van a kormány, Ő irányít. Ahova vezet, ott leszek. Akkor is, ha az éppen nem tetszik. Mert tudom, ha Ő irányít, akkor az a legjobb hely, a legjobb körülmény számomra. Mert szeret. És a legjobbat akarja nekem. És azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. Annyira szeretjük ezt a "minden javukra van" mondatot. De előtte ott van, hogy azoknak, akik Istent szeretik. Mit jelent ez? Ha szeretsz valakit, alig várod hogy beszéljetek, az a célod, hogy a kedvében járj. Milyen a kapcsolatod Istennel? Alig várod, hogy beszélhessetek, és úgy élsz, hogy a kedvében járj? Nekem ez a célom.
És az imám az, amit Corrie ten  Boom is imádkozott: "Legyen meg a Te akaratod Atyám. Taníts minket, hogy TE irányítod, és nem mi irányítjuk az életünket, a mi javunkra.".

Új élet, és ami azzal jár....

Egy hónap után újra blogközelben... Azt hiszem igazán lehetnék kicsit kitartóbb! :) Na de itt egy újabb bejegyzés, ha véletlenül valaki hiányolta volna az írásaim...

Mint már többen tudjátok, 8 napja megszületett a család jelenleg legkisebb tagja, a legidősebb nővérem kislánya. És engem ért az a megtiszteltetés, hogy láthattam, ahogyan előbújik! Ott voltam a nővérem mellett, fogtam a kezét, törölgettem vizes zsebkendővel az arcát, és hamarabb megláttam a csöppséget, mint nővérem! Láttam ahogyan feltűnik a kis feje, ahogyan az orvos gyorsan kitisztítja a légutakat, hallottam ahogy először felsír, és láttam az örömet a nővérem arcán, mikor a kezébe adták. Csodás élmény volt.
Vasárnap a gyülekezetben az alkalom végén volt előrehívás, hogy aki szeretne Jézussal új életet kezdeni, emelje fel a kezét. Láttam ahogyan egy kéz felemelkedik. Láttam ahogyan előrejön. Láttam a megilletődöttséget az arcán. Aztán láttam az örömöt imádkozás után. Ott voltam még egy születésen! Csodás élmény volt.
Értitek a párhuzamot? Mikor Jézushoz megy Nikodémus éjszaka, Jézus valami nagyon fontosat mond neki: "Igazán mondom neked, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát". Elgondolkoztam a párhuzamon. Az újjászületés, születés párhuzamán. Az hogy megszületik egy gyermek, óriási változással jár, eddig ott volt a pocakban, nem látott semmit. Vak volt. Aztán kijön a pocakból, éles fények, hangok. Hirtelen meglátja mi folyik körülötte. De még mindig nem lát mindent (kb. 20-30 cm távolságra lát, már amikor hajlandó kinyitni a szemét). Ahogy kijön a fényre, látszik rajta a "mocsok" ami ráragadt. Meg kell mosni, tisztítani. Sír. De ahogy az anyukája pocakjára helyezik, megnyugszik.
Mielőtt újjá nem születtem, vak voltam. Nem látszott a "mocsok" ami a korábbi életvitelemből rám ragadt. De mikor újjászülettem, elkezdtem látni a helytelen dolgokat az életemben, persze nem azonnal mindent. De voltak akik segítettek, és tanácsokat adtak. És bemerítkeztem. Megmostak. Le lett mosva az összes szenny. És érezhettem milyen az Atya szívéhez közel lenni. Ott lenni az Ő karjaiban. Kézbe vett, megnyugodtam.
Felraktam képeket a facebook-ra a babáról, jó sokan "lájkolták". Meg mentek jó páran meglátogatni a nővérem, vagy épp gratulációkat küldtek. Mindenki őszintén örült annak, hogy egy új élet született. Tegnap elmentem hozzájuk babázni kicsit. Ott aludt az ölemben. Annyira jó volt nézni a kis békés arcát. Aztán jött az etetés idő. Ki tudja harcolni a figyelmet! Hallani lehetett a hangját, ahogy kérte, hogy végre hadd egyen. 3 óránként eszik. Pelenkázni kell. Néha nincs minden rendben, meg kell nyugtatni, ringatni kell. Rengeteg figyelmet igényel. Ez az, amit sokszor mi hívők elfelejtünk. Igen, hú de jó hogy megtért ez a személy, talán örülünk neki, "lájkoljuk", vagy talán gratulálunk neki hozzá. De vajon ki az aki meglátogatja a "születés" után? Ki az aki odafigyel, hogy az "új élet" megfelelő táplálékot kapjon, megfelelő gyakorisággal? Ki az aki figyel rá, mikor nehézségei vannak? Ki az aki "elringatja"? Ki az aki "tisztába teszi"? Ki az aki figyel rá? Engem nagyon elgondolkoztatott. Attól tartok rengeteg magára maradt keresztyén  "csecsemő" van. Aki azért nem növekedik, azért nem halad előre, mert nincs aki foglalkozzon vele.
Ahogy nő a gyermek, egyre önállóbb lesz. Egyre nagyobb felelősséget lehet rájuk bízni. Nővérem legidősebb lánya (12 éves), már hatalmas segítség. Akár ringatni is tudja, megmelegíti a teát, előkerít mindent amire szükség van, és örömmel ügyködik a baba körül. Teszi, amire az anyukája kéri. De még a kisebb gyerkőcök is próbálnak segíteni! A kérdésem, hogy RÁD mit lehet bízni? Mikor "megszületik" egy újabb élet a környezetedben, teszed amire az Atya kér? Segítesz abban, hogy egészségesen növekedjen a "baba"? Vagy csak "lájkolsz" és gratulálsz... vagy talán még azt sem....
Egy új élet nem mindig csak Hawaiii. Hogy jujj de jó, milyen aranyos. Ez igaz. De van idő, mikor "tisztába kell tenni", mikor segíteni kell neki, hogy megőrizhesse tisztán magát. Mikor sír, meg kell vigasztalni. Lehet az éjszaka közepén. Egy új élet felelősség. A kérdés, hogy ki az aki felvállalja érte a felelősséget. 

Hóseás felesége vagyunk....

Brooke Fraser-nek van egy száma ezzel a címmel. Előtte már hallgattam egy tanítássorozatot a házasságról, és az egyik héten Hóseásról volt szó. És kedvet kaptam tanulmányozni Hóseás könyvét. Már olvastam korábban is. De most olyan szemszögből kicsit, ahogy Brooke Fraser is megközelítette. Mi vagyunk Hóseás felesége.
Hóseásnak azt mondta az Úr, hogy vegyen el egy nőt. Egy parázna nőt. Mert meg akarja mutatni milyen a kapcsolata a népével, Hóseáson keresztül. Hóseás elveszi Gómert. Szül gyermekeket (persze más apától is), aztán elmegy. Isten pedig ezt mondta: "Szeresd csak tovább azt az asszonyt aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az Úr szereti Izrael fiait, bár más istenekhez fordulnak". És Hóseás fogta, és visszavásárolta a saját feleségét. El tudod képzelni azt a fájdalmat? A saját házastársad folyamatosan megcsal, mástól lesz gyereke, elhagy. A te házastársad. És te utánamész, és megvásárolod drága áron. Hogy jöjjön vissza hozzád. Áldozatot hozol, hogy visszaszerezd. Nem törődsz vele, hogy mit tett veled. Hogy mekkora fájdalmat okozott. Neked a lényeg, hogy veled legyen. És mindent megteszel ezért. Miért tette ezt Hóseás? Miért mondott neki ilyet Isten? Hiszen abban az időben a paráznaságnak halál volt a büntetése! Megkövezték az ilyen nőt! Miért kérte mégis ezt Isten tőle? Mert be akarta mutatni a saját természetét... Be akarta mutatni, mit jelentünk neki. Be akarta mutatni, hogy mi mindannyian Hóseás felesége vagyunk! Az egész emberiség története le van írva ebben a példában. Ott volt Ádám és Éva. Istennel közösségben. Mindennapos élő kapcsolatuk volt egymással. És Ádám és Éva azt tették, ami fájdalmat okozott Istennek. Bűnt követtek el. Az emberiség egyre inkább elfordult Istentől. Egyre távolabb került. És a bűn következménye a halál. De Isten könyörült. Drága áron megvásárolt minket. A legdrágábbat adta értünk. A Fiát. Nem törődött vele, hogy mit tettünk azelőtt. Nem foglalkozott vele, mekkora fájdalmat okoztunk Neki. Számára az volt a lényeg, hogy Vele legyünk. És mindent megtett ezért. Pont, mint Hóseás a feleségéért.
De talán ez neked még mindig túl általánosan hangzik. Egy kicsit személyesebb leszek. Miattad és miattam kérte ezt Isten Hóseástól. Mert tudta, hogy olvasni fogjuk. És remélte, hogy hatással lesz ránk. Mert téged és engem is elhívott. Kiválasztott. Mintahogy Hóseás is feleségül vette Gómert. Aztán elkezdtünk gyümölcsöket teremni. Az Ige beszél a Lélek gyümölcseiről. Hányszor nem azok a gyümölcsök teremtek meg bennem, hanem pont az ellenkezője! Gómernek is másik férfitól született gyermeke. Hányszor született meg olyan dolog az életedben, ami nem Istentől való volt? Vagy esetleg hányszor fordultál el Istentől? Hányszor nem foglalkoztál vele? Tudjátok, Hóseás mikor visszavásárolta a feleségét, azt mondta neki, hogy ő sem fogja érinteni. Miért? Mert ez Isten természete. Szeret. Kimondhatatlanul. Annak ellenére, hogy hogyan bántunk Vele. Kifizette értünk a legnagyobb árat. De nem fogja magát ránk erőltetni. Meghagyta a szabad akaratot. A kérdés, hogy mit kezdesz vele? Az ár ki lett érted fizetve. A kérdés, hogy tovább "paráználkodsz", keresed máshol a megoldást, vagy visszatérsz ahhoz, Aki annak ellenére, hogy fájdalmat okoztál neki, mindent megtett, hogy veled lehessen.
A Hóseás könyvében nincs leírva a sztori vége. Hiszem, hogy nem véletlen. Mert ez a mi sztorink is. És mindenkinek a szabad akaratában áll eldönteni, hogyan fejeződjön be. Mi vagyunk Hóseás felesége....

Ahogy jónak látom! - 21.századi tizenéveseknek

Mivel írtam már nőkről, férfiakról, most úgy döntöttem írok a fiatalokról, tizenévesekről. Még én is az vagyok pár hónapig! :)

Tegnap láttam hogy Willow Smith-nek van egy új száma 21st century girl címmel. Belenéztem, és nagyon nem tetszett. "21. századi lány, azt teszem ami nekem tetszik" (nyersfordítás). Nagyon nem tetszik, de sajnos valahol igaza van. Ez a fiatalok hozzáállása a dolgokhoz. "Azt teszem ami nekem tetszik!", "Úgy élek, ahogy én jónak látom!", "Azt teszem amit a szívem diktál!", "Én döntöm el, hogy mi a jó és mi a rossz!". És sorolhatnám. Én is tudtam mondani! :) Manapság sokmindent hallhatunk, panaszokat a szülőktől, idősektől, hogy milyen nehéz a fiatalokkal. Még mielőtt azt gondolnád, hogy most ostorozás következik, szólok, hogy nem! Én azt látom, hogy Isten hatalmas értékként adta a fiatalokat! Azt látom, hogy az a tűz, erő és lelkesedés amit Isten nekünk fiataloknak adott, rendkívül fontos! Sőt messzebb megyek! Nem is lenne az igazi Isten országa tinédzserek nélkül! Minden korszaknak meg van a maga ideje. És a maga feladata. De nem mindegy, hogy az adott korszakunkkal mit kezdünk. Nem tudod újrarendezni a múltad. Nem tudod megmásítani. A jelenben viszont arra kell törekedned, hogy mikor már a jelened múlt lesz, ne megbánással kelljen visszatekintened! "Örvendezz ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod" így kezdődik a Prédikátor 11;9. Ez olyan szimpatikus, nem? Igen, pont így képzeltem én is! Örülök, fiatal vagyok, azt teszem amit én jónak látok! De hogyan folytatódik? "De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!" Na ez már annyira nem szimpatikus. Pedig így van. Minden egyes tettünkért felelősek vagyunk. Nem lehet Isten előtt kifogás, hogy hát, de én még fiatal voltam! A fiatalságodban is fel kell állítanod határokat! Állíts fel korlátokat, amik megóvhatnak téged! Ez most lehet úgy hangzik, mintha rabságban lennél. Korlátok mögött. Nem így gondolom. Vannak korlátok, amik arra jók, hogy védjenek, hogy védjék a szabadságod! Ugye milyen jó mikor a 10. emeleten az erkélyen van korlát, hogy le ne ess? Na ilyen korlátokra gondolok!

Most felsorolok néhány példát, ami problémát jelent sok fiatalnak, amivel szemben érdemes korlátokat felállítani. Még akkor is ha azt mondod, hogy dehát mindenki ezt csinálja! Miért ne tehetném én? Nos, elég egyetlen indokot megjelölnöm. Azért, mert Krisztus nem azért halt meg Érted, hogy úgy élj ahogy mindenki más!

Az egyik ilyen az alkoholfogyasztás. Elég nagy a nyomás, minél többfélét ittál már, minél többet bírsz, annál menőbb. De mi Isten véleménye? "Ne részegeskedjetek... inkább teljetek el lélekkel"! Nem is mennék mélyebben bele. :)

A másik nagyon gyakori probléma a dohányzás. És ilyenkor jönnek a "dehát nincs benne a Bibliában, hogy nem szabad dohányozni!" - válaszok. Nos tényleg nincs benne (abban az időben még nem volt ismert), de van valami, ami szerintem ide illik: "Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával". És miért illik ide? Nos, egész egyszerűen azért, mert a dohányzásnak nagyon sokan rabjai lesznek. Nem tudják lerakni. Függőség alakul ki. És miért raknád magadra a szolgaság igáját?

A következő példám gyakran vitatott téma keresztyéneknél is. Az együttjárás. Annyira természetessé vált. Tizenegynehány évesen már nagyon divatos. Sőt meg is kérdezik, hány barátod/barátnőd volt már? És ha még nem volt az gáz. Akkor lúzer vagy. Teljesen természetes, hogy ebben a korban elkezdünk érdeklődni a másik nem iránt. Természetes, hogy elkezd valaki "tetszeni". De nem lenne szabad, hogy a párkapcsolat természetes legyen! Megint jöhetsz, hogy dehát ilyen nincs a Bibliában, sehol nincs leírva! Tényleg. Nincs. Az együttjárásról nem ír az ige. De ír valamiről, amit jó lenne megszívlelni. "Mindennek rendelt ideje van". Nekem, mint már korábban írtam, meg többen tudjátok, vőlegényem van. Nyáron ismertem meg, karácsonykor volt az eljegyzés. Soha előtte nem volt "barátom". És elég egyszerű, és ésszerű magyarázatom van rá. Szeretnék gyerekeket. És majd ha lesznek, és megkérdezik tőlem, hogy ki volt az első, aki megfogta a kezem, vagy ki volt az első aki megcsókolt, akkor nem szeretnék elkezdeni másról beszélni, hanem egyszerűen azt akarom mondani, hogy az apukád. És én hiszem, hogy Isten akarata az, hogy egy emberrel éld le az életed. Minden egyes kapcsolatodban adsz egy kicsit magadból. Isten mondta, hogy gyűlöli a válást. A "szakítás" is egyfajta válás. És ha már ideáig jutottunk egy kalap alá veszem azzal a nyomással, amit a szexualitás terén próbálnak a fiatalokra gyakorolni. Mindenütt ez van. A csapból is ez folyik. Pedig Isten ajándéka a szexualitás. Jónak tervezte el. EGY férfi és EGY nő között. Házasság kötelékén belül. De mára már ezt abszolút nem kötik keretekhez. Természetes, hogy már 14-16 évesen elkezdik, és arról már ne is beszéljünk, milyen szégyen, ha még 18 évesen sem vesztetted el a szüzességed. De kérlek, ne engedj a nyomásnak, emelj fel korlátokat, ne lépj bele párkapcsolatokba, ne menj bele paráznaságba! Eljön az ideje, rendelt ideje van! Eljön az ideje a házasságnak, eljön az ideje a szexualitásnak. Azzal az Eggyel oszd meg az életed!

Még egy dolog, ami a tizenéveseknél nagy problémát jelent, pedig nekünk sokszor nem tűnik nagynak. Ez a beszédünk. Jézus ezt mondta: "Nem az szennyezi be az embert, ami bemegy a száján, hanem az, ami kijön rajta."  Hatalmas felelősség, hogy mi jön ki a szádon! Milyen szavakat használsz? Mennyire épít az másokat? Vagy mondjuk mennyire tiszteletteljes a felnőttekkel/szülőkkel szemben?

Állíts fel korlátokat. Mert Krisztus nem azért halt meg, hogy úgy élj, ahogy mindenki más!

Még egyszer idézném az első igét: "Örvendezz ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod. De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!" (Prédikátor 11;9)

Élj a lehetőségekkel, ne pedig megbánással. Úgy éld le ezeket az éveket, hogy később ne sajnálattal, hanem örömmel tekinthess vissza! És a Willow Smith számot inkább úgy énekelném, hogy 21. századi lány, azt teszem, ami Neki tetszik! :) (de persze ez fiúkra is vonatkozik!)

A tökéletes férfi...

Csak megírom közkívánatra. Bár letudhatnám 2 mondatban. A tökéletes férfi Jézusra hasonlít. Vagy ha jelenleg a földön élő példát szeretnél, ott a vőlegényem! :) 

De mivel ennél azért többet szoktam blogba írni (tudjátok, a nők sokat beszélnek), ezért inkább kifejtem. Hasonlóan, ahogy a szupernőkről írtam, most supermanek következnek a bibliából, tulajdonságokkal.

Egy igazi férfi eltartja magát/családját:

Pál azt írja "Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen és békésen éljetek! Mindenki gondosan végezze a maga dolgát, és saját kezével keresse meg a kenyerét! Ezt már korábban is parancsoltuk nektek!" (I. Thessz 4;11) Írja máshol, hogy ő nem várta, hogy a gyülekezet tartsa el, bár jogában állt volna, hanem inkább dolgozott (sátorkészítőként) és eltartotta magát a gyülekezeti munka mellett. Ez becsületbeli ügy - dolgozz meg a pénzedért, és tartsd el a családod!

Egy igazi férfi kitartó: Jákób beleszeretett Ráhelbe. Nem csak egy fellángolás volt. Dolgozott 7 évet, hogy megkapja. És becsapták. Ráhel nővérét, Leát adták neki. Azt mondta az após, hogy dolgozzon még 7 évet Ráhelért. Összesen tehát 14 évet dolgozott, hogy megkapja, akit szeret. 14 év nem kis idő. De szerette Ráhelt. És kitartott. Ha van egy álmod, amit Isten adott, ne engedj belőle, akármennyit kell is rá várnod!!!

Egy igazi férfi erős/bátor: de nem vakmerő és nem hősködő! Lehet, hogy kétségbe esel, mert nincsenek nagy izmaid. Nem feltétlen erre gondolok. Inkább arra, hogy erős vagy az Úrban, bátran megvéded a családod, kiállsz az igazság mellett, állva maradsz a támadások idején. Gedeonnak azt mondta az Úr: "Menj és a te erőddel szabadítsd meg" . A TE ERŐDDEL! Isten azt akarja, hogy használd az erődet. Védd a családod, a környezetet. Bátran állj ki az Úrért!

Egy igazi férfi hűséges: talán a példák, akiket felhozok mintha nem ide illenének. Sidrák, Misák, és Abednégó. Mikor mindenki leborult a bálvány előtt, ők állva maradtak. Tudták, hogy meg fogják őket ölni, mégse borultak le. De hogy jön ez a hűséghez? Nos, ők hűségesek voltak Istenhez. Az Ő parancsolataihoz. Annyira, hogy képesek lettek volna inkább meghalni, minthogy megszegjék az Úr parancsolatát. Ha egy férfi ennyire hűséges az Úrhoz, ennyire hűséges a társához. Mégpedig elég egyszerű az indok. Isten parancsolatait ha megtartod, ha ennyire fontosak a számodra, hogy inkább meghalsz, minthogy megszegd őket, akkor a házasságra vonatkozó parancsokat is megtartod (ne paráználkodj, ne kívánd felebarátod feleségét, úgy szeresd a feleséged mint Krisztus az egyházat, stb.). 

Egy igazi férfi szenvedélyes: igen, ez is nagyon fontos! Tudd kimutatni az érzéseid! Dávidot az Ige Isten szíve szerint való férfinak nevezi. Mit tett, mikor a frigyláda haza került? Táncolt, mint egy őrült örömében. Volt aki meg is botránkozott rajta (pl. a felesége). De Istennek tetszett. Mert kifejezte az érzéseit, nem szégyellte. Ugyanígy ahogy olvassuk a zsoltárok könyvét, nagyon sok helyen kifejezi a bánatát. Dávid nem szégyellte kimutatni az érzéseit. Ha látom valakin, hogy Isten felé őszintén ki tudja mutatni az érzéseit, jobban el tudom hinni, hogy a társa felé is kimutatja. És ezt mi nők szeretjük. Ha a párunk kimutatja, hogy szeret. Vagy épp nem szégyelli elmondani, ha valami nem megy, vagy szomorú. Szeretjük, ha egy férfi szenvedélyes, és nem fél kimutatni az érzéseit.

Gondolom még lehetne sorolni.... Még egy utolsót leírok: egy igazi férfi vezető! Igen. Minden férfi vezető. Ha máshol nem, otthon a családjában. DE NEM DIKTÁTOR! Neki kell döntéseket hozni, neki kell a családját vezetni. De szeretetben. Feladva önmagát. És erre a legjobb példa Jézus. Ő a legjobb vezető. Vezet téged is, engem is. De szeretettel. Annyira szeret, hogy az életét is odaadta értünk. És nem próbálja ránkerőszakolni az Ő akaratát. Szabad akaratot adott. Soha nem önzésből kér valamit. Hanem mert szeret és a legjobbat akarja nekünk. Ugyanígy egy jó vezető nem erőszakolja rá a másikra a saját akaratát, nem zsarolja, nem önzésből kér, hanem szeretetből, a másik javát keresve.

Tehát összfoglalva: Minden igazi férfi vezető. Minden igazi vezető eltartja, akik rá vannak bízva; kitartó, hogy elérje célját; erős, és bátran kiáll az igazság mellett; hűséges; és nem utolsósorban szenvedélyes! Na íme a tökéletes férfi női szemmel... És hálás vagyok Istennek, hogy nekem ilyen társat adott! :)