Édesen nehéz teher...

Túlléptem a 7. hónapon. A kissrác odabenn a pocakomban egyre nagyobb, egyre babásabb, és egyre nagyobbakat rúg/csap... És egyre inkább hasonlítok egy bálnára. Nem csak alakra, de úgy mozgástanilag is. Mikor reggelente kikúszok az ágyból, mikor a zokni-felhúzásban leizzadok, mikor félórás lelki felkészülés kell ahhoz, hogy lehajoljak felmosni az ágy alatti részt is, mikor már nem férek be a helyekre, ahova eddig könnyedén besiklottam, mikor éjszaka nem tudok aludni, mert mindenem fáj, mikor egy-egy hosszabb állás/ülés után kőkemény a hasam, és van egy-egy jólirányzott rúgás a hólyagomba... És akkor most azt hinné az ember, hogy panaszkodom... Pedig sosem voltam még hálásabb!!! :)
Az egész már novemberben kezdődött, mikor az a két kis csík jelezte, hogy Isten ajándékot csomagolt a számunkra. Könnyes szemek, ugrándozás, hitetlenkedés. Aztán decemberben kisebb ijedelem. Most azt mondom kisebb, akkor viszont a szó szoros értelmében remegtem az ultrahang alatt, hogy na most mit mondanak, mert komplikáció akadt. De a doktornő mosolygott. 8 hetes ÉLŐ magzat. Persze jó sok pihenést javasolt, semmi erőlködést. Igyekeztem is tartani magamat hozzá. És a kis Ajándék napról napra nőtt, erősödött. Meglestük párszor. Szerintünk csodaszép. És nagyon édes. Mostmár a 33. hétnél tartok. Még pár hete van a csomagolásban. Aztán végre kibontva is megcsodálhatjuk. Eddig olyan gyorsan teltek a napok, most kezd lelassulni. De tudom, hogy minden egyes nappal közelebb vagyok ahhoz, hogy magamhoz ölelhessem! Hogy várom! Készítgetem a ruháit, a szobáját, a cuccait. Minden készen fog állni, mire megérkezik. Szeretem már most. És hihetetlenül hálás vagyok érte!
És ez most egy kismamanaplónak tűnik. Talán valamilyen szinten az is. De van vele valami mögöttes szándékom is. :) Annakidején, mikor a férjem elkezdett udvarolni nekem, én meg még nem voltam 100%-ig biztos a dolgomban, sokat imádkoztam. És aznap olvastam egy igét. Jeremiás 29:11. Aztán valaki elküldte ugyanezt az igét nekem. Aztán másnap a napi olvasásnál ez az ige következett. És tudtam, hogy rám vonatkozik. Tudtam, hogy ez most nekem szól. Aztán mélyen a szívembe vésődött, és mondom boldog-boldogtalannak:

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek, így szól az Úr. Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Jer. 29:11)

Igen, tudom, hogy Istennek van egy ajándéka mindenki számára. Egy tökéletes terv az életedre nézve. De ez a terv nem bontakozik ki egyik napról a másikra. Ennek a tervnek idő kell, ahhoz hogy érlelődjön, növekedjen benned. Igen, kezdődik a párhuzam... Mikor elolvasod az igét, akkor jön a könnybelábadt szem, tapsikolás, ugrálás! Mert Isten elrejtett egy ajándékot benned! Van egy tökéletes terve az életedre nézve! Lehet, most kételkedsz, de itt vagyok, mint a doktornő, hogy megállapítsam, ez bizony ÉLŐ valóság. Tessék ebben megnyugodni, és ne hajtsd túl magad... De miket írtam én az elején a terhességemről? Egy csomó nehézséget! Míg Isten terve kibontakozik az életedben, igen, kemény lesz. Lesznek álmatlan éjszakáid. Lesz olyan, hogy nem lesz kedved felkelni. Érni fognak fájdalmak. A kérdés csak az, hogy tudod-e, miért szenvedsz? Nekem ez az "áldott állapot" egy édesen nehéz teher. Igen, sokszor nehéz. De egész végig édes. Mert tudom, miért van. Tudom, hogy ennek az útszakasznak a végén, egy síró, maszatos kisfiú vár, akiért megéri még 100szor ennyit is szenvedni! És készülök rá. Te tudod mi vár az útszakaszod végén? Készülsz rá? Talán Isten adott egy álmot a szívedbe. Mint tette azt Józseffel. De az, hogy valóraváljon még idő kérdése. Türelmes vagy? Kitartó vagy? Akkor is, ha nehézségekbe ütközöl? Tudod, hogy Isten azt az ajándékát amit beléd rejtett, időben ki fogja bontani a szemeid előtt? Isten egy reményteljes jövőt tár eléd. A te feladatod, hogy felkészülj rá, és bármi ér is, tudd, hogy mindez egy édesen nehéz teher. Megéri. Még ennél többet is megér. Mert mikor már te is készen állsz, meg a terv is kiforrta magát benned, akkor kibontakozik. Addig is kitartást a bálnaléthez! :) Még egy kicsit kell bírnod, és kibontakozik benned az az élet, amit Isten neked szánt. Tele áldással, örömmel, békességgel. Jó "babavárást"! :)

Keresztyénség - Házasság. Több a közös, mint gondolnád!

Az előző posztomban írtam arról, mit jelent a vallásosság, és mit a keresztyénség. Aztán most a hétvégén merült fel a házasság témája a beszélgetéseim során. És akkor jöttem rá, hogy jé, hát pont ugyanerről van szó!
Annyi nem jól működő házasságot lehet látni, keresztyének között épp akkora a válási arány, mint a hitetlenek között. Elgondolkoztatott. Hol lehet elrontani? Mi nem működik?
A "kedvencem", mikor a felek igéket idézgetnek egymásnak. "De benne van a Bibliában! Tisztelned kell engem, én vagyok a férjed!" És persze a feleség is visszavág. "Igen, de ott van, hogy úgy kell szeretned, mint Krisztus az egyházat!"... Stb. Hála Istennek nekem nem voltak ilyen gondjaim (és arra törekszünk, hogy ne is legyenek soha!), de rengeteg hasonló jellegű beszélgetésnek voltam tanúja. Vagy hasonló panaszkodásnak. "Nem hajlandó ezt meg ezt csinálni, pedig benne van az igében!"... Mindig is kiakasztott ez... De nem tudtam pontosan megfogalmazni miért. Persze, ott van az igében, úgy kellene lennie, de mégis az idézgetése semmit nem fog segíteni. És most hétvégén esett le, hogy jéé, én ezt a múltkor megfogalmaztam más köntösben! Ez pont olyan mint a keresztyénség vs. vallásosság! Pál is a házasságot Jézus és a Gyülekezet kapcsolatához hasonlítja. Mit is akarok ezzel mondani? Hát egyszerűen annyit, hogy a házasságra vonatkozó "törvények" épp annyira kudarchoz vezetnek, mint a keresztyén életedet kudarcba fullasztó törvények. Mert rossz a motivációd! Helyesek azok a szabályok, amiket Pál a keresztyén házasságokhoz állított fel? Helyes az a szerepfelosztás, amiről az Ige beszél? Már hogyne lenne az! Működni fog azért, mert a fejedhez vágják, hogy "ezt kell csinálnod, mert feleség vagy!" vagy épp "így kell tenned, mert a Biblia ezt írja a férfiakról!"? Hát, hosszútávon biztos nem! Egy darabig próbálkozik az ember, aztán látja, hogy mégse megy, úgyhogy feladja. Közben pedig olyan egyszerű a kulcs! Hogyan tudok hiteles keresztyén életet élni? Személyes kapcsolatom van Jézussal, szeretem őt, és mivel nagyon szeretem, nem akarok olyat tenni, amivel megbántom. Nem azért tartom be a tízparancsolatot, a törvényeket, mert tudom, hogy ezt KELL vagy NEM KELL tennem. Hanem egyszerűen azért, mert szeretem Őt, és az Ő tetszésére akarok élni. Nem kínlódok, hogy megfeleljek neki, hanem automatikusan az Iránta érzett szeretetem miatt teszem, amit teszek. És van egy nagyon fontos motiváció még. Tudom, hogy Ő is szeret. Jobban, mint el tudnám képzelni. És tudom, hogy ha kér tőlem valamit, akkor nem a saját hasznát lesi, hanem az én érdekemet nézi. Tudom, hogy annyira szeret, hogy képes volt meghalni értem. Soha nem önzésből kér valamit, vagy tesz valamit. Hanem mindig, minden esetben azért, mert Ő látja a nagyobb képet, és az én javamat szolgálja ami történik. Na, hát pont ilyen a férjjel való kapcsolat is! Nem azért tisztelem, nem azért teszek ezt meg azt, mert KELL, mert vannak erre igék. Hanem azért, mert szeretem. Nagyon. És a kedvében akarok járni. Azt akarom, hogy a lehető legjobbat nyújthassam neki. Mert szeretem. És ami a legnagyobb motiváció itt is, hogy tudom, ő is szeret engem. Nagyon.
Férfiak! Nincs könnyű dolgotok! Úgy szeretni valakit, hogy soha ne az önzés, soha ne a saját érdek vezéreljen, hanem mindig őt helyezni előtérbe, nem könnyű dolog! És nem is lehet rátok erőltetni. Belőletek kell fakadnia... De tudom, ha ezt teszitek, nem kell a nők fejéhez vágni az igéket, hanem maguktól, automatikusan tisztelnek titeket, járnak a kedvetekben, és élnek értetek!

Nők! A szeretet nem lehet kikövetelni! Hiába mondogatod a társadnak, hogy márpedig meg van írva, hogy így kell szeretned... A szeretet a Lélek gyümölcse. Ha nem tapasztalod meg ezt a szeretet a férjedtől, imádkozz, hogy a Lélek munkálja ki benne ezt a gyümölcsöt! És benned! Vedd körül a férjed figyelmességgel, szeretettel, kedvességgel... De ne kínlódásból! Mert abba egy idő után belefáradsz! Hanem mivel szereted, ezeknek automatikussá kell válni az életedben! Tudd, hogy ő is szeret téged! És akarj az ő tetszésére élni! :)
Hát valahogy ezek fogalmazódtak meg bennem. Ha te szereted a társad, és ő is szeret téged, mindketten szeretitek Jézust, akkor feladjátok az önzésetek, és nem törvények vannak, hanem szeretet. És akkor igazán boldog lehet a házasságod. Mert egy házasságnak nem a törvények az alapjai. Hanem az egymás iránti odaadó szeretet... Milyen hálás lehetek Istennek a férjemért! A legnagyszerűbb társat adta nekem benne. Szeretem. Kimondhatatlanul. És tudom, hogy ő is engem. És ebben a tudatban a legjobb házasságban élni! :)

2 helyett 3 út?! - avagy mi motivál...

Nemrég fejeztem be egy könyv fordítását, akkor olvastam először erről. Mármint akkor tűnt fel. Aztán ma a Filippiekhez írt levelet olvasva megint feljött bennem. Eddig valahogy mindig csak két útban gondolkoztam. Emlékeztek arra a képre (elég elterjedt, több helyen is láttam, nekünk is volt itthon), mikor van egy széles út, sok emberrel, külön egy kis keskeny ösvény kevés emberrel? Azt hiszem, igeileg nem igazán állja meg a helyét, több okból sem (pl. Jézus imája: "nem azt kérem, hogy vedd ki őket ebből a világból, hanem hogy tartsd meg őket ebben a világban - tehát nem teljes elkülönülésről beszél, hanem valahogy a világon belül megyünk a keskeny úton). De csak most esett le, hogy nem csak két út van. Pál 3 útról beszél! Mire gondolok? Eddig megvolt a jól bevált két út, ez a kép valahogy mindenkiben él, vannak a hitetlenek (ateisták) meg vannak a hívők (keresztyének), és kész is a két út, vagy keresztyén vagy, vagy nem. De ebből a beosztásból kimarad egy igen széles réteg. Egy olyan réteg, ami sajnos a "hívők" többségét foglalja magába. A "vallásosak". És igen, itt lép be a 3 út. Pál teljesen egyértelműen beszél erről! Beszél arról, hogy vannak a "pogányok", akik ugyebár nem hisznek Istenben. Aztán beszél a saját életéről. Beszél arról, hogy mennyire meg akart felelni a Törvénynek. Mennyire ki akarta érdemelni Isten elfogadását. Mennyi mindent tett azért, hogy Isten szemében jobb fényben tűnjön fel. (Ó, igen, Istenért még képes volt keresztyéneket üldözni is! Sőt, István megkövezését is végignézte! 

"Egykor igyekeztem a Törvényt megtartani, és ilyen módon kiérdemelni, hogy Isten elfogadjon engem - ezzel azonban kudarcot vallottam." (Filippi 3:9b)

Akkor hogy is van ez? Nem volt hitetlen, sőt nagyon is igyekezett Istennek megfelelni. Minden tőle telhetőt megtett azért, hogy Isten elfogadja. És kudarcot vallott. Ezek szerint ez az út sem vezet semmi jóra! Ez sem az az út, amit Isten eltervezett a számunkra... Pedig mennyi gyülekezeti séma szól erről! Mennyi vallásos cselekedet sugallja ezt! Járj gyülekezetbe, adakozz, ne kövess el nagy/látható bűnöket, üsd meg azt a mércét, amit kiszabnak, és minden rendben van, Isten is akkor elégedett lesz veled. Na és ez az az út, ahol kudarcot fogsz vallani! Lehet most ledöbbensz, hogy hogy mondhatok ilyet? Idézem tovább Pál szavait:

"Régen  ezek (származás, törvény, vallás) nagyon értékesek voltak a számomra. Most már viszont úgy tekintek rájuk, hogy Krisztussal összehasonlítva csak veszteséget jelentenek. Sőt, ma már nemcsak ezeket a dolgokat, hanem minden mást is veszteségnek tekintek ahhoz a nyereséghez képest, amelyet Uram, a Krisztus Jézus személyes megismerése jelent! Mert Őt igazán megismerni - az minden másnál összehasonlíthatatlanul jobb és értékesebb! ... Mert Őbenne, vagyis a Krisztusban való hitem alapján Isten elfogadott engem." (Filippi 3:7-9a)

Akkor ezek szerint a keresztyén életen belül is van 2 út! Van egy út, amin járva próbálod a Törvény betartásával, a cselekedeteiddel kiérdemelni Isten elfogadását, és van egy másik út, ahol személyes kapcsolatod van Jézussal, és nem a cselekedeteid miatt, hanem csakis Jézus miatt Isten elfogad. És most jöhetsz azzal: jó, jó, de hát kellenek a cselekedetek, meghát Jakab is azt írja, hogy a hit cselekedetek nélkül halott! És amúgy is, hogy írhatom, hogy a gyülekezeti sémák meg a mércék pont a kudarchoz vezetnének? Hát a motivációd miatt mondom. Egyik cselekedeted sem ér semmit, ha rossz a motivációd. Én a kulcsot itt a személyes kapcsolatban látom. A motivációban. Mi motivál? Mi motivál az adakozásra? Mi motivál arra, hogy gyülekezetbe járjál? Mi motivál arra, hogy ne élj (legalábbis nyilvánosan) bűnben? Mi motivál arra, amiket teszel? Mert ha az, hogy kiérdemeld Isten elfogadását vagy áldását, vagy mások elismerését, vagy hogy megfelelj az elvárásoknak, vagy mert szeretsz jó színben feltűnni, akkor a biztos kudarc felé haladsz! SOHA NEM LESZEL ELÉG JÓ! SOHA NEM TUDSZ ELÉG JÓT TENNI, AHHOZ, HOGY ISTEN ELFOGADJON! SOHA NEM FOGSZ MINDENKINEK MEGFELELNI! És sajnos azt tapasztalom (igen, a saját életemre is igaz), hogy a "hívők" nagy része elköveti ezt a hibát. Azt hiszi, hogyha ezt meg azt teszi, akkor majd Isten jobban fogja szeretni. Akkor majd mások is látják milyen jó keresztyén. Akkor majd elismerik. És akkor majd Isten is megáldja. És nem vesszük észre, hogy egy olyan úton haladunk, ami a biztos kudarc felé vezet. Kiégünk, belefáradunk a törekvésekbe, pláne mikor látjuk, hogy továbbra sem vagyunk elég jók. Pedig olyan egyszerű a megoldás! Jézus PONT EZÉRT halt meg! Hogy ne a vallásosság, a törvény uralma alatt éljünk, hanem SZEMÉLYES KAPCSOLATUNK lehessen Vele! És akkor már valami teljesen más motivál... Akkor TUDOD, hogy Isten elfogadott. TUDOD, hogy Isten szeret, és az Ő áldásában élsz. Nem amiatt, amit te tettél, teszel, vagy tenni tudsz, hanem azért amit Ő tett érted. És nem azért adsz, élsz közösségben a többi keresztyénnel, élsz szent életet, teszel vagy épp nem teszel dolgokat, mert ki akarsz bármit is érdemelni. Nem is azért, hogy ne nézzenek rád ferde szemmel a többiek. Hanem egyszerűen azért, mert személyes kapcsolatod van Vele, és szereted. Nagyon. És egyszerűen a személyes kapcsolatodnak köszönhetően egy olyan életet élsz, amiben az Ő élete nyilvánul meg. Ő rajzolódik ki benned. Nem azért mert erőlködsz, hanem ez az automatikus következménye annak, hogy egyre jobban megismered Őt, és egyre mélyebb kapcsolatba kerülsz Vele. 3 út van. 1. Isten nélkül, 2. Erőlködve próbálkozol megfelelni Istennek, 3. Személyes kapcsolatod van VeleTe döntesz, hogy melyiken jársz. De a 3-ból kettő biztos kudarcba vezet! Ha győzelmes életet akarsz élni, válaszd a harmadik lehetőséget! :)

Áttörés a szolgaságból az ígéret földjére...

Ma pakolásztam egy kicsit. A könyvek között egy kis füzetre bukkantam. Még a nővérem csinálta nekem évekkel ezelőtt (fa borítás, kézzel összeeszkábált, belül a borító teli igékkel). Ez lett az akkori kedvenc jegyzetfüzetem. Általában tanításokról van benne rövid összefoglaló. Meg egy-két "saját tanítás". Micsoda kincsekre bukkanhat az ember a saját szobájában! :)

Ahogy ezt a jegyzetet olvastam, tudtam, hogy Isten újból szól. Újból kezdtem átrágni magam a kapcsolódó igéken. 

És elhatároztam, hogy megosztom veletek is.

A történet minden bibliaolvasó embernek ismerős... Izráel népe Egyiptom fogságában. Jön Mózes, kivezeti őket, az ígérettel, hogy tejjel-mézzel folyó földre jutnak. De ahelyett, hogy minden fényes lenne 40 évet bolyonganak a pusztában. A nép lázadozik, visszakívánkozik Egyiptomba. Aztán Józsué vezetésével sok-sok év után végre eljutnak a megígért földre. 

Ami engem megérintett, hogy ez mennyire aktuális rengeteg keresztyén életében! Miről beszélek? Mi köze van egy többezer éves történetnek a mai keresztyének életéhez? Izráel rabszolga volt Egyiptomban. Te a bűn rabszolgája voltál. Isten tejjel-mézzel folyó földet ígért nekik, az áldások helyét. Neked pedig örök életet, mint Isten gyermeke, örököstársa Krisztusnak, és szintén áldásokat. Már itt is a párhuzam. De ettől sokkal többet kezdett Isten megértetni velem...

Izráel népének szüksége volt egy áttörésre. Igen, a Jordánon való átkelésről, a jerikói falak leomlásáról beszélek. Erre volt szükség ahhoz, hogy megkezdjék az ígéret földjének az elfoglalását.

De mi volt az áttörés előtt? Szolgaság, félelem, céltalanság. Pont ilyen sorrendben. Kezdjük a szolgasággal. Egyiptomban Izráel népe rabszolga volt, láncokkal. Te is rabszolga voltál, vagy talán még vagy. A bűn rabszolgája. Megkötöz a láncaival, és próbálnál szabadulni, de nem megy. Újból és újból visszaesel. Újból és újból azt teszed, amit nem akarsz. Hagyod, hogy mások határozzák meg a gondolkodásod és cselekedeteid.  Rabszolga vagy. Izráel is csak egy módon tudott szabadulni. Isten erejével! És azt gondolnánk, hogy na, akkor minden rendben, megszabadultak, nincs több rabszolgaság, az élet szép. Igen, egy rövid ideig ők is így gondolták. De aztán jöttek a nehézségek. És jött a félelem. Isten kihozta őket a rabszolgaságból,  be akarta őket vinni az ígéret földjére, Mózesék ott állnak a határán, kiküldi a kémeket, és... 12-ből kettő mondja azt, hogy merjenek lépni. 10 meg fél. De nagyon. Hányszor állított meg téged a félelem fala? Isten megígért valamit, de nem hullott az öledbe. Lépned kellett volna. De te megtorpantál, mert féltél. Inkább visszafordulsz és bolyongsz 40 évet. És el is érkeztünk a céltalansághoz. Izráel fiai visszafordultak félelmükben, és céltalanul bolyongtak 40 évet a pusztában, ami hát, hogy is mondjam, szörnyű volt nekik. Már nem volt vonzó nekik Isten útja. A fal megállította őket. Kellett volna egy áttörés, de ők féltek. Annyi ilyen hívő van! Ez a langymeleg állapot! Bár kijöttek Egyiptomból (lerakták a bűneiket, megtértek), nincs meg az áttörés az életükben. És ha nem is 40 évet, de éveket töltenek a pusztában panaszkodva. Sőt többször leginkább visszamennének Egyiptomba, vagy talán vissza is mennek.

De mi van a falon túl? Az ígéret földje, az áldások helye... Ahol felismered, hogy már nem szolga, hanem Isten gyermeke vagy, örököse az áldásnak. Ahol teljes szabadságot nyersz a Szent Szellem által. Ahol tisztán látod a célt. Igen, a Szent Szellem által. Csakis Ő tud neked bátorságot adni a félelem idején, és áttörést hozni.

"Hiszen a Szent Szellem, akit befogadtatok, nem tesz újra félelemmel megkötözött rabszolgává benneteket. Ellenkezőleg! Isten fiaivá tesz..." (Róma 8:15)

 De persze ebből nem következik, hogy a falon túl minden probléma megszűnik, és soha többet nem lesz gondod semmivel. Izráel gondjai nem szűntek meg az áttöréssel. Mindig újabb és újabb áttörésre lesz szükséged. Újabb és újabb falakon kell túljutnod. Mert Krisztus örököstársa vagy. És ez együttjár valamivel, amit mi sokszor nem annyira szeretünk...

"Igen, Isten örökösei és Krisztus örököstársai vagyunk - de csak akkor, ha együtt is szenvedünk Krisztussal. Akkor pedig Vele együtt veszünk részt a dicsőségben is." (Róma 8:17)

Igen, ezt a szenvedős részt szívesen kihagynánk. De az ígéret nem arról szól, hogy nem lesz nehezség, hogy nem fog fájni, hogy nem fogsz szenvedni. Az ígéret arról szól, hogy megtapasztalod Isten szeretetét, gondoskodását, áldását a legnehezebb időkben is. Nem leszel szolga, hanem gyermek. Nem a félelem, hanem a bátorság lelkét kapod. Nem bolyongsz céltalanul, hanem tisztán látod a célt. És a dicsőségben is részed lesz. Kívánom, hogy törj át a szolgaságból az ígéret földjére, és tapasztald meg annak minden áldását!