2013. január 16., szerda

Áttörés a szolgaságból az ígéret földjére...


Ma pakolásztam egy kicsit. A könyvek között egy kis füzetre bukkantam. Még a nővérem csinálta nekem évekkel ezelőtt (fa borítás, kézzel összeeszkábált, belül a borító teli igékkel). Ez lett az akkori kedvenc jegyzetfüzetem. Általában tanításokról van benne rövid összefoglaló. Meg egy-két "saját tanítás". Micsoda kincsekre bukkanhat az ember a saját szobájában! :)

Ahogy ezt a jegyzetet olvastam, tudtam, hogy Isten újból szól. Újból kezdtem átrágni magam a kapcsolódó igéken. 
És elhatároztam, hogy megosztom veletek is.
A történet minden bibliaolvasó embernek ismerős... Izráel népe Egyiptom fogságában. Jön Mózes, kivezeti őket, az ígérettel, hogy tejjel-mézzel folyó földre jutnak. De ahelyett, hogy minden fényes lenne 40 évet bolyonganak a pusztában. A nép lázadozik, visszakívánkozik Egyiptomba. Aztán Józsué vezetésével sok-sok év után végre eljutnak a megígért földre. 
Ami engem megérintett, hogy ez mennyire aktuális rengeteg keresztyén életében! Miről beszélek? Mi köze van egy többezer éves történetnek a mai keresztyének életéhez? Izráel rabszolga volt Egyiptomban. Te a bűn rabszolgája voltál. Isten tejjel-mézzel folyó földet ígért nekik, az áldások helyét. Neked pedig örök életet, mint Isten gyermeke, örököstársa Krisztusnak, és szintén áldásokat. Már itt is a párhuzam. De ettől sokkal többet kezdett Isten megértetni velem...
Izráel népének szüksége volt egy áttörésre. Igen, a Jordánon való átkelésről, a jerikói falak leomlásáról beszélek. Erre volt szükség ahhoz, hogy megkezdjék az ígéret földjének az elfoglalását.
De mi volt az áttörés előtt? Szolgaság, félelem, céltalanság. Pont ilyen sorrendben. Kezdjük a szolgasággal. Egyiptomban Izráel népe rabszolga volt, láncokkal. Te is rabszolga voltál, vagy talán még vagy. A bűn rabszolgája. Megkötöz a láncaival, és próbálnál szabadulni, de nem megy. Újból és újból visszaesel. Újból és újból azt teszed, amit nem akarsz. Hagyod, hogy mások határozzák meg a gondolkodásod és cselekedeteid.  Rabszolga vagy. Izráel is csak egy módon tudott szabadulni. Isten erejével! És azt gondolnánk, hogy na, akkor minden rendben, megszabadultak, nincs több rabszolgaság, az élet szép. Igen, egy rövid ideig ők is így gondolták. De aztán jöttek a nehézségek. És jött a félelem. Isten kihozta őket a rabszolgaságból,  be akarta őket vinni az ígéret földjére, Mózesék ott állnak a határán, kiküldi a kémeket, és... 12-ből kettő mondja azt, hogy merjenek lépni. 10 meg fél. De nagyon. Hányszor állított meg téged a félelem fala? Isten megígért valamit, de nem hullott az öledbe. Lépned kellett volna. De te megtorpantál, mert féltél. Inkább visszafordulsz és bolyongsz 40 évet. És el is érkeztünk a céltalansághoz. Izráel fiai visszafordultak félelmükben, és céltalanul bolyongtak 40 évet a pusztában, ami hát, hogy is mondjam, szörnyű volt nekik. Már nem volt vonzó nekik Isten útja. A fal megállította őket. Kellett volna egy áttörés, de ők féltek. Annyi ilyen hívő van! Ez a langymeleg állapot! Bár kijöttek Egyiptomból (lerakták a bűneiket, megtértek), nincs meg az áttörés az életükben. És ha nem is 40 évet, de éveket töltenek a pusztában panaszkodva. Sőt többször leginkább visszamennének Egyiptomba, vagy talán vissza is mennek.
De mi van a falon túl? Az ígéret földje, az áldások helye... Ahol felismered, hogy már nem szolga, hanem Isten gyermeke vagy, örököse az áldásnak. Ahol teljes szabadságot nyersz a Szent Szellem által. Ahol tisztán látod a célt. Igen, a Szent Szellem által. Csakis Ő tud neked bátorságot adni a félelem idején, és áttörést hozni.
"Hiszen a Szent Szellem, akit befogadtatok, nem tesz újra félelemmel megkötözött rabszolgává benneteket. Ellenkezőleg! Isten fiaivá tesz..." (Róma 8:15)
 De persze ebből nem következik, hogy a falon túl minden probléma megszűnik, és soha többet nem lesz gondod semmivel. Izráel gondjai nem szűntek meg az áttöréssel. Mindig újabb és újabb áttörésre lesz szükséged. Újabb és újabb falakon kell túljutnod. Mert Krisztus örököstársa vagy. És ez együttjár valamivel, amit mi sokszor nem annyira szeretünk...
"Igen, Isten örökösei és Krisztus örököstársai vagyunk - de csak akkor, ha együtt is szenvedünk Krisztussal. Akkor pedig Vele együtt veszünk részt a dicsőségben is." (Róma 8:17)
Igen, ezt a szenvedős részt szívesen kihagynánk. De az ígéret nem arról szól, hogy nem lesz nehezség, hogy nem fog fájni, hogy nem fogsz szenvedni. Az ígéret arról szól, hogy megtapasztalod Isten szeretetét, gondoskodását, áldását a legnehezebb időkben is. Nem leszel szolga, hanem gyermek. Nem a félelem, hanem a bátorság lelkét kapod. Nem bolyongsz céltalanul, hanem tisztán látod a célt. És a dicsőségben is részed lesz. Kívánom, hogy törj át a szolgaságból az ígéret földjére, és tapasztald meg annak minden áldását!

1 megjegyzés:

  1. Röviden-tömören: egyetértek! (Az előző kommentem elszállt, inkább nem szaporítom a szót, nem 'ám megint.....)
    Szerintem minden reggel azzal a tudattal és elkötelezettséggel kell indítsuk a napunkat, hogy bár lesznek óriások, falak és nehézségek; de ha a Seregek Ura velünk, ki lehet ellenünk?? (1Sámuel 17:45)

    Egy kis pontosítás:12 kém volt, minden törzsből 1. Józsué és Káléb látta a "láthatatlant", és az ígéretbe kapaszkodott; míg a 10 másik csak a láthatókra nézett, és a saját félelmeiket "átragasztották" a népre.
    Pillantsunk be mi is a láthatatlanba, és ragadjuk meg az ígérete(ke)t, ami Krisztus által az örökségünk!!
    "De szolgámat, Kálébot, MIVEL MÁS LÉLEK VOLT BENNE, és tökéletesen KÖVETETT ENGEM, BEVISZEM ARRA A FÖLDRE, ahol járt, és az utódai birtokolni fogják azt." 4Mózes 14:24

    Halleluja!!!

    VálaszTörlés