Jövendőmondás - másképp!

Csak blogolok ma is... Szeretem a szombatokat! Szeretem, mert ilyenkor sokkal több időm van elcsendesedni. Igyekszem persze mindennap elcsendesedni, de ilyenkor valahogy más. Felkelek, reggeli, kávé, egy kis vásárlás/ügyintézés, aztán elő a Biblia, toll, napló, és áhítatos könyv. Leülök, egyedül benn a szobánkban. És tartok egy jó hosszú csendességet, lejegyzetelve, amit fontosnak tartok. A mai csendességem is ilyen volt. Elolvastam az áhítatoskönyvemből a mai részt (Corrie ten Boom: Minden új nap). És nagyon nagyon megérintett.

 "Isten ismeri a jövőt. Isten tervezi a jövőt. Isten megmondta a jövőt az Ő Igéjében". 

Mostanában rengeteg facebook-os ismerősömnél látom, hogy kapja a napi horoszkópot. Ismerek olyanokat, akik jósokhoz fordultak, csakhogy megtudják a jövőt. Ismerek olyanokat is, akik nem hoznak döntéseket, sőt talán még az utcára se mennek ki, amíg el nem olvassák mit ígérnek a csillagok... Ismerek olyanokat, akik folyamatosan a jövőről beszélnek. Vannak akik a jövőt úgy képzelik el, hogy gazdagok lesznek, híresek, befut a vállalkozásuk. Vannak akik mindig sötéten látják a jövőt. Akik rettegnek a jövőtől. És vannak akik nem látnak semmi jövőt. 
Annyira különböző látások, annyira különböző emberek. De egyvalami közös. Mindenkit foglalkoztat a jövő.
És hazudnék ha azt mondanám, engem nem. Igen, érdekel sikerül-e a férjemnek a fogtechnikában elhelyezkedni. Érdekel, hova jutunk pár éven belül. Érdekel az is, hogyan fogjuk nevelni a gyermekeinket (ha Isten megajándékoz bennünket velük). Érdekel, hogyan fog alakulni az életünk. Pláne, hogy mostanában elég sok kérdés vetődött fel bennünk. És kicsit homályosnak tűnik a jövő. És olvastam ma ezt. Corrie ten Boom írta. Az a nő, akinek minden oka meg lett volna sötét jövőt látni, és Isten ellen lázadni. Koncentrációs táborba került, aztán rengeteg szenvedés után kiszabadult. És írta ezt az áhítatoskönyvet (több könyvet is írt). És azt írja, Isten ismeri a jövőt. Isten tervezi a jövőt. És Isten leírta a jövőt a Bibliában! Miről beszél? 
Egyből a kedvenc igém jutott eszembe. Az ige, ami hatalmas szerepet kapott az életemben: 

"Mert csak ÉN tudom mi a tervem veletek! - így szól az ÚR. Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes JÖVŐT adok nektek! (Jeremiás 29:11)

Ebben az igében ott van, amiről Corrie beszélt. Isten tudja a jövőt. Van egy terve. És akármilyen helyzetben is vagyok jelenleg, tudom, hogy miről szól a jövőm! Mert az életem az Ő kezében van! Nincs szükségem jósokra, horoszkópokra. Pontosan tudom, mire számítsak. Mert ismerem Őt, aki ismeri a jövőmet! És tudom, hogy Ő békességet tervez. NEM romlást. És egy reményteljes jövőt tár elém. Nem azért mert megérdemlem. Nem azért, mert ekkor vagy akkor születtem. Nem is azért, mert ilyen vagy olyan hosszú a tenyeremen az a vonal. Hanem azért, mert szeret. Feltétel nélkül. És egy csodás jövő vár rám! Olyan jó biztonságban tudni az életem, és olyan jó, hogy nem kell félnem a jövőtöl. Mert van, Aki már réges rég ismeri a jövőmet. Aki eltervezte a jövőmet. Aki leírta a jövőmet a Bibliában. Nekem csak Rá kell bíznom magam. Mert Ő tudja. És hiszek neki! :)

Repül a sarokkő?

"Miért vagy olyan naív, hogy azt gondolod, csak Jézus az egyetlen út? Miért pont a te hited vezetne a mennybe? Miért nem fogadod el a többi vallást? MIÉRT PONT JÉZUS? Nem lehetsz ennyire kirekesztő! Végülis mindenki aki hisz Istenben, egy Istenben hisz. Mindenki ugyanazt akarja. Nem értem miért blamálsz erről a Jézusról. Mindenki ugyanarról beszél, csak máshogy hívja! Mi a bajod ezzel? Miért nem tudsz egy kicsit liberálisabb lenni?" 

Gondolom nem én vagyok az egyetlen keresztyén, aki találkozott ilyen kérdésekkel. 

Ma olvastam az 1. Péter 2-t. Bemutatja, hogyan néznek az emberek a Sarokkőre. Itt vagyok én, aki "blamálok" Jézusról, aki azt mondja, igen, Jézus az EGYETLEN út, aki azt mondja Jézus a legértékesebb kincs, hogy Általa örök életem van (ráadásul nem csak én vagyok ezzel így, hanem sokan mások is ezt állítják a Biblia alapján). "Nézzétek, én választottam ki egy értékes sarokkövet, és leteszem Sionban. Aki benne bízik, nem fog csalódni soha!" (Ézsaiás 28:16). És ott vannak azok, akik azt mondják, hogy jó-jó, tök jó ez a hívőség, meg minden, tök jó, hogy hiszünk Istenben, de hagyjuk már ezt a Jézust. Hívjuk akárhogy, tök mindegy. Legyünk már előzékenyek minden hittel kapcsolatban, bármilyen hitre építhetjük az életünket! És bammm....repül a sarokkő! "Az a kő lett az épület sarokköve, amit az építők félredobtak" (Zsoltárok 118:22)

Igen, számukra "az a kő, amelyben az emberek megbotlanak, és a szikla, amely miatt elesnek" (Ézsaiás 8:14).

Szeretem a Bibliában, hogy szóképeket használ. Szeretem, mert jobban megértjük, mit is akar Isten mondani. Vegyünk szó szerint egy jó nagy követ. Úgy kb. 100 tonnásat. Aztán most van 2 opciód:

1.) felhasználod sarokkőként, értékes és fontos szerepet kap az épületedben

2.) félredobod, mert szerinted anélkül is pont olyan jó az épületed

Na most csak úgy érdekesség képpen elárulom, hogy az első opcióra van példa Jeruzsálemben. Az a bizonyos "sarokkő", 100 tonnányi súlyával a legnagyobb kő a jeruzsálemi falban. A többi réteg átlagos magassága 1-1,2 m, a sarokkő 1,83 m magas. A keleti fal északi irányába tovább folytatódó részén két sor kő adja ki a sarokkő magasságát. 

A második opcióra ugyan nem tudok konkrét példát, de elképzelhetjük. Félredobtad. De a baj, hogy egy 100 tonnás kő félredobva is útban van. Ahogy építkezel, nem tudsz tőle rendesen mozogni. Újra és újra belebotlasz. Sőt, még el is esel benne.

Na jó, jó, milyen jó így példálózni, de mi köze ennek a mai életemhez, mi köze Jézushoz? Tudod, Péter azért tanított ezekről az igékről, hogy jöjjenek már végre rá az emberek, hogy Jézusról beszél Ézsaiás és a zsoltáríró is! Jézus ez a sarokkő! Mindenkinek adott ez a 100 tonnás Sarokkő az élete építéséhez. De nem mindenki látja ugyanúgy. Van aki rájön, hogy mekkora érték, és mekkora tartást biztosít ez az életének. Van aki meg jól félredobja. Repül a Sarokkő... Mindenkinek megvan a szabad akarata. Építkezhetsz a Sarokkő nélkül. Csak nem érdemes. Mert a házadnak szüksége van tartásra. Az életednek szüksége van egy jó alapra. És ha repül a Sarokkő, attól tartok te is repülsz... És igen, csak Jézus ez a Sarokkő. Az Biblia ezzel kapcsolatban teljesen egyértelmű. Hívhatsz fanatikusnak. Hívhatsz naívnak. Hívhatsz akárminek. Ha eldobod a Sarokkövet, eldobod azt, ami az épületednek biztonságot jelenthetett volna. És kiszolgáltatod magad a viharnak. Repül a házad a Sarokkő után. Vagy áll szilárdan a Sarokkővel. A te döntésed. De egy a Sarokkő: Jézus Krisztus!

Nővérként a világban...

Kórházban töltöttem az elmúlt 3 napot. Vesemedencegyulladás-szerűséggel. Már több mint 2 hete szenvedek vele, aztán elérkezettnek látták az időt, hogy befektessenek. És igazából ma úgy engedtek ki, hogy ugyanúgy érzem magam, mint előtte... De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy mit is tanított nekem Isten ezáltal. Szombat este az egyik ápolónő mondta a 

férjemnek, hogy nekem biztosan nincsenek fájdalmaim, mert kedvesen mosolyogtam rá. Akkor nem így néznék ki. Nem is fáj ez nekem annyira. Látta volna a férjem a másik beteget! Na annak aztán volt fájdalma! A férjem persze kiakadt... És hát nekem se esett jól. Volt olyan, hogy nem bírtam megmozdulni, annyira fájt, volt, hogy csak görnyedtem, és volt olyan is, mikor könnyekkel küzdve markolásztam a takarót. Csak nem szeretem másoknak kimutatni. És nem is szoktam. Épp ezért nem hitték el. Gondolkoztam, hogy miért vettek ennyire félvállról, hogy miért beszélt így a nővér, stb. Mert tudom, hogy nincsenek véletlenek. Hogy Isten pontosan tudja, hogy mi ér minket, és miért. És ma rájöttem. Isten be akarta mutatni, hogy sokszor hogyan viselkedek én. Mikor látom, hogy valaki szomorú. Mikor látom, hogy valaki nélkülözik. Mikor látom, hogy a másiknak fáj valami. Mikor odajön hozzám egy hajléktalan kéregetni. Mikor látom, hogy sír valaki az utcán. És nem teszek semmit. Sőt meggyőzöm magam, hogy hát nem is olyan rossz az. Majd elmúlik neki. Biztos az ő hibája. És jönnek az önzőbbnél önzőbb gondolatok.

Végiggondoltam, hogy mit csinál egy nővér. Hajnalban jön, lázat mér, érdeklődik az állapotod felől, ellát, gyógyszert ad, infúziót, átkötözi a sebet, reggelit hoz, lecseréli az ágyneműt, és ami a legfontosabb: követi az orvos utasításait. Mármint ez az ideális eset. És mikor láttam, hogy mit csinálnak, Isten megnyitotta a szemem, és láttam, hogy Isten ezt várja pontosan tőlünk! Azt akarja, hogy Te is és én is "nővérek" legyünk ebben a beteg világban! Arra hívott el, hogy mindig készen állj, hogy vedd észre a környezetedben élő "betegeket", hogy érdeklődj utánuk, hogy ellásd a sérülteket, hogy gyógyítsd a szenvedőt, hogy enni adj az éhezőnek, hogy otthont adj az otthontalannak, és ami a legfontosobb, hogy kövesd MINDIG az Orvos utasításait. Mert van egy Orvos, Aki az orvosok Orvosa. Aki kívülről fújja az összes "beteg" kórlapját, Aki pontosan tudja, hogy kinek milyen "kezelésre" van szüksége, és azt akarja, hogy MINDENKI egészséges legyen. Aki nem tesz különbséget, hogy "hát ennek nem is fáj annyira", Aki nem tessékel ki senkit segítségadás nélkül, Aki nem csak tárgyként tekint a "betegekre", hanem legdrágább kincsként. Ilyen Főorvosunk van nekünk. A kérdés csak az, hogy vállalod-e a műszakod? Vállalod-e, hogy olyan nővér leszel, aki az összes kötelességében helyt áll? Aki ténylegesen kifejezi a törődését, és tényleges segítséget nyújt, mindig az Orvos utasításait követve?

Azt hiszem ezért kellett a kórházba mennem, hogy Isten kicsit beszélgethessen velem. És ha Ő ott tudott a szívemre hatni, akkor örülök, hogy ott kellett lennem. Nincsenek véletlenek. Mostmár várom, hogy mikor gyógyít meg teljesen, és hogy mik az utasításai a környezetemben élő "betegek" számára. Mert nála van a megoldás minden egyes életre, minden egyes élethelyzetre. És "nővérként" én is lehetek a megoldás közvetítője. Mint ahogy Te is. A kérdés csak az, hogy műszakkezdéskor ott leszel-e... Mert az Orvos Rád is számít!

Át tudod ugrani a lécet? (avagy a törvényről, kicsit másképp...)

Képzelj el egy magasugró pályát. Képzelj el egy nagyon magas lécet. Legyen mondjuk 4 méter. Odaállítanak elé. És megmondják, hogy át kell ugranod. Át kell ugranod, vagy meghalsz. És ott vagy te, látod a 4 méter magasan lévő lécet.. Mi jár a fejedben? Tudod, hogy ez lehetetlen. Nem tudod magadtól átugrani. Tudod, hogy hiába is próbálkozol, nem fog menni. De azért megpróbálod, mert nem akarsz meghalni. És ott van melletted rengeteg ember. Látod, hogy ők is próbálkoznak. Van aki már eléri a 2 métert. Van aki még alig próbálkozott, és épp hogy a fél métert tudja átugorni. Akik már nagyobbat ugranak, gúnyolódnak rajta. Van aki még meg sem próbálta átugrani. És van aki már nem is fogja megpróbálni. Mert az egyik aki már 2 métert ugrott, mondta neki, hogy mennyire szerencsétlen, szörnyen kicsit ugrik, és már rég legalább 2 métert kéne ugrania. És akkor látod, hogy van aki simán átrepül a lécen. Minden erőlködés nélkül. Mert ott áll egy Hatalmas Valaki, aki ölbe veszi, és átemeli a lécen. Átrakja a túloldalra. És van aki lázad. "Hát ez nem ér!!!! Én sokkal nagyobbat tudok ugrani, mint az aki éppen most került a túloldalra!!!"
Tudod mi a léc? A törvény. És mi mindannyian ott állunk a törvény lécénél. Isten törvényének a lécénél. Ismerős a Tízparancsolat, ugye? A törvény amit Isten adott nekünk. A léc, ami túl magas. Mi a következménye ha megszeged a törvényt? Mert van következménye. Ha Magyarország törvényét megszeged, büntetéssel jár. Ha Isten törvényét megszeged, büntetéssel jár. Mert mindennek van következménye! És a bűn büntetése a halál... De eljött Valaki, aki tökéletesen átugrott ezen a lécen. Azt mondta, hogy itt vagyok én, én átugrom! És sikerült neki. És ahelyett, hogy kioktatólag azt mondta volna, hogy "Tessék, így kell ezt csinálni!", azt mondta, hogy "Tessék, én átugrottam.... de inkább meghalok azok helyett, akiknek nem sikerül átugrani!". Igen, Jézus volt ez. Jézusban megjelent a kegyelem. Ott maradt a 4 méteres léc? Ott maradt. De már nem volt jelentősége, mert ott volt valaki, aki könnyedén átemelt rajta. Mármint átemelte rajta azt, aki engedte. Van jelentősége annak, hogy ki az aki 2 métert tudott átugrani, és ki az aki még az 1 métert sem érte el? Hogy szólt a parancs? Ugord át a lécet, vagy... meghalsz. Nincs olyan opció, hogy ha 2 métert ugrasz, akkor csak kicsit halsz meg... :) Ugyanannyira halál várt arra, aki két métert ugrott, mint arra, aki meg sem próbálta átugrani. De ott van a kegyelem. Nem azon alapszik, hogy te mekkorát tudsz ugrani. Nem azért van, mert te milyen jó vagy! Nem számít, hogy már a tízből törvényt elértél, vagy a másodiknál megbuktál. Az számít, hogy elfogadod-e, hogy valaki 2000 éve átugrotta helyetted a lécet. És neked már nem kell. Neked már csak engedned kell, hogy ölbe vegyen, és átemeljen.
Annyi keresztyént hallottam már... Akik eljutottak egy szintre, már bizonyos bűnöktől megszabadultak, átugrották a két métert. És lenéztek a másikra: "Ó, te még mindig ezzel a bűnnel kínlódsz? Te még mindig csak a másfél méternél jársz?!". Segítek. TELJESEN MINDEGY MEKKORÁT UGRASZ, A LÉC ÚGYIS TÚL MAGAS! És ha túl magas, akkor nem tudod átugrani. És ha nem ugrod át, meghalsz. Egy időben mindig hatalmas lenézéssel és utálattal néztem a homokosokra. Úgy gondoltam, hogy ők nem hogy az 1 métert, de a 10 centit sem tudják átugorni. Egészen addig, míg nem hallottam egy bizonyságot. Egy embertől, aki homokos volt. És megtért. És amit mondott, az mélyen szíven talált. "A gyülekezetben mindig undorral és utálattal néztek rám. Pedig ha tudnák, hogy nekem is ugyanarra a kegyelemre van szükségem, mint nekik!"... Hoppá! Miről van szó?! Azt mondja, hogy ugyanarra a kegyelemre?! És igen... Itt volt az a pont, mikor Isten összetört. Rájöttem, hogy hiába ugrok én 2 métert. Ugyanúgy le kell hajolnia hozzám, és átemelni a lécen, mint ahhoz, aki csak fél métert ugrik. Ugyanúgy nem az én érdemem az üdvösség. Hanem kegyelem. És akkor miért jó a törvény? Hogy meglásd, hogy te egyedül képtelen vagy. Meglásd, hogy szükséged van a kegyelemre. Ugyanakkora kegyelemre, mint bárki másnak. Mindegy, hogy mekkorát tudsz ugrani. Csak a Kegyelem ment meg. És vajon, ha már megismerted a kegyelmet, mi a feladatod? Elijeszteni másokat az ugrástól? Vagy lenézni másokat, mert te már nagyon magasan érzed magad? Vagy inkább megismertetni velük a kegyelmet. Megismertetni velük, hogy mindegy, hogy nem tudnak elég nagyot ugrani. Mindegy, hogy lenézik őket ezért. Van Valaki, Aki át tudja őket emelni a lécen. És ugyanarra a kegyelemre van szükségük, mint neked. Nem kevesebbek, nem is többek. Csak a kegyelem által lehet életük. Akárcsak neked.
"A bûn szolgálatáért a jogos fizetség a halál. Isten kegyelmének ajándéka ellenben az örök élet, ezt pedig a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban kaphatjuk meg. " (Róma 6:23)

Gondolatoktól jellemig...

Gondolkoztál már azon, hogy milyen szokásaid vannak? És ezek hogy alakultak ki? Engem nagyon elkezdett foglalkoztatni ez a téma. De valahol egész máshol kezdtem el megközelíteni. Három hónap (sincs), és férjhez megyek. Mostmár azért fokozódik az izgalom, a pillangók repkednek a hasamban, és csak remélem, hogy semmit nem felejtek el. Olvasok egy könyvet. Újra. A címe: A házasság működik (J.John). Az egyik nővéremtől kaptam még régebben, most vettem újra elő. Próbálkozom így is készülődni. :) 

Rengeteg hasznos tanáccsal lát el. És hát valljuk be, egy jó házasság nem sült galambként pottyan a szánkba. Tetszett ez az mondat: "A valóság nem arról szól, hogy megtaláljuk a megfelelő embert, akivel megházasodhatunk, hanem hogy legyünk a megfelelő emberek a házasságban.". És ez nekem a jellemről szól. Milyen jellemed van? És itt jutottam el a szokásokhoz. Ki ismeri ezt a mondást: "Gondolatból cselekvés, cselekvésből szokás, szokásból jellem."? Pál mikor a Kolossébelieknek írt, akkor pontosan a régi és új jellemről beszélt:

"Régen ti is így éltetek, és ilyen gonosz dolgokat tettetek. Most azonban már ne haragudjatok többé senkire, ne dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne káromkodjatok!  Többé ne hazudjatok egymásnak, hiszen mindez a „régi ember” szokása volt. Ti azonban már levetkõztétek azt a régi természetet, és annak szokásait. Viszont felöltöztétek az „új embert”, aki állandóan megújul. Így egyre inkább hasonlít Teremtőjéhez, Istenhez, és egyre jobban megismeri őt. Ezért legyetek mindenki iránt együttérzők, kedvesek, alázatosak, türelmesek! Hiszen Isten kiválasztott benneteket a maga számára, és szeret titeket! Viseljétek hát el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valami panaszotok van a másikra! Ahogyan az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy bocsássatok meg egymásnak! Legfőképpen pedig szeressétek egymást, mert az isteni szeretet teszi az egységeteket teljessé. Isten arra hívott el benneteket, hogy Krisztustól származó békesség uralkodjon a szívetekben, és mindig hálásak legyetek Istennek, hiszen mindnyájan Krisztus „testének” tagjai vagytok!" (Kolossé 3;8-10, 12-15)

Pál beszél a régi jellemről: haragos, bántó, káromkodó, pletykás, hazug. És beszél egy új jellemről: együttérző, kedves, alázatos, türelmes, megbocsátó, szerető, békés, hálás. De hogy alakul ez a jellem ki? És mit tehetsz, hogy változtathass? Az az idézet, amit írtam... Gondolatból cselekedet, cselekedetből szokás, szokásból jellem... Milyen gondolataid vannak? Mit teszel? Milyen szokásaid alakulnak ki? És ez milyen hatással van a jellemedre? Itt a kulcs. Először is a gondolatok... Pál beszél a Korinthusi levélben a gondolatok foglyul ejtéséről. Régen nem értettem. Aztán hallottam, egy példát, ami sokat segített. Azt nem tudod megakadályozni, hogy egy madár elrepüljön a fejed felett. De azt igen, hogy fészket rakjon a fejedre! Igenis, emberek vagyunk. Jönni fognak gondolatok. Olyan gondolatok, amik nem szabad hogy ránk telepedjenek. Amikből nem lehet cselekedet. De mi van akkor ha cselekedet lesz? Igen, emberek vagyunk, követünk el hibákat.. Követünk el bűnöket. De mi van akkor ha  a cselekedetekből szokás lesz? És továbbmegyek... Mi van, ha a szokásból jellem lesz? Mert az lesz. Akár tetszik, akár nem. Óriási felelősségünk van, hogy milyen szokások kialakulását engedjük meg. Mert ami már a jellemed része, attól a legnehezebb megszabadulni. De Pál erről beszél. Át kell öltözni. Levetkőzni ezeket a szokásokat, és újakat felölteni. Igen, van ennek a folyamatnak egy pozitív oldala! Ahogyan sikerült kialakítani rossz szokásokat, ugyanazzal a módszerrel tudsz jó jellemet építeni! Pál szerint az új jellem egyik tulajdonsága az, hogy hálás. Hogyan lehetne ez a jellemed része? Segítek: a mindennapos panaszkodás NEM fogja SOHA ezt kialakítani... Egyedüli módszer, elkezdesz gondolkozni: miért lehetnél hálás. Aztán jön a cselekedet: hálát adsz ezekért Istennek. Aztán rendszeres cselekedetből szokás lesz: mindennap megkeresed miért adhatnál hálát. És a szokásból jellem lesz.. Egyszerűen hálás leszel. És erre talán azt mondod, hogy jó, ez megy.. De mi a helyzet például a megbocsátással? Hogyan lehetnék megbocsátó? Mikor már sokadjára bánt meg? Mikor így viselkedik? Nos, ha a gondolataidban folyamatosan rosszat gondolsz róla, akkor SEHOGY! Ahogy elkezdesz róla úgy gondolkozni, hogy Isten ajándéka, hogy Isten által különösen szeretett, hogy ÉRTÉKES, na akkor jön a cselekedet. Megbocsátasz. És még egyszer. És még hétszer. És hetvenszer hétszer. És ez lesz a jellemed. Kérdés hogy milyen gondolatoknak adsz helyet, milyen cselekedeteket teszel, és milyen szokásokat alakítasz ki. Mert ha megmaradsz a régi gondolataidnál, a régi cselekedeteknél, a régi szokásoknál, akkor megmaradsz a régi jellemnél! Az én célom, hogy "megfelelő ember" legyek a házasságomban. És ehhez sokkal jobb jellemre van szükségem...

Befejezésül azt az igeverset írnám, amit kihagytam az előző idézetemből: "Ebben az új állapotban már nem fontos, hogy valaki eredetileg zsidó, vagy nem zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, külföldi idegen, tanulatlan, rabszolga vagy szabad ember volt. Csak maga Krisztus a fontos, csak Ő a lényeges a hívőkben, bárhonnan származnak is. " (Kolossé 3;11) Az Ő jellemének kell kirajzolódnia bennünk. Csak Ő a lényeges. Nem számít semmi más. Nem számít milyen családban nevelkedtél. Nem számít milyen szokásokkal nőttél fel. Egy a kérdés, hogy Krisztus jellemét formálod-e ki!

Like, ha szeretsz!

Az utóbbi napokban, hetekben a facebook-on egyre több olyan kiírást láttam, hogy "like, ha szeretsz", "like ha fontos vagyok neked egy kicsit". És alatta a számok, egy like 10%. Ha gyűjtesz 10 like-ot, akkor már nagyon boldog lehetsz, mert szeretve vagy.
Elgondolkoztatott. Szombaton, ifin is a megfelelési kényszerről beszélgettünk. Nagyon sok fiatalban ott van. Próbálnak "népszerűek" lenni, azt akarják, hogy elfogadják őket. Hogy érezzék, hogy szeretve vannak. És ez normális is. Az ember társasági lény. Szüksége van kapcsolatokra. Szüksége van olyan kapcsolatokra, ahol érezheti, hogy fontos. De van egy kapcsolat amire mindennél jobban szüksége van! Egy kapcsolat, ami nélkül lehetsz a legnépszerűbb facebook-on, lehet több száz like-od, de nem fogod teljesnek érezni magad. Igen, az Istennel való kapcsolatodról beszélek. Ő az, aki szeret. De nagyon. Annyira, hogy képes volt az egyetlen Fiát odaadni, csakhogy veled kapcsolatban lehessen. Ő az aki arra, hogy "like ha szeretsz", vagy "like ha fontos vagyok" már kétezer éve megnyomta a "like"-ot. És ez a legnagyobb "like", amit valaha kaphatsz. Ha Vele kapcsolatban vagy, érezheted, hogy szeretve vagy. És fontos vagy. Kimondhatatlanul. De én nem egy virtuális kapcsolatról beszélek! Tudom, hogy sok olyan ember van, aki virtuális kapcsolatokban él. Dolgozik, vagy épp iskolában van, aztán hazamegy, gépet bekapcsolja, és dob egy-két "like"-ot. Megszűnik a személyes érintkezés. Elárulok neked valamit: nem az szeret téged igazán, aki dob egy "like"-ot a képeid alá, vagy a státuszod alá. Sokkal többet ér, egy jó beszélgetés egy kávé mellett, vagy simán egy ölelés. Sokkal többet ér, ha segít, amikor lenn érzed magad, ha megoszthatod vele az élményeidet, és együtt örül veled. Sokkal többet ér, mikor láthatod a csillogást a szemében, vagy épp érezheted a közelségét. Ezek a valódi barátságok. Isten ilyen kapcsolatra vágyik veled! Nem egy "virtuális" kapcsolatra vágyik! Nem arra vágyik, hogy "like"-old vasárnaponként mikor mész gyülekezetbe/templomba! Nem arra vágyik, hogy "bejelöld ismerősnek" mert már hallottál róla, tudod kiről van szó. Nem is arra vágyik, hogy legyen sok közös ismerősötök! Arra vágyik, hogy az életed "üzenőfala" tele legyen közös képekkel... közös élményekkel! Arra vágyik, hogy ne egyedülálló legyél.. Hanem legyél kapcsolatban... VELE! És nem virtuálisan. Nem csak arra vágyik, hogy mikor hazaérsz ossz meg vele mindent ami történt. Hanem azt akarja, hogy együtt éljetek át mindent! Arra vágyik, hogy ott legyél, a közelségében! Hogy felemelhessen, mikor lenn érzed magad, hogy büszkén csillogjon a szeme, mikor rád néz, hogy jókat "beszélgessetek". Ez az Ő szíve. Ő szeret. De nagyon! És hihetetlenül fontos vagy Neki!
Ha ez a kapcsolatod rendben van, akkor helyrebillen az önértékelésed. Már nem a mások "like"-jától fogsz függni. Nem aggódsz a népszerűségi indexed miatt. Hanem tudod, hogy Valaki elfogad, így ahogy vagy. Sőt Valaki számára nagyon fontos vagy. És Valaki kimondhatatlanul szeret téged. És ez a Valaki nem más, mint a Mindenható Isten!

Értékes vagy. Fontos vagy. És szeretve vagy! Hát élvezd! :)