Át tudod ugrani a lécet? (avagy a törvényről, kicsit másképp...)

Képzelj el egy magasugró pályát. Képzelj el egy nagyon magas lécet. Legyen mondjuk 4 méter. Odaállítanak elé. És megmondják, hogy át kell ugranod. Át kell ugranod, vagy meghalsz. És ott vagy te, látod a 4 méter magasan lévő lécet.. Mi jár a fejedben? Tudod, hogy ez lehetetlen. Nem tudod magadtól átugrani. Tudod, hogy hiába is próbálkozol, nem fog menni. De azért megpróbálod, mert nem akarsz meghalni. És ott van melletted rengeteg ember. Látod, hogy ők is próbálkoznak. Van aki már eléri a 2 métert. Van aki még alig próbálkozott, és épp hogy a fél métert tudja átugorni. Akik már nagyobbat ugranak, gúnyolódnak rajta. Van aki még meg sem próbálta átugrani. És van aki már nem is fogja megpróbálni. Mert az egyik aki már 2 métert ugrott, mondta neki, hogy mennyire szerencsétlen, szörnyen kicsit ugrik, és már rég legalább 2 métert kéne ugrania. És akkor látod, hogy van aki simán átrepül a lécen. Minden erőlködés nélkül. Mert ott áll egy Hatalmas Valaki, aki ölbe veszi, és átemeli a lécen. Átrakja a túloldalra. És van aki lázad. "Hát ez nem ér!!!! Én sokkal nagyobbat tudok ugrani, mint az aki éppen most került a túloldalra!!!"
Tudod mi a léc? A törvény. És mi mindannyian ott állunk a törvény lécénél. Isten törvényének a lécénél. Ismerős a Tízparancsolat, ugye? A törvény amit Isten adott nekünk. A léc, ami túl magas. Mi a következménye ha megszeged a törvényt? Mert van következménye. Ha Magyarország törvényét megszeged, büntetéssel jár. Ha Isten törvényét megszeged, büntetéssel jár. Mert mindennek van következménye! És a bűn büntetése a halál... De eljött Valaki, aki tökéletesen átugrott ezen a lécen. Azt mondta, hogy itt vagyok én, én átugrom! És sikerült neki. És ahelyett, hogy kioktatólag azt mondta volna, hogy "Tessék, így kell ezt csinálni!", azt mondta, hogy "Tessék, én átugrottam.... de inkább meghalok azok helyett, akiknek nem sikerül átugrani!". Igen, Jézus volt ez. Jézusban megjelent a kegyelem. Ott maradt a 4 méteres léc? Ott maradt. De már nem volt jelentősége, mert ott volt valaki, aki könnyedén átemelt rajta. Mármint átemelte rajta azt, aki engedte. Van jelentősége annak, hogy ki az aki 2 métert tudott átugrani, és ki az aki még az 1 métert sem érte el? Hogy szólt a parancs? Ugord át a lécet, vagy... meghalsz. Nincs olyan opció, hogy ha 2 métert ugrasz, akkor csak kicsit halsz meg... :) Ugyanannyira halál várt arra, aki két métert ugrott, mint arra, aki meg sem próbálta átugrani. De ott van a kegyelem. Nem azon alapszik, hogy te mekkorát tudsz ugrani. Nem azért van, mert te milyen jó vagy! Nem számít, hogy már a tízből törvényt elértél, vagy a másodiknál megbuktál. Az számít, hogy elfogadod-e, hogy valaki 2000 éve átugrotta helyetted a lécet. És neked már nem kell. Neked már csak engedned kell, hogy ölbe vegyen, és átemeljen.
Annyi keresztyént hallottam már... Akik eljutottak egy szintre, már bizonyos bűnöktől megszabadultak, átugrották a két métert. És lenéztek a másikra: "Ó, te még mindig ezzel a bűnnel kínlódsz? Te még mindig csak a másfél méternél jársz?!". Segítek. TELJESEN MINDEGY MEKKORÁT UGRASZ, A LÉC ÚGYIS TÚL MAGAS! És ha túl magas, akkor nem tudod átugrani. És ha nem ugrod át, meghalsz. Egy időben mindig hatalmas lenézéssel és utálattal néztem a homokosokra. Úgy gondoltam, hogy ők nem hogy az 1 métert, de a 10 centit sem tudják átugorni. Egészen addig, míg nem hallottam egy bizonyságot. Egy embertől, aki homokos volt. És megtért. És amit mondott, az mélyen szíven talált. "A gyülekezetben mindig undorral és utálattal néztek rám. Pedig ha tudnák, hogy nekem is ugyanarra a kegyelemre van szükségem, mint nekik!"... Hoppá! Miről van szó?! Azt mondja, hogy ugyanarra a kegyelemre?! És igen... Itt volt az a pont, mikor Isten összetört. Rájöttem, hogy hiába ugrok én 2 métert. Ugyanúgy le kell hajolnia hozzám, és átemelni a lécen, mint ahhoz, aki csak fél métert ugrik. Ugyanúgy nem az én érdemem az üdvösség. Hanem kegyelem. És akkor miért jó a törvény? Hogy meglásd, hogy te egyedül képtelen vagy. Meglásd, hogy szükséged van a kegyelemre. Ugyanakkora kegyelemre, mint bárki másnak. Mindegy, hogy mekkorát tudsz ugrani. Csak a Kegyelem ment meg. És vajon, ha már megismerted a kegyelmet, mi a feladatod? Elijeszteni másokat az ugrástól? Vagy lenézni másokat, mert te már nagyon magasan érzed magad? Vagy inkább megismertetni velük a kegyelmet. Megismertetni velük, hogy mindegy, hogy nem tudnak elég nagyot ugrani. Mindegy, hogy lenézik őket ezért. Van Valaki, Aki át tudja őket emelni a lécen. És ugyanarra a kegyelemre van szükségük, mint neked. Nem kevesebbek, nem is többek. Csak a kegyelem által lehet életük. Akárcsak neked.
"A bûn szolgálatáért a jogos fizetség a halál. Isten kegyelmének ajándéka ellenben az örök élet, ezt pedig a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban kaphatjuk meg. " (Róma 6:23)