Erős költői túlzás lenne azt mondani, hogy ez lett volna életem legjobb nyara. Nem az volt. Egy kifejezetten nehéz, kérdésekkel és harcokkal teli nyár volt.Volt egy Ige, amelyik újra és újra elémjött. Felmerült beszélgetésekben és magányomban. Egy olyan Ige lett, amit Isten mélyen a szívembe vésett.
"Neked adom a sötétségben elrejtett kincseket és a titkos rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd: Én vagyok az Örökkévaló, Izrael Istene, aki neveden szólítalak." (Ézsaiás 45:3 EFO)
Szeretem Ézsaiást olvasni. Többször olvastam már ezt a részt is. De a nyáron valahogy mélyebb értelmet nyert számomra. Mit is jelentenek a sötétségben elrejtett kincsek? Előre leszögezném, nem vagyok bibliamagyarázó, még csak teológiai végzettségem sincs, az is lehet, hogy eredetileg nem is erre utalt a próféta, de szeretném megosztani, számomra mit jelentett.
Nekem nagyon kapcsolódik egy mondáshoz: "Ami a völgyben virágzik, nem nyílik a hegyen." Szeretem a hegyeket, kevés dolog kapcsol ki annyira, mintha a hegyekben sétálhatok - igyekszünk is minél többször menni a családdal. Viszont aki volt már hegyekben az láthatta, hogy egész más növényvilág jellemzi, mint itt a nagy Alföldet. Nem fogok semmilyen természetismereti témába mélyebben belemenni - a tanult ismereteim nagy része már rég búcsút intett az agyamnak, de egy teljesen laikus számára is egyértelmű, hogy 2000 méter felett már nem igazán a búza és kukoricatáblák a jellemzőek, hanem tűlevelű erdők. 4000 méter felett meg már növény sem igazán akad, csak hó.
Az életünk tele van hullámvölgyekkel. Van mikor magasan szárnyalunk, van mikor mélybe zuhanunk. Érnek kellemes meglepetések, csodák, és érnek csapások, nehézségek. Szeretnénk folyamatosan magaslatokon járni, de a valóság azért nem ez. Vannak mélységek, és sokszor ezek a mélységek annyira mélyek, hogy azt érezheted, talán sosem jutsz felszínre.
A völgyek tökéletesen alkalmasak a termelésre. A magashegységek már kevésbé. És az igazság, hogy így van ez az életben is. Bár senki nem vágyik völgyekre, senki nem vágyik arra, hogy mélységeket kelljen megjárnia, ezek azok a helyek, ahol a "termelés" folyik. Ezek azok a helyek, ahol Isten kincseket rejtett el számodra. Nagyon jó érzés a magaslatokon lenni, de a valódi kincsek nem ott rejlenek. Például nem tudsz valódi együttérzést tanulni, ha te magad semmilyen nehézségen nem mentél keresztül - Jézus éppen ezért vállalt MINDEN nehézséget, ami az emberi léttel jár, hogy tényleg megérthesse azt, amin épp keresztülmész. De rengeteg olyan "lecke" van, amiket ezekben a mélységekben tanulhatsz meg. Rengeteg elrejtett kincs, amelyek csak a sötétségben kerülnek napvilágra.
Szeretném leszögezni, hogy Isten nem erőlteti rád ezeket a kincseket. Ez az élet a földön mindenki számára hullámvölgyekkel jár. Mindenki megjár bizonyos mélységeket. Van aki kicsit nagyobb mélységeket, mint más. Van akinek több magaslat jut ránézésre, és kevesebb mélység. Van akinek több mélység, kevesebb magaslat. És van akit a látszólag kevés mélység is megtör, van aki a sok mélység ellenére is szilárdan áll. Miért lehet ez? Isten nem feltétlen a mélységek és magaslatok arányát változtatja meg, sokkal inkább azt, ahogyan te a mélységekre és magaslatokra tekintesz. Egyedül rajtad áll, hogyan jössz ki abból a mélységből - megtörve és sebzetten, vagy megtörve, sebzetten, de kincsekkel megrakodva.
Akkor vannak igazi értékek a kezedben a magaslatokon állva, ha a völgyből hoztad őket magaddal. Csak az áll rendelkezésedre, amiket lenn már "megtermeltél". A Zsoltárok 126:5-6 azt írja: "Akik sírva vetik a magot, örvendezve arassanak! Aki sírva viszi vetőmagját a földjére, ujjongással hozza be kévéit a mezőről." Ahhoz, hogy majd aratni lehessen, muszáj vetni. Az az igazság, kijöhetsz úgy is a völgyből, hogy egy árva kincset sem hozol magaddal, csak keserűséget. Mert ha nem vetsz, nincs mit aratni. Vetni kell az Istennel való kapcsolatodba. Hallanod kell az Ő hangját, hogy tudd, ki az, aki néven szólított! Hogy tudd, merre keresd a kincseket. Hogy meglásd, mi az, amit szeretne ebben a völgyben "megtermelni" benned! Mi az, ami csak ebben a völgyben tud virágozni az életedben. Vetni kell a kapcsolataidba. A kapcsolatodba Istennel, és a kapcsolatodba az emberekkel. "Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik" (Példabeszédek 17:17). Az ilyen "testvér" például igazi kincs, ami a sötétségben válik igazán láthatóvá. De ehhez vetni is kell... Időt, energiát.
Szeretni Istent, és szeretni az embereket, ez a legnagyobb parancsolat. Ha ebbe vetsz, a legcsodásabb kincseket aratod
.
Kívánom, hogy ha völgyben jársz épp, kincsekkel megrakodva gyere ki belőle. Ha pedig magaslatokon állsz, legyen tele a szíved és kezed a völgyekből hozott kincseiddel, hogy igazán élvezni tudd a magaslatokat!
