Az egész már novemberben kezdődött, mikor az a két kis csík jelezte, hogy Isten ajándékot csomagolt a számunkra. Könnyes szemek, ugrándozás, hitetlenkedés. Aztán decemberben kisebb ijedelem. Most azt mondom kisebb, akkor viszont a szó szoros értelmében remegtem az ultrahang alatt, hogy na most mit mondanak, mert komplikáció akadt. De a doktornő mosolygott. 8 hetes ÉLŐ magzat. Persze jó sok pihenést javasolt, semmi erőlködést. Igyekeztem is tartani magamat hozzá. És a kis Ajándék napról napra nőtt, erősödött. Meglestük párszor. Szerintünk csodaszép. És nagyon édes. Mostmár a 33. hétnél tartok. Még pár hete van a csomagolásban. Aztán végre kibontva is megcsodálhatjuk. Eddig olyan gyorsan teltek a napok, most kezd lelassulni. De tudom, hogy minden egyes nappal közelebb vagyok ahhoz, hogy magamhoz ölelhessem! Hogy várom! Készítgetem a ruháit, a szobáját, a cuccait. Minden készen fog állni, mire megérkezik. Szeretem már most. És hihetetlenül hálás vagyok érte!
És ez most egy kismamanaplónak tűnik. Talán valamilyen szinten az is. De van vele valami mögöttes szándékom is. :) Annakidején, mikor a férjem elkezdett udvarolni nekem, én meg még nem voltam 100%-ig biztos a dolgomban, sokat imádkoztam. És aznap olvastam egy igét. Jeremiás 29:11. Aztán valaki elküldte ugyanezt az igét nekem. Aztán másnap a napi olvasásnál ez az ige következett. És tudtam, hogy rám vonatkozik. Tudtam, hogy ez most nekem szól. Aztán mélyen a szívembe vésődött, és mondom boldog-boldogtalannak:
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek, így szól az Úr. Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Jer. 29:11)Igen, tudom, hogy Istennek van egy ajándéka mindenki számára. Egy tökéletes terv az életedre nézve. De ez a terv nem bontakozik ki egyik napról a másikra. Ennek a tervnek idő kell, ahhoz hogy érlelődjön, növekedjen benned. Igen, kezdődik a párhuzam... Mikor elolvasod az igét, akkor jön a könnybelábadt szem, tapsikolás, ugrálás! Mert Isten elrejtett egy ajándékot benned! Van egy tökéletes terve az életedre nézve! Lehet, most kételkedsz, de itt vagyok, mint a doktornő, hogy megállapítsam, ez bizony ÉLŐ valóság. Tessék ebben megnyugodni, és ne hajtsd túl magad... De miket írtam én az elején a terhességemről? Egy csomó nehézséget! Míg Isten terve kibontakozik az életedben, igen, kemény lesz. Lesznek álmatlan éjszakáid. Lesz olyan, hogy nem lesz kedved felkelni. Érni fognak fájdalmak. A kérdés csak az, hogy tudod-e, miért szenvedsz? Nekem ez az "áldott állapot" egy édesen nehéz teher. Igen, sokszor nehéz. De egész végig édes. Mert tudom, miért van. Tudom, hogy ennek az útszakasznak a végén, egy síró, maszatos kisfiú vár, akiért megéri még 100szor ennyit is szenvedni! És készülök rá. Te tudod mi vár az útszakaszod végén? Készülsz rá? Talán Isten adott egy álmot a szívedbe. Mint tette azt Józseffel. De az, hogy valóraváljon még idő kérdése. Türelmes vagy? Kitartó vagy? Akkor is, ha nehézségekbe ütközöl? Tudod, hogy Isten azt az ajándékát amit beléd rejtett, időben ki fogja bontani a szemeid előtt? Isten egy reményteljes jövőt tár eléd. A te feladatod, hogy felkészülj rá, és bármi ér is, tudd, hogy mindez egy édesen nehéz teher. Megéri. Még ennél többet is megér. Mert mikor már te is készen állsz, meg a terv is kiforrta magát benned, akkor kibontakozik. Addig is kitartást a bálnaléthez! :) Még egy kicsit kell bírnod, és kibontakozik benned az az élet, amit Isten neked szánt. Tele áldással, örömmel, békességgel. Jó "babavárást"! :)
