Mint már többen tudjátok, 8 napja megszületett a család jelenleg legkisebb tagja, a legidősebb nővérem kislánya. És engem ért az a megtiszteltetés, hogy láthattam, ahogyan előbújik! Ott voltam a nővérem mellett, fogtam a kezét, törölgettem vizes zsebkendővel az arcát, és hamarabb megláttam a csöppséget, mint nővérem! Láttam ahogyan feltűnik a kis feje, ahogyan az orvos gyorsan kitisztítja a légutakat, hallottam ahogy először felsír, és láttam az örömet a nővérem arcán, mikor a kezébe adták. Csodás élmény volt.
Vasárnap a gyülekezetben az alkalom végén volt előrehívás, hogy aki szeretne Jézussal új életet kezdeni, emelje fel a kezét. Láttam ahogyan egy kéz felemelkedik. Láttam ahogyan előrejön. Láttam a megilletődöttséget az arcán. Aztán láttam az örömöt imádkozás után. Ott voltam még egy születésen! Csodás élmény volt.
Értitek a párhuzamot? Mikor Jézushoz megy Nikodémus éjszaka, Jézus valami nagyon fontosat mond neki: "Igazán mondom neked, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát". Elgondolkoztam a párhuzamon. Az újjászületés, születés párhuzamán. Az hogy megszületik egy gyermek, óriási változással jár, eddig ott volt a pocakban, nem látott semmit. Vak volt. Aztán kijön a pocakból, éles fények, hangok. Hirtelen meglátja mi folyik körülötte. De még mindig nem lát mindent (kb. 20-30 cm távolságra lát, már amikor hajlandó kinyitni a szemét). Ahogy kijön a fényre, látszik rajta a "mocsok" ami ráragadt. Meg kell mosni, tisztítani. Sír. De ahogy az anyukája pocakjára helyezik, megnyugszik.
Mielőtt újjá nem születtem, vak voltam. Nem látszott a "mocsok" ami a korábbi életvitelemből rám ragadt. De mikor újjászülettem, elkezdtem látni a helytelen dolgokat az életemben, persze nem azonnal mindent. De voltak akik segítettek, és tanácsokat adtak. És bemerítkeztem. Megmostak. Le lett mosva az összes szenny. És érezhettem milyen az Atya szívéhez közel lenni. Ott lenni az Ő karjaiban. Kézbe vett, megnyugodtam.
Felraktam képeket a facebook-ra a babáról, jó sokan "lájkolták". Meg mentek jó páran meglátogatni a nővérem, vagy épp gratulációkat küldtek. Mindenki őszintén örült annak, hogy egy új élet született. Tegnap elmentem hozzájuk babázni kicsit. Ott aludt az ölemben. Annyira jó volt nézni a kis békés arcát. Aztán jött az etetés idő. Ki tudja harcolni a figyelmet! Hallani lehetett a hangját, ahogy kérte, hogy végre hadd egyen. 3 óránként eszik. Pelenkázni kell. Néha nincs minden rendben, meg kell nyugtatni, ringatni kell. Rengeteg figyelmet igényel. Ez az, amit sokszor mi hívők elfelejtünk. Igen, hú de jó hogy megtért ez a személy, talán örülünk neki, "lájkoljuk", vagy talán gratulálunk neki hozzá. De vajon ki az aki meglátogatja a "születés" után? Ki az aki odafigyel, hogy az "új élet" megfelelő táplálékot kapjon, megfelelő gyakorisággal? Ki az aki figyel rá, mikor nehézségei vannak? Ki az aki "elringatja"? Ki az aki "tisztába teszi"? Ki az aki figyel rá? Engem nagyon elgondolkoztatott. Attól tartok rengeteg magára maradt keresztyén "csecsemő" van. Aki azért nem növekedik, azért nem halad előre, mert nincs aki foglalkozzon vele.
Ahogy nő a gyermek, egyre önállóbb lesz. Egyre nagyobb felelősséget lehet rájuk bízni. Nővérem legidősebb lánya (12 éves), már hatalmas segítség. Akár ringatni is tudja, megmelegíti a teát, előkerít mindent amire szükség van, és örömmel ügyködik a baba körül. Teszi, amire az anyukája kéri. De még a kisebb gyerkőcök is próbálnak segíteni! A kérdésem, hogy RÁD mit lehet bízni? Mikor "megszületik" egy újabb élet a környezetedben, teszed amire az Atya kér? Segítesz abban, hogy egészségesen növekedjen a "baba"? Vagy csak "lájkolsz" és gratulálsz... vagy talán még azt sem....
Egy új élet nem mindig csak Hawaiii. Hogy jujj de jó, milyen aranyos. Ez igaz. De van idő, mikor "tisztába kell tenni", mikor segíteni kell neki, hogy megőrizhesse tisztán magát. Mikor sír, meg kell vigasztalni. Lehet az éjszaka közepén. Egy új élet felelősség. A kérdés, hogy ki az aki felvállalja érte a felelősséget.
